A farkasok képesek voltak arra, hogy saját magukat háziasítsák.
Több teória is verseng egymással azzal kapcsolatban, hogy a farkasokból hogyan alakulhattak ki a domesztikált kutyák. Ezek az elméletek két nagy csoportba sorolhatók aszerint, hogy melyik felet (a farkast vagy az embert) tekintik az aktív(abb) kezdeményezőnek a háziasításban. Egy új modell eredményei azt a feltevést erősítik, hogy a farkasok dönthettek úgy, hogy tartósan az ember mellé szegődnek, mivel ott sokkal kiszámíthatóbb élelemforrás állt a rendelkezésükre, mint a "vadonban". Ezáltal a farkasok gyakorlatilag magukat háziasították.
Egy új statisztikai elemzés eredményei azt sugallják, hogy a háziasítás folyamata matematikailag könnyen megvalósulhatott a természetes szelekció által. A régészeti nyomok alapján a farkasok háziasítása körülbelül 30-15 ezer évvel ezelőtt kezdődött, majd 15 ezer éve megindult a ma ismert, domesztikált kutyafajták szétválása. Ez arra enged következtetni, hogy a korábbi nézetek, miszerint bizonyos kutyafajták a farkasokhoz hasonlóan külön-külön lettek háziasítva, valószínűleg tévesek. A virginiai Madisoni Egyetem kutatói által végzett tanulmány, amely a brit Royal Society egyik folyóiratában jelent meg, megállapította, hogy a háziasítás két szakaszát eltérő evolúciós erők befolyásolták. Úgy tűnik, hogy míg a farkasok domesztikációja lényegében a saját döntéseiken alapult, addig a különböző fajták kialakulása már az emberi szándékot tükrözte. Más szóval, a fajták fejlődése egyértelműen a mesterséges szelekció eredménye volt, nem pedig a természetes kiválasztódás következménye.
Mellékesen megjegyzem, hogy a legújabb tudományos elméletek szerint a macskák háziasítása, vagy talán pontosabb kifejezéssel élve "háziasulása" egy önálló folyamat, azaz öndemesztikáció révén zajlott le. Valószínű, hogy a vadmacskák saját maguktól kerestek társaságot az emberek mellett, vonzódva a kiszámítható étkezési lehetőségekhez. Ez a különös kapcsolat körülbelül tízezer évvel ezelőtt kezdődhetett, és ahogy az évek teltek, a macskák fokozatosan egyre jobban elfogadták az ember közelségét. Végül az emberek tudatosan elkezdték etetni őket, cserébe pedig a macskák hűséges segítőkké váltak a rágcsálók elleni harcban.
Nem mindenki fogadja el azonban ezt az önháziasítási hipotézist (legalábbis a kutyáknál). A kritikusok azzal érvelnek, hogy a farkas oldalán működő természetes szelekció nem alakíthatta elég gyorsan kutyává a farkast ahhoz, hogy pár ezer év alatt stabilan megállapodjon az ember mellett. Vagyis szerintük a folyamat felgyorsításához az ember által kifejtett mesterséges szelekció kellett.
Egy új kutatás keretein belül a biológiai statisztikusok azt tűzték ki célul, hogy megvizsgálják, vajon a rendelkezésre álló 15 ezer esztendő alatt a farkasok domesztikációja kizárólag a természetes szelekció következményeként valósulhatott-e meg. Ennek érdekében matematikai modelleket dolgoztak ki, amelyek lehetővé tették a háziasítási folyamat többszöri szimulálását, minden egyes alkalommal véletlenszerűen módosítva a környezeti tényezőket. Az elemzés eredményei arra utalnak, hogy az időtartam elegendő lehetett ahhoz, hogy a farkasok saját magukat domesztikálják, amennyiben a fokozatosan szelídebb (az embereket egyre inkább toleráló) egyedek hasonló habitusú partnereket választottak. Ennek következtében a kölykeik is még szelídebbé váltak, így a domesztikáció folyamata felgyorsulhatott.
