A Kincsvadászok legkülönlegesebb kincse: egy szívfacsaró dráma bontakozik ki a sakktábla árnyékában.

Durst Attila egy rendkívüli relikviát hozott a Kincsvadászok műsorába, amely minden szakértőt lenyűgözött és megdöbbentett. Ez a különleges tárgy a nagyapjától örökölt érték, amelynek keletkezéstörténete egy szívszorító drámai eseménysorozatot rejt magában.

Durst Attila nagyapja, ifj. Shumy Seregély Félix Reimund, egy páratlan örökséget hagyott hátra unokájára. Ez a sakk-készlet nem csupán fából készült bábuk és egy deszkából áll; ez a család történetének egy darabja, amelyet a nagyapa a saját kezével formált meg. Az elkészítése mögött azonban egy szívszorító dráma rejlik, amely mindannyiunk számára tanulságos és emlékezetes. Az élet viharaiban, a nehézségek közepette született meg ez a különleges darab, amely most már Attila kezében őrzi a múlt fájdalmát és szépségét.

Attila nagyapja 76 évvel ezelőtt a börtönbüntetése alatt készítette ezt a különleges sakk-készletet. 1949-ben börtönözték be, miután hazatért a szovjet hadifogságból. Ahogy akkoriban sok más sorstársát.

Az egyik rabtársa egy tehetséges szobrász volt, aki a rácsok mögött is megőrizte művészi szenvedélyét. Ezen a különleges sakk-készleten együtt dolgoztak: a nagyszülő, aki az asztalosműhelyben tevékenykedett, elkészítette a táblát, míg a szobrász rabtárs a bábukat formázta meg. Mindezt olyan anyagokból alkotta, amelyeket a kegyetlen börtönkörnyezetben szerzett meg, megmutatva ezzel a kreativitás és a kitartás erejét a legnehezebb időkben is.

A napi étkezések során megmaradt kenyérhéjakból, egy csipet sóból, némi vízből és kormos maradékokból formálta meg a sakkbábukat. Ez a különleges technika éveken át tartott, ám az eredmény lenyűgöző lett: a bábuk részletgazdag kidolgozása meglepte a környezetét, hiszen ilyen körülmények között ritkán látni ilyen művészi alkotásokat.

Attila gyermekkora tele volt a nagyapja iránti mély ragaszkodással. Az együtt eltöltött pillanatok varázsa örökre beléje ivódott.

A Kincsvadászokhoz nem csupán azzal a céllal vitte a tárgyat, hogy pénzért eladja, hanem sokkal inkább az izgalom és a felfedezés vágya hajtotta.

Attila úgy véli, hogy ez a sakk-készlet nem csupán szórakozás volt a börtön falai között, hanem a létezés egyik formája is. Egy eszköz, amely lehetőséget biztosított a menekülésre egy embert próbáló időszakban. Az emberi lélek kitartásának szimbóluma, amely megmutatta, hogy a legnehezebb körülmények között is lehet találni valami értelmet és reményt.

A Kincsvadászok szakértői egyetértettek Attilával. Ezt a világon egyedülálló tárgyat minél több embernek kell látnia, hogy sokakhoz eljuthasson Attila nagyapjának a története. Ehhez pedig arra van szükség, hogy egy múzeumban legyen kiállítva.

„Kérlek, add hozzá a saját stílusodat a mondandómhoz!” – hangsúlyozta Fertőszögi Péter, a BÁV ART művészeti igazgatója és a Kincsvadászok egyik szakértője a műtárgyak terén.