5 Kínos Cameo a Marvel-filmekben és -sorozatokban, Amikre Nehezen Emlékszünk Vissza 1. **Stan Lee és a "Hogyan ne legyünk szuperhősök"** Stan Lee, a Marvel univerzum legendás atyja, több filmben is feltűnt, de volt egy cameo, ami kicsit túlzásnak tűnt.
Nem minden alkalommal örömteli, ha egy népszerű színésszel találkozunk újra.
Általában izgalmas, ha egy nem várt színész, karakter vagy maga a rendező tűnik fel egy filmben (Hitchcock ennek a mestere volt), a Marvel Moziverzum pedig mindig is élen járt ebben, hiszen kifejezetten szórakoztató volt például Stan Lee felbukkanása a filmekben. Aztán az MCU elkezdte csúcsra járatni a cameókat, és a Pókember: Nincs hazaút (2021) már tele volt korábbi gonosztevőkkel, és az összes színész tiszteletét tette, aki eljátszotta mindenki kedvenc hálószövőjét. De akár kellemetlen is lehet megpillantani egy ismerős karaktert vagy színészt, ilyenkor nem a szívünk dobban, hanem a fogunk csikorog. Íme a Marvel Moziverzum öt legkínosabb cameója.
A színésznő valószínűleg azért került a filmbe, mert a 2015-ös, katasztrofális A fantasztikus négyesben ő alakította Sue Stormot, szóval ez akár egy kikacsintás is lehetett volna, de nagyon furcsán sült el. Kate Mara ekkor már túl volt pár híresebb filmjén, de az igazi sikert és népszerűséget a Kártyavár című sorozat hozta el neki pár évvel később, így
Ám azon kívül, hogy rendőrbíróként átad egy idézést Tony Starknak (Robert Downey Jr.), nincs több szerepe az MCU-ban. Talán most, hogy jön az új Fantasztikus négyes, feltűnik egy normális cameo erejéig.
Papíron valószínűleg remek ötletnek tűnt, hogy Peter Quill (Chris Pratt) állandóan azt hangoztatta, hogy a Baywatch híres színésze az apja – ami természetesen teljes mértékben hamis volt. Az igazi apja, Ego, akit Kurt Russell formál meg, egy váratlan pillanatban David Hasselhoff-fá alakul át – és ezt a cameo szerepet valóban a színész játssza el, még ha csak néhány másodpercre is.
Ezt követően, 2017-ben már nem gyakorolt olyan erőteljes hatást az MCU-ra, hogy igazán észrevegyük, még ha ezt részben meg is lehet érteni - de ezt a különbséget akár figyelmen kívül is lehetett volna hagyni.
Ha majd valaki visszatekint a Marvel Moziverzumra, valószínűleg Megan Thee Stallion cameója lesz számára az a pillanat, amikor az MCU összeomlott. Ami egy fergeteges akció-franchise-nak indult, az idővel széttartó filmek és sorozatok elszabadult burjánzása lett. Az Amazon azonban egy figyelemre méltó vállalkozás, ami inkább egy szatirikus komédia akart lenni, tele kiszólásokkal, amiben a kritikusoknak is üzentek.
Bár a stáblista utáni jelenet elsőre ártalmatlannak tűnhet, valójában megdöbbentően jól tükrözi, hogy milyen mélyre süllyedt a Marvel a három évvel ezelőtti Bosszúállók: Végjáték óta.
Taika Waititinek vannak jó húzásai, és kifejezetten jól ért a szatirikus humorhoz, de általános vélemény, hogy a negyedik Thor-filmben túlzásba vitte az őrületet. A szintén általa rendezett 2017-es Ragnarök még zseniális volt, sőt megkockáztatom, a franchise egyik legjobb filmje, ám a Szerelem és mennydörgésben mindent megduplázott, de
Valószínűleg hatalmas megtiszteltetés lehetett Russell Crowe számára, hogy Zeuszként láthatjuk a vásznon. Az Oscar-díjas színész igyekszik mindent beleadni a szerepébe, még különféle akcentusokat is kipróbál, azonban az egész előadás annyira eltúlzott és méltatlan, hogy szinte nehezen érthető, miért van itt Crowe, akinek a tehetsége ilyenformán sajnálatos módon el van pazarolva.
A Pókember: Nincs hazaút hatalmas sikerére építve a Marvel merész lépésre szánta el magát, és a multiverzumban való barangolás során számos ikonikus karaktert hozott vissza a vászonra, csupán egy rövid cameo kedvéért. Ezen karakterek között találjuk a legendás Sir Patrick Stewart által megformált X Professzort is, aki a régi X-Men filmekben tűnt fel, ezzel nosztalgikus élményt nyújtva a rajongóknak.
Ezért csalódás volt a megjelenése, pedig annyira ígéretesnek tűnt, és vonzó lehetőségeket rejtett, de így inkább egy hatalmas, "cifrázott" átverés lett belőle, nem pedig egy kellemes, barátságos pillantás.
