A tapasztalat olyan tudás, amelyet legszívesebben már öt perccel ezelőtt birtokoltunk volna.

Az utángyártott alkatrészek minőségének romlása miatt a legnagyobb feszültség alatt lévő kötélidegek is könnyedén elszakadhatnak.

A mai rohanó világunkban elengedhetetlen a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése és fenntartása. Az autós újságírók különösen nehéz helyzetben vannak ezen a téren, hiszen mindennapjaik során nemcsak a munka kihívásait cipelhetik haza, hanem az autók iránti szenvedélyüket is. E szakma képviselői többnyire nem csupán a közlekedési eszközök funkcióját látják, hanem mélyebb kapcsolatot éreznek a járművekkel, amely a hobbiként induló érdeklődésből ered. Így nem csoda, hogy a munka és a magánélet határvonalai gyakran elmosódnak számukra.

Az autodidakta autószerelés iránti lelkesedés gyakran megnyilvánul, amikor az autók iránt vonzódó emberek a garázsaikban kezdik el babrálni a családi és baráti járműveket. Ez a tevékenység sokak számára nem csupán szórakozás, hanem egy olyan hobbi, ami a stressz levezetésére is alkalmas, ráadásul közösségi élményeket is teremt. Mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy az önjelölt szerelőknek nemcsak a sikerélmény jut, hanem bőven van részük a szitkozódásban és a „torkosborz” üzemmódban is, amikor a várt eredmények helyett inkább újabb kihívásokkal néznek szembe.

A sztori talán nem ismeretlen számotokra: tavaly beszereztem egy igazi szopórollert, hogy a megbízható és minimális karbantartást igénylő Puntók mellé legyen valami izgalmas is, amivel felboríthatom a munka és magánélet finom egyensúlyát. Legyen szó Fiatról, Ideáról vagy robotizált manuálváltóról, mitől is félnék? Én személy szerint a váltóhidraulika terén vártam az első szabotázsra utaló jeleket, de az együtt töltött közel egy év alatt a roller egyetlen alkalommal sem jelezte, hogy megunná a dolgot.

Év végén úgy döntöttem, hogy ha az Idea nem hajlandó segíteni az önsorsrontó törekvéseimben, akkor inkább én veszem a dolgokat a kezeimbe. Elhatároztam, hogy előre megyek, és kicserélem mindazt az alkatrészt, aminek a szerviztörténete ismeretlen. A vezérlés állapotáról nem volt információ az autó múltjában, és a vásárláskor csak a szíj állapotának gyors ellenőrzése segített a döntésben. Jónak tűnt, de azóta eltelt egy év alatt nem lett fiatalabb (ez csak egy figyelmeztetés arra, hogy a vétel után azonnal cserélni kellene a vezérlést). Így hát beszereztem a karácsonyfa alá egy vezérműszíj készletet, vízpumpával kiegészítve, és valamelyik borongós januári hétvégén remek elfoglaltság lesz a csere végrehajtása.

Az élet persze közbeszólt, se szabad hétvége, se mókolási kedv nem jutott év elején. Február utolsó hetében azonban egy hét szabadság hullott az ölembe, kiváló alkalom lesz ez a vezérléscseréhez. Semmi extrára nem kell gondolni, 1.4 szívóbenzin, se okoskerék, se vezérlésmódosító, se változó szelepvezérlés, se dupla szíj. Pár óra alatt megvan az egész mutatvány. Ha összeköti az ember egy délutáni grillezéssel, akkor lehet négy is.

Mi is így tettünk, a vezérléscserét az autószerelőm műhelyében végeztük, ha esetleg nem várt komplikáció adódna, egyből kéznél lesz a megoldás is. De nem készültünk semmi váratlanra, egy ilyen faék bonyolultságú motornál semmi sem indokolja az előzetes borúlátást.

Ez egy jelentős tévedés, hiszen ha egy hibás vagy nem megfelelő alkatrész kerülne a képbe, a sarki autósbolt csak hétfőn reggel tudna polcról cseredarabot biztosítani. Azonban ez a forgatókönyv soha nem jutott eszünkbe, hiszen havonta tucatnyi hasonló beavatkozást végzünk, és eddig sosem akadt komolyabb probléma ebben a műhelyben.

A beavatkozás simán ment, közben még arra is jutott idő, hogy a húsokat megforgassuk a grillen. Komplikáció egy szál se, a motortartó bak simán lejött, a szíjtárcsák és a vezérműszíj feszítőgörgője sem akadékoskodott, egyedül a vízpumpa rögzítőcsavarjai igényeltek nyomatékosabb fizikai ráhatást, de kijöttek azok is.

Egy húszéves autó esetében nem meglepő, ha néhány csavart kicsit rá kell bírni a kitekerésre. Az összeszerelés sokkal zökkenőmentesebben zajlott, mint a szétszedés, így a jelre állítást inkább a szakemberre hagytam. Az ő tapasztalata még az én lelkesedésemmel sem pótolható. Minden simán ment, egészen addig az izgalmas pillanatig, amikor először próbáltuk beindítani a motort.

A hűtőközeg új szivattyúja ugyanis artikulálatlan módon zúgott alapjáraton és éktelen módon visított a leggyakrabban használt fordulatszám-tartományban, 1500 és 2000 között. Mi a tosz? Szerelési hiba? - ennyi hagyta el a számat a hangorkán jelentkezésekor. A szerelőm szúrós tekintetéből hamar rájöttem, hogy ilyesmiről szó sincs. A szíjfeszítőt nem lehet rosszul feltenni, lévén automata feszítőrugós. A vezérlés is jó helyen van, a motor szépen jár és jól veszi a fordulatot. Gyári hibás vízpumpa lesz az, láttam már pár ilyet az elmúlt 30 évben, bár Fiatra nem jellemző. - kaptam a tudásbonbont.

Két probléma is jelentkezett így egyszerre: Egyrészt most raktuk össze, szedje szét újra az, akinek két anyja van egy faluban, használt (a kiszerelt - a szerk.) szivattyút amúgy sem szerelünk vissza - szólt a szakavatott verdikt. Másrészt, ha szét is szednénk ismét, kellene bele egy új, nem visító cseredarab. Péntek délután olyat viszont a boldogasszonyfői Szent Kleofás sem tud elővarázsolni. Így jobb híján megettük az időközben elkészült grillhúsokat, majd visító vízpumpával elhagytam a tett helyszínét.

Nem történt óriási katasztrófa, de a helyzet mégiscsak rendkívül frusztráló. A vezérlésszett egy elismert alkatrészforgalmazótól származik, és számlával, garanciával is rendelkezik. Az árkategóriája sem az alsópolcos termékek közé tartozik, így az olcsóság sem lehet mentség a minőségi problémákra.

Ilyenkor nincs más megoldás, vagy megtanulja az agyam szűrni a visítás frekvenciáját és együtt élek vele, vagy visszaviszem a hibás alkatrészt és garanciában kicseréltetem. Előbbi elvi és gyakorlati oldalról is kizárt. Utóbbihoz viszont szét kell szedni újra az egész miskulanciát, a garanciális csere adminisztrációja már csak apró kellemetlenség ehhez képest.

Én még szerencsés vagyok, mert hobbiszerelőként nem terhel munkadíj. Aki viszont nem magának szerel, annak ilyen helyzetben kétszeres munkadíjjal is számolnia kell. A szerelő ugyanis nem tehet arról, hogy a hozott alkatrész gyári hibás, emiatt pedig nem is várható el tőle, hogy jótállás (garancia) keretében újra nekilásson a műveletnek és kicserélje a hibás összetevőt.

A legtöbb szerelő nem dolgozik hozott alkatrésszel, pont emiatt.

Ritkán adódik ilyen szituáció, de senki sem vágyik arra, hogy újra és újra ugyanazon a területen dolgozzon. Sajnos, a prémium alkatrészgyártóknál is előfordulhat, hogy az új alkatrész nem felel meg az elvárásoknak. Sőt, manapság az olcsóbb alternatívák is egyre vonzóbbak, hiszen a minőségük nem marad el a drágább termékekétől. A legjobb megoldás, ha egyszerre két vagy három hasonló alkatrészt rendelünk különböző gyártóktól, így mindig van tartalékunk, ha az első szerelés során kiderülne, hogy a beszerzett alkatrész gyártási hibás. - osztotta meg tapasztalatait a szerelő, aki hosszú évek óta a szakmában dolgozik.

Pár hétig-hónapig biztosan így járok majd az Ideával, gyalogosvédelmi szempontból kifejezetten előnyös ez a felállás (nemcsak látnak, de hallanak is közeledni). A szabadidőautó szerintem ugyanis nem attól az, hogy minden szabadidőmet elviszi a szerelése. Úgy gondolom, hogy a hobbiautózás elsősorban a vezetés élményéről szól inkább. A visítást meg úgyis csak mi, autóbolondok halljuk, az utca népének fel sem tűnik.

Tanulság? Talán az, hogy a hétvégi időszakra időzíteni egy ilyen karbantartást nem éppen a legbölcsebb döntés. A gyári hibás alkatrészek ellen pedig még a rossz szellemeket elűző műhelymacska sem jelent megoldást.