Adorján Béla: "A vidék nem a kormány irányítása alatt áll, hanem a régi-új SZDSZ vezetése alatt" - Alfahir.hu

Az alma nem esik messze a fájától - vagy ha mégis, akkor visszagurul...
Ha alaposan körülnézünk, világosan látható, hogy nem a vidék vezetése irányít, hanem a régi-új SZDSZ dominál a politikai színtéren.
A vidéki emberek jól emlékeznek még a szerencsésen megboldogult SZDSZ-re és a Kóka János fémjelezte vidékpusztító politikára. Bezárt mellékvonalak, magára hagyott települések, kifosztott vidék jellemezte ezt az időszakot, nem véletlen, hogy a baloldal gyakorlatilag eltűnt 2010 után a főváros kivételével mindenhonnan.
A magyar vidék így nagy lelkesedéssel tekintett az Orbán-kormányra, azonban a valóság, amelyet tapasztaltak, valószínűleg messze elmaradt a reményeiktől.
Hiába a hatalmas költségvetésből létrehozott propagandatelevízió, a valóság mindenütt ott van az arcunkba, mint egy elfeledett tükör: elöregedett települések, elnéptelenedő vidékek, magukra hagyott kistelepülések. Éppen ezért arra kérjük a kormány képviselőit, hogy látogassanak el vidékre, és saját szemükkel tapasztalják meg a helyzetet. Ne a közpénzből felújított, titkos üzletekből származó magánpalotákhoz vezető, jól karbantartott utakon közlekedjenek, hanem a kistelepüléseket összekötő, foltozott, sok helyen már-már „zenélő” utakon. Ezek az utak valóban zengenek, de nem a festésektől, hanem a kátyúktól, amelyek mindenhol ott leselkednek. Borsodtól Békésig, Hevestől Zaláig számtalan olyan útszakasz létezik, amelyre már csak az merészkedik, aki elkerülhetetlenül autószerelőhöz szeretne menni, vagy mert ott él.
Mert bizony, kedves "vidék kormánya", ezeken a kistelepüléseken laknak emberek. Nem csak választók, akiket négyévente meglátogatnak és elhajtanak szavazni, hanem
A magyar adófizetők, akik joggal várják el, hogy saját maguk építsenek utakat és vasutakat, fenntartsák a közszolgáltatásokat, valamint lehetőségeket teremtsenek a munkaerőpiacon.
Egyik sem valósul meg, ha nem vesszük figyelembe a magánutak kialakítását.
Posta nincs, mert maguk, kedves régi-új SZDSZ, megszüntették. Vonat nincs, mert maguk, kedves régi-új SZDSZ nem indították újra, vagy egyszerűen csak nem vettek egyetlenegy járművet sem, így már nincs mivel közlekedni. Munkahely nincs, mert a túlméretezett vízzabáló akkugyár egyébként kétszáz kilométerre lesz, majd egyszer, ha felépül. Az önkormányzat csődközelben, mert maguk, kedves régi-új SZDSZ elszívnak minden forrást helyből, hogy ideig-óráig még el tudják takarni a költségvetés romjain keletkező lyukakat, amelyeket a maguk féktelen korrupciója okozott.
Lépjenek fel a képzeletbeli vonatra, amely sosem indul, lépjenek be abba a titokzatos postahivatalba, amelynek kapui örökre zárva maradtak, autózzanak végig az alig-alig látható bekötőúton, keressenek munkát a környék rejtett zugában, vagy fedezzék fel, milyen az élet egy csődbe ment önkormányzat árnyékában!
Hát így van, kedves régi-új SZDSZ, talán most már megértik a vidéki magyar emberek panaszait. Az alma nem esik messze a fájától – vagy ha mégis, akkor végül csak visszakerül oda, ahonnan indult. A Fidesz valaha az SZDSZ ifjúsági szárnya volt, szóval nem is meglepő, hogy ez a helyzet kialakult...