A bánya- és fémipar jövője kulcsfontosságú lehet a túlélésünk szempontjából ebben a században.
Olyan tipikus "kecske és káposzta" szituáció bontakozhat ki az energetika zöld szegletében, amely mindannyiunk életére hatással van. Nem csupán a szakemberek, hanem mindenki, aki autót vezet, telefonál, vagy éppen a lakásának hőmérsékletét állítja be, örömmel üdvözölheti ezt a fejlesztést. A szén-dioxid kibocsátás csökkentése nemcsak környezeti előnyöket hoz magával, hanem ma már gazdasági szempontból is fenntartható megoldásokat kínál.
A bányaipar és a fémfeldolgozás eddig a fekete bárányai voltak ennek a területnek, mostanra viszont egyre több jele van annak, hogy ide is elér a kívánt modernizáció.
Az éghajlatváltozás napjaink egyik legfőbb kihívása, amely folyamatosan aggasztja a modern társadalmakat. A közvélekedés szerint a zéró kibocsátás elérése a megoldás kulcsa, amit napelemek, szélerőművek, akkumulátorok és villanyautók elterjedése révén kívánunk megvalósítani. Azonban ezek a technológiák új félelmeket is felvetnek: milyen hatásokkal jár az alapanyagok kitermelése, és mi a nettó gazdasági és társadalmi költség, helyi és globális szinten? A bányaipar és a fémfeldolgozás területe kiemelt figyelmet érdemel, hiszen ezek az ágazatok kulcsszereplők az energetikai átállásban. Talán soha nem álltak még ilyen nagy kihívás előtt, és kis túlzással rajtuk múlik, hogy sikerül-e megbirkóznunk a fenntarthatóság követelményeivel ebben a században.
Persze! Íme egy egyedi verzió: "A saját farokkal játszadozó karbonkígyó."
A fémipari és bányászati vállalatok számára a dekarbonizáció a működési kiválóság kulcsa - állapítja meg a KPMG 2024-es Global Metals and Mining Outlook riportjában. A felmérés készítéséhez májusban és júniusban húsz országból, több mint négyszáz iparági vezetőt kérdeztek meg online. A válaszadók nagy része világosan látja a kínálkozó lehetőségeket. A vállalatuk növekedési kilátásait illetően 61 százalékuk magabiztosabb, mint két éve. Kétharmaduk szerint ez részben annak köszönhető, hogy bíznak abban: vállalatuk képes elérni fenntarthatósági céljait. Az iparági becslések szerint 2023 elejére a két ágazatban a vállalatok háromnegyede döntött a nettó nullás célkitűzésekről; 40 százalékuk 2040-re, 29 százalékuk pedig akár már 2025-re el szeretné ezt érni.
Az iparág üvegházhatású gázkibocsátása azonban némi előrelépés ellenére továbbra is makacsul magas. A bányaipar a globális szén-dioxid-kibocsátás 2-3 százalékáért felelős, a fémgyártás pedig további 8-10 százalékát teszi ki. Maga a kitermelés és a feldolgozás is energiát igényel, azonban van alternatívája az itt felhasznált szénnek és kőolajnak: például a megújuló-alapú áram. Ezzel azonban visszaérünk a kör elejére: kitermelhetők-e a megújulókhoz szükséges nemes- és ritkaföldfémek a karbonkibocsátás növelése nélkül? A várakozások szerint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasághoz nélkülözhetetlen ásványi anyagok, például a réz, a lítium, a kobalt, a nikkel és a grafit iránti globális kereslet 2040-ig meg is négyszereződhet. Nincs tehát idő a tétovázásra, sürgősen cselekedni kell.
A változások útján számos nehézség merül fel, amelyekkel szembe kell nézni. A bányászat és a fémipar megítélése az utóbbi időszakban jelentősen pozitív irányba fordult – míg egy évtizeddel ezelőtt e két iparág a nehéz és szennyező kategóriába tartozott, ma már az energetikai átmenet alapvető pilléreiként tekintenek rájuk. Azonban a reményteli kilátásokat a kemény realitások tükrében érdemes vizsgálni. A KPMG 2022-es és 2023-as előrejelzései világosan rámutattak a bányászati és fémipari szektorban zajló drámai változásokra: a súlyos ellátási lánc problémákra, az ukrajnai háború hatásaira és az akkumulátor-nyersanyagok iránti kereslet hirtelen növekedéséből származó externáliák felerősödésére.
