A válás olyan sokkoló hatással bírt, mint egy halálos ítélet a New York-i elit körökben.

Nem csupán férjeiktől, anyagi javaiktól és lehetőségeiktől kellett elszakadniuk azoknak a befolyásos amerikai nőnek, akik a társadalmi elit köréhez tartoztak, és bátran vállalták a kockázatot, hogy kilépjenek egy mérgező kapcsolatból.

Június 22-től ismét életre kel a századfordulós New York varázsa az HBO Max kínálatában, ahol a nézők nyolc epizódon keresztül nyomon követhetik az Aranykor (The Gilded Age) izgalmas harmadik évadának eseményeit. Az első két évad a frissen meggazdagodott családok társadalmi felemelkedésére összpontosított, míg most a felsőbb osztályba született nők életének "aranykalitkája" kerül a középpontba. Cikkünkben felfedjük, kik voltak azok a valóságos nők, akik a férjeik által biztosított helyzet ellenére a korabeli társasági élet meghatározó alakjaivá váltak. Döntéseik révén bizonyosak bejutottak a fényűző körökbe, míg mások kizárásra kerültek e privilegizált világból.

"Ha rossz férfit választottál, az egy életen át tartó csapda volt" - mondja Julian Fellowes, az Aranykor (és a Downton Abbey) alkotója, összefoglalva a történelmi sorozat harmadik évadának egyik fókuszpontját. A sorozat által felvetett kérdés nem csupán az, ki házasodhat szerelemből, hanem az is, hogy

Abban az időszakban, amikor a nők társadalmi és pénzügyi helyzete szorosan összefonódott a férjválasztásukkal, felmerül a kérdés: vajon mennyire volt ésszerű a szerelem hangsúlyozása? A hagyományos normák és elvárások árnyékában a romantikus érzelmek prioritása egy kockázatos, de talán felszabadító lépés volt. A szerelemre épülő kapcsolatok nemcsak a személyes boldogságot hozhatták el, hanem új utakat is nyithattak a nők számára a függetlenség és az önállóság felé. Mivel a házasság sok esetben gazdasági együttműködés is volt, a szerelem előtérbe helyezése egyfajta lázadás a megszokott rend ellen, amely lehetőséget teremtett a nők számára, hogy a saját vágyaik és érzéseik alapján alakítsák életüket. Kérdés, hogy ez a bátor döntés mennyire volt bölcs, de kétségtelenül megváltoztatta a női szerepek dinamikáját a társadalomban.

És ott a válás kérdése is, amely ebben az évadban több szereplőt is foglalkoztat - írja az amerikai Vogue magazin.

A "vétlen válás" intézménye az Egyesült Államokban csak az 1960-as évektől vált lehetővé, így a 19. század végén egy törvényes, kardinális ok nélküli különválás szinte kivitelezhetetlennek bizonyult, függetlenül attól, mennyire voltak jómódúak a felek. Ha netán össze is jött, az egyedüllét gyakran még rosszabb kilátásokat hozott. Mivel a válás tabu volt, könnyen társadalmi kirekesztéssel járt, a karrier nélküli nők számára azonban, akiknek a társasági élet jelentette a világot, ez szinte a halálos ítélettel volt egyenértékű.

Amikor Alva Vanderbilt 1895-ben elvált hűtlen férjétől, a társasági kör, amelynek addig a fényes csillaga volt, elfordult tőle, és csak akkor nyerte vissza korábbi rangját, mikor egy évvel később újra férjhez ment. Igaz, hogy egy jelentősebb összeggel távozott, de a New York-i aranykor – amelyet az angol nyelv "golden age"-nek nevez, utalva arra, hogy a gazdasági fellendülés valójában csupán a lakosság egy kis részének kedvezett – idején a nők jogi védelme gyakorlatilag nem létezett. A nők nemcsak hogy nem rendelkeztek saját bankszámlával, de a szükséges anyagiakkal sem a megfelelő ügyvéd igénybevételéhez.

A fikciós sorozat cselekménye számos valós eseményre épít, még ha a karakterek nevei meg is változtak. A harmadik évadban például középpontba kerül Gladys Russell és Buckingham hercegének kapcsolata, amelynek hátterében valós inspiráció áll. A filmkészítők egy híres eseményt idéznek fel, amikor Marlborough hercege feleségül vette Consuelo Vanderbilt amerikai örökösnőt, aki a világ leghíresebb "dollárhercegnéjeként" vonult be a történelembe.

Hatalmas érdeklődés övezte azt a pillanatot, amikor a fent említett hölgy unokatestvére, a dúsgazdag Gladys Vanderbilt, titokban feleségül ment a hitelezői elől Karlovy Varyban bujkáló gróf Széchenyi Lászlóhoz. Ezzel kezdetét vette fényűző életük, amelynek színhelyéül a budapesti orosz nagykövetségként működő, Andrássy úti Széchenyi-Vanderbilt-palota szolgált.

A fiktív karakterek sokasága mellett megtalálhatók azok a valódi személyiségek is, akik mély hatással voltak a manhattani társasági élet alakulására. Így most a figyelmünket három jelentős nőre irányítjuk: Caroline Astorra, Stuyvesant Fishre és Alva Vanderbiltre. Ők nem csupán a társasági események középpontjában álltak, hanem formálták is a közösség dinamikáját és szokásait. Életük és tevékenységük révén új dimenziókat nyitottak meg a társadalmi interakciók előtt, amelyeket érdemes alaposan megvizsgálni.

Caroline "Lina" Astor már a születése pillanatában is a régi New York szövetéhez tartozott, hiszen a neves holland Schermerhorn család leszármazottjaként igazi knickerbocker volt. Mély megvetéssel tekintett azokra az "új gazdagokra", akik az amerikai polgárháború végét követően ipari és vasúti befektetések révén gyorsan felhalmozták vagyonukat, és most a nagyvárosban próbálták megvetni lábukat, társadalmi státuszukat és elismertségüket is felfelé ívelő ívben alakítva. Lina Astor azonban nem csupán passzív megfigyelője volt ennek a világnak; a társadalmi elit "New York királynőjeként" ő volt az, aki gyakorlatilag egyedül döntötte el, hogy kik kerülhetnek a fényűző társaság körébe, kinek nyílik meg a szalonok ajtaja, és ki kaphat helyet az operaház legexkluzívabb páholyaiban. E hatalma a második évadban is megjelenik, amely az Akadémia és az új Metropolitan operaház közti rivalizálásra fókuszál, bemutatva, hogy Lina véleménye mennyire kulcsszerepet játszott a kulturális elit formálásában.

Hűséges csatlósával, Ward McAllisterrel összeállították a "Négyszázak" listáját, a 400 legelőkelőbb New York-i nevével: aki erre nem került fel, az keresztet is vethetett boldogulására az akkori topelit berkeiben. (Természetesen e négyszáz, a legvagyonosabb családokból kikerült személy feltétlen hűséggel tartozott Mrs. Astornak, kvázi a magánhadseregét alkották.)

Caroline Schermerhorn 1853-ban vette feleségül William Backhouse Astor Jr.-t, és a házaspár fényűző otthont alakított ki az ötödik sugárúton. Férje halála után azonban Caroline élete egy váratlan fordulatot vett, amikor összetűzésbe került annak unokaöccsével. Az ifjú Astor ugyanis egy impozánsabb építmény, a Waldorf Hotel megvalósításába kezdett a szomszédságban, ezzel jelképesen is rávetítve az árnyékot Caroline társadalmi befolyására.

Az Astoria szálloda története különleges fordulatokat rejtett magában. Később a két szálloda összeolvadása révén létrejött a világ első Waldorf-Astoriája, amely a kor eleganciájának és fényűzésének szimbóluma lett. Azonban a sors fintora, hogy ezt a neves épületet végül lebontották, hogy helyébe az ikonikus Empire State Building felhőkarcoló emelkedhessen.

Mrs. Astor nagy vagyont örökölt a szüleitől, így a korszakban megszokottól eltérően nem állt annyira férje befolyása alatt. Ebből fakadóan azonban visszataszítónak tartotta, ha valaki nem örökléssel, hanem önerőből való meggazdagodással akart a társaság tagja lenni, különös ellenszenvvel viseltetett a vasútfejlesztésből származó vagyonok iránt. A sorozatban is megjelenik a Mrs. Astor és Alva Vanderbilt (a filmben Mrs. Bertha Russell) közti rivalizálás, végül azonban Mrs. Astor beemelte a Vanderbilt családot a társaságba, felismerve, hogy többé nem tudja őket negligálni. Halála után három hölgy vette át a társasági életben a "feladatait", ezek egyike volt a filmben is meg-megjelenő Mamie Fish (az akkoriban már Mrs. Belmont nevet viselő Alva Vanderbilt és Theresa Fair Oelrichs mellett).

Marion Graves Anthon Fisht, akit közeli barátai csak Mamie néven ismertek, a társasági élet igazi szórakoztatója lett. Noha saját bevallása szerint szinte írástudatlan volt, éles esze és csípős nyelve révén a New York-i gazdagok elitjének egyik vezető alakja vált belőle. Híres extravagáns partijairól, ahol a legmeglepőbb események zajlottak. Egyik alkalommal például egy korzikai hercegként öltöztetett csimpánz volt a különleges vendég, akit annyira megitattak pezsgővel, hogy az felmászott a csillárra, és a vendégek között kezdte hajigálni az izzókat. Egy másik mulatságon pedig egy elefántot bérelt, akit a vendégek földimogyoróval szórakoztattak, miközben táncoltak körülötte. Nem mellesleg, Mamie nem félt kifejezni véleményét, amikor nyilvánosan kritizálta Theodore Roosevelt elnök feleségét: "Azt pletykálják, évi háromszáz dollárból öltözködik - és ez bizony látszik is rajta."

Egy különös alkalommal Alva Vanderbilt is belekeveredett a dologba, dühösen szembesítette Mamie-t azzal, hogy hallotta, miszerint azt terjeszti róla, hogy úgy fest, mint egy béka. Mrs. Fish azonnal védelmébe vette magát, heves ellenállásba kezdett.

"Nem béka, hanem varangy, kedvesem, varangy!"

Szívesen megosztotta gondolatait a társadalmi struktúrákról is. Egy interjú során részletesen kifejtette, hogyan vélekedik a munkanélküliség és a gazdasági helyzet összefüggéseiről. Szerinte a tehetős réteg felelőssége, hogy aktívan költekezzen és élvezze az életet, hiszen ezzel lehetőséget teremtenek a szakácsok, beszállítók és háztartási segítők számára. "Nem ugyanolyan szívfájdító látvány a munkanélküli inas, mint a munkanélküli mezőgazdasági dolgozó?" – tette fel a kérdést, rávilágítva, hogy a munkanélküliség mindenkire hatással van, függetlenül a pozíciójától.

Alva Vanderbilt nem a legszegényebb körülmények közül indult, így Bertha Russell karaktere csupán inspirációt merít belőle. A sorozatban többször is kiemelik, hogy Bertha egy földműves lánya, ami miatt sokan úgy vélik, nem érdemli meg, hogy a New York-i elit hölgyek társaságába befogadják.

Mai árfolyamon számítva 1,8 milliárd forintból rendezett például házavató partit, amely hatalmas visszhangot váltott ki a sajtóban, és új korszakot nyitott a társasági események pompáját illetően. Lelkes támogatója volt a Metropolitan operaháznak, ugyanis az Akadémiában a többi újgazdag családhoz hasonlóan ők sem kaptak páholyt.

Megépíttette továbbá az akkori világ legnagyobb magánjachtját, illetve a gazdag New York-iak üdülővárosában, Newportban Mrs. Astor nyaralója mellé egy sokkal pompázatosabb rezidenciát emeltetett - a nevéből fakadóan elég sok márványt tartalmazó Marble House-t, amelynek hatására az addigi faszerkezetes házakat fényűző paloták váltották fel, sokat emelve a városka presztízsén.

Mrs. Vanderbilt extravagáns életstílusa fokozta az amerikai közvélemény érdeklődését a gazdagság és a társadalmi elit életmódja iránt, miközben az amerikai elit közömbössége a munkásosztály szenvedéseivel szemben felerősítette a félelmeket, hogy az ország plutokráciává alakul. 1895-ben a házaspár válása sokkolta a társasági életet, főként azért, mert a feleség kezdeményezte a válópert. Egy évvel később újra férjhez ment, ám férje 1908-as halála után teljes mértékben a női választójogért folytatott küzdelemre összpontosította életét, szüfrazsettként. Lánya válása, aki egy brit herceghez ment feleségül, csupán a pénz miatt, világszerte óriási érdeklődést váltott ki.

Alva Vanderbilt pedig a bíróságon is elismerte, hogy lányát a rangért, a család státusának emeléséért kényszerítette hozzá az arisztokratához.

Alva Vanderbilt tevékenysége, amely jelentős hatással volt az amerikai nők egyenjogúságának előmozdítására, még Barack Obama figyelmét is felkeltette és méltatta.