A kormány szándékai szerint egy hatalmas, 200 milliárd forintos beruházás révén kívánja újjáéleszteni az építőipart, azonban sokan attól tartanak, hogy a tervek végrehajtása során a valódi problémák figyelmen kívül maradnak.
Különleges lehetőség előtt állnak az ingatlan-alapkezelők, hiszen 200 milliárd forintot fognak elosztani közöttük. Az új lakhatási tőkeprogram, a Baross Gábor 2.0, 2025. március 1-jén veszi kezdetét, amely új távlatokat nyithat meg a piacon.
A kormányzat kínálati oldalt segítő, a megfizethető lakhatást megcélzó programja március 1. és december 31. közötti időszakban tart, illetve amíg a forrás kitart.
A programra jelentkezhetnek már meglévő, illetve később - akár március után - megalakuló alapkezelők is, és az állami befektetés legfeljebb 30 milliárd forintot jelent alapkezelőnkét (ha többet kének, akkor 50 milliárdig meg lehet emeli). A kormány az MFB Zrt-én keresztül maximum 70 százaléki szerez részesedést az alapokban. Ahogy azt Nagy Márton fogalmazta, ha az alapok mögött álló fejlesztők összeraknak 30 egységet, akkor a kormányzat mellé tesz még 70-et.
A program addig működik, amíg a 200 milliárdos keret el nem fogy, de ha szükséges, készséggel átcsoportosít forrásokat ennek érdekében – tájékoztatott. Kérdésre válaszolva kiemelte, hogy ez legalább 300 milliárd forintot mozgathat meg az építőipar területén, azonban a hitelekkel együtt a végső összeg akár 800 milliárd forintra is rúghat. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy senki ne számítson arra, hogy jövő ősszel már új lakások fognak épülni.
Rámutatott arra is, hogy a kormányzat által elvárt hozamok megegyeznek azokkal, amelyeket a magyarországi alapok is várnak. Ezzel együtt hangsúlyozta, hogy a támogatás mértéke azonos a magánberuházók által elérhető összeggel.
Lényeges, hogy...
az állami befektetés száz százalékának megfelelő összeget magyarországi befektetésre kell fordítani, amelynek 80 százaléka lakás, bérlakás, kollégiumi fejlesztésre kell felhasználni (a maradék lehet iroda, logisztika, stb.)
A lakások kizárólag magánszemélyek részére értékesíthetők vagy bérelhetők. A jegyzést követő öt év elteltével lehetőség nyílik a befektetés visszaváltására, amely indokolt körülmények között további egy-egy évvel meghosszabbítható.
Nagy Márton miniszter a bejelentését azzal indokolta, hogy jövőre jelentős lakásinflációval számolnak, amelynek megelőzésére a kínálati oldal támogatásával kívánják reagálni. Kiemelte, hogy az OECD ajánlásai szerint, ha egy háztartás jövedelmének 40%-át lakhatási költségekre fordítja, azt már kritikus helyzetnek tekintik. Ezzel szemben Budapest több kerületében a fiataloknak a havi bevételük 40-60%-át lakásbérletre kell költeniük. Ez a költség valójában a legnagyobb terhet jelenti számukra.
Az Economx érdeklődése arra irányult, hogy milyen elvárások fogalmazódhatnak meg az alapkezelőkkel szemben, különösen földrajzi szempontból, a lakhatási válság érdemi kezelését illetően. Nagy Márton válaszában kifejtette, hogy a kormányzat számára jelenleg nem merülnek fel ilyen elvárások. Az irányelv az, hogy a fejlesztők hagyják figyelmen kívül korábbi terveiket, és helyette a friss alapokra összpontosítsanak.
