Nagyon sajnálom, hogy a magyar rendezők nem érdeklődnek irántam.
A szlovák nyelv ismerete, mely egész gyerekkorában csak átok volt, most az aduásza lett, így kerülhetett a végül Oscar-díj nevezésig jutó Emma és a halálfejes lepke című (végül nem került be az elismerésre esélyes 15 kiválasztottba) szlovák készítésű filmbe, melynek a főszerepét játssza. A film február 6-án kerül a mozikba. Legújabb filmfőszerepe a II-ik világháború egyik durva tragédiája, a szlovákiai magyarok és zsidók meghurcolása, amely során özvegy asszonyként egy zsidó kisfiút próbál elbújtatni.
Borbély Alexandra a Dobszerdában felidézte gyerekkorát, pályája indulását is.
Az életének első fontos lépése, ami elindította a színészi pálya felé, a szavaló- és prózamondó versenyek izgalmas világa volt. Mindig is arról álmodott, hogy mosolyt csaljon az emberek arcára.
A szülei karakteréről azt mesélte, hogy anyukája egy igazi életkedvvel teli, szellemes asszony volt, míg apja egy rendkívül szigorú, szabálytisztelő, precíz munkamániás figura, aki mindössze 21 évesen lépett be az apaság világába. Szandrika a Nyitrától mindössze 12 kilométerre fekvő, nagyrészt magyarok által lakott Nagycétényben nőtt fel. Ebben a faluban, amely akkor még Csehszlovákia része volt, a közösségi elvárások határozták meg az emberek életét, és mindennél fontosabb volt, hogy mit gondolnak róluk mások. Szandrika, akit a családja csak így hív, édesapjával – amíg élt – és nagyanyjával a mai napig küzd ezzel a mentalitással, próbálva velük megértetni, hogy valójában senkit sem érdekel, hogy ki mit gondol.
A színésznő meggyőződése, hogy szüleitől, anyukájától és apukájától egyaránt egyenlő mértékben kapta meg a különleges tulajdonságait.
"Az anyukám mindig is így fogalmazott: ha nem ő lenne a szülőm, talán sosem váltam volna színésznővé. Az a különleges bohémság és életszeretet, ami belőle árad, mélyen belém ivódott, de az apám eltökéltsége nélkül nem jutottam volna el eddig."
Borbély Alexandra emlékeztetett arra, hogy Tömörkény Mihály szóbelizik című prózája révén jutott el az országos versenyre. A történet középpontjában Mihály áll, aki kissé ittas állapotban mondja el védőbeszédét, ráadásul tájszólása is megjelenik. Komáromban, ahol a beszélgetések általában mentesek a tájnyelvi elemeketől, ez a helyzet különösen mulatságosnak tűnt, és sokakat meglepett. Alexandra számára ez volt az első alkalom, amikor úgy érezte, hogy palóc tájszólása nem csupán különlegesség, hanem egyfajta előny is lehet.
A mindennapjaiban azonban mélyen megélte a 90-es években tapasztalható szlovák-magyar feszültségeket. Az ellenségeskedésből őt is érintette a szél, bár személyesen nem kellett sok súlyos atrocitással szembenéznie.
Egyszer, amikor a barátnőjével buszozott Nyitrára, egy idős szlovák hölgy odafordult hozzájuk, és figyelmeztette őket: „Dievčence, na Slovensku po slovensky!” (Lányok, Szlovákiában szlovákul!). A megjegyzés meglepte őket, de rögtön érezték, hogy ez a helyi kultúra tiszteletéről szól.
Ezenfelül őt sosem sikerült fellelni, de rengeteget kellett harcolnia lánytestvére és a körülötte élők védelméért. Gyakran megfigyelte, hogyan bántalmazzák másokat, és ilyenkor szinte mindig kiállt a szenvedők mellett, hogy megóvja őket a gonoszságtól.
Mostanában gyakran eszébe jut a Mee Too-mozgalom, amely olyan jelentős hatással volt a társadalmi diskurzusra.
"Amikor minden nap tapasztalod, de téged miért nem céloznak meg, nem találnak meg, másokat pedig igen."
Egy emlékezetes este jutott eszébe, amikor a húgáért kellett kiállnia egy bulin, ahol két szlovák lány a mosdóban próbálták megfékezni őt. A hangulat feszültté vált, és ő nem habozott, hogy megvédje a családját. Más alkalommal pedig egy olyan partira emlékezett, ahol a DJ felhívta a figyelmet, hogy egy csapat fiatal, kigyúrt kopasz szlovák fiú a magyar autók kerekét célozta meg. A színésznő elmondta, hogy ő is beleállt a konfliktusba, de a nagybátyja már a helyszínre sietett, hogy kimentse őt a zűrből.
"Négy izmos, kopasz fickóval kerültünk összetűzésbe."
Szlovákiában a magyar közösség számára különös identitásproblémák merültek fel, hiszen a szlovákokkal szembeni folyamatos hátrányos helyzet éreztette hatását. Ezt a komplex helyzetet próbálta összefoglalni egy néhány évvel ezelőtti TEDx beszédében, amelynek címe: "Milyen lehet csupán egyetlen identitás birtokosa lenni?"
Gyerekkoromban úgy képzeltem, hogy Szlovákiában élünk, ami számomra nem a hazánk, nem az otthonunk, nem a mi nyelvünk. De van itt egy apró sziget, ami ebben a világban rekedt, egy magyar sziget, és az az igazi otthonuk.
A legjobb barátnője szlovák származású volt, és a játék során mindketten a saját anyanyelvükön kommunikáltak. Ezt követően a lány egy szlovák óvodába került, ahol elsajátította a nyelvet. Az első osztályba való felvételhez pedig vizsgát is kellett tennie.
Borbély Alexandra már gyerekkorában a tévébemondók háta mögötti Budapestet fürkészte, és oda vágyott, ahol az étterem étteremnek van kiírva, a cukrászda meg cukrászdának.
A családjukban sosem volt helye a gyűlöletnek; mindig is szlovák barátok vették körül őket, és szoros kapcsolatokat ápoltak a szlovák közösséggel. Az országgal való viszonyuk is kiváló, hiszen nagy rajongói a bryndzové halušky-nak, vagyis a juhtúrós sztrapacskának, de az összes szlovák hagyománynak is, beleértve a gyönyörű Tátrát és a szívós, kemény szlovák embereket. Ő mindig is azt mondta, hogy ez a közvetlenség sokkal kedvesebb számára, mint az álságos udvariasság. A győri boltokban tapasztalt, állandóan édes gesztusok álarca inkább zavarta, és végül be is bizonyosodott, hogy igaza volt. Az eladók a hátuk mögött suttogtak, hogy ők nem tartoznak ide, nem magyarok, miközben Szlovákiában is másodrangú állampolgárként éltek.
Kiemelte, hogy az akkori beszédének fő üzenete az volt, hogy találjon valami értékeset a helyzetében, és ezáltal érezze magát gazdagabbnak, nem pedig szegényebbnek.
De ahogy ő fogalmazott, az életének minden szakaszában úgy érzi, hogy a többnyelvűség a fényforrás, amely megvilágítja az alagút végén várakozó lehetőségeket.
"Attól, hogy nekem van a szlovák nyelv és a szlovákok hívják forgatni, eközben annyira nagy fájdalom, hogy a magyar rendezők nem kíváncsik rám."
Pályafutása kezdetén hiába próbálkozott a pozsonyi és budapesti színművészeti főiskolán, csupán a harmadik rostáig jutott el. Már ekkor meg volt győződve arról, hogy a szívének legkedvesebb városa Budapest, ahová mindenképp el szeretett volna jutni. Sajnos, a sors nem kedvezett neki, hiszen a felvettek névsorában nem találta a nevét.
Ám nem is volt ideje feldolgozni sem, hogy nem vették fel a színműre, máris megpecsételődött a sorsa.
"Mentem kivenni pénzt, és ott álltam a bankautomatánál, csörgött a telefonom, és az volt, hogy most nem tudom, hogy hol van Istenem, jó, csörög még mindig, jó, akkor fölveszem. Tudod, ezek azok a hívások, amik elég fontosak az életben, és akkor azt mondja a hang a vonal végén, hogy halló, itt Jordán Tamás."
Jordán Tamás akkoriban elhatározta, hogy stúdiót alapít a Nemzeti Színházban, és amikor Borbély teljesítménye lenyűgözte őt, azonnal meghívta a csapatába. Ezzel a gesztussal Jordán nem csupán egy lehetőséget nyújtott a fiatal színésznőnek, hanem örökre a megmentőjévé vált.
Egy évet töltött a Nemzeti Színház stúdiósaként, ahol rengeteget tanult és tapasztalt. Ezt követően sikeresen felvételizett a színművészeti egyetemre, ahol tovább mélyítette tudását. Pályafutása egy újabb izgalmas állomásához érkezett, amikor Máthé Gábor meghívására csatlakozott a Katona József Színház társulatához.
Tervei szerint nemsokára visszatér a színpadra a Kaukázusi Krétakör című előadásban, de az útja nem lesz zökkenőmentes. Ikrei csupán 2,5 évesek, és bár szívből szeretné velük tölteni az időt, a színpad varázsa is vonzza. Vekerdy István elveit követve, aki arra tanít, hogy ne féljünk segítséget kérni, ő is ezt az utat választja. Szerencsére sokan állnak mellé a gyerekek körüli teendőkben: nagynénik, nagybácsik és nagyszülők mind aktívan részt vesznek a fiatalok nevelésében. A családi támogatás egyfajta hagyomány számukra; egy olyan közegben nőtt fel, ahol a közös felelősség és az összefogás nem csupán elv, hanem életforma. Így tudja majd újra megélni a színpad örömét, miközben a családja is biztonságban és szeretetben fejlődik.
A Katonába való bekerülés egy fiatal, kezdő színésznő számára hatalmas elismerést jelent. Máthé Gábor a harmadik évfolyamban kijelentette, hogy senkit nem tud a társulatba hívni, azonban végül a Rezes Judit és Jordán Adél várandóssága miatt Pálos Hannát és őt ajánlotta fel szerződésre.
Katonai pályafutását egy izgalmas beugrással indította. Negyedéves hallgatóként egy Ascher által rendezett, Az egy szerelem diadala című előadásban kapott szerepet, amit igazi halálugrásnak érzett. Ma már sokkal nyugodtabban áll a színpadra, de még mindig rendkívül fontosnak tartja, hogy a darabok előtt érezzen izgalmat. Szerinte, ha ez a feszültség hiányzik, akkor a rutin bekúszik, ami az érdektelenséghez vezet, és ez semmiképpen sem kívánatos – vallotta Borbély Alexandra.
A kamera, vagyis Enyedi Ildikó akkor fedezte fel, amikor a Testről és Lélekről című film forgatása castingja kezdődött. A rendezőnek Borbély már a fejében volt, mikor írta a forgatókönyvet a pszichológus szerepére. De a casting alatt jött a döbbenetes felfedezés és végül Alexandra kapta meg a főszerepet. Partnere az azóta elhunyt Morcsányi Géza volt, aki dramaturg, műfordító volt és amatőr színészként volt a film másik főszereplője.
A februárban bemutatásra kerülő "Emma és a halálfejes lepke" forgatása rendkívül megterhelő élmény volt, amelyet a főszereplő idegileg nehezen viselt. Miután egy hetet Szlovákiában, majd egy másikat Csehországban töltött a kamerák előtt, teljesen kimerült és fáradt állapotban tért haza, mintha egy szürke, elhasználódott rongy lenne.
Nem csak a történet tragikus, hanem az film megírásának története is, ugyanis a forgatás előtt az író, Peter Kristufek egy buszbalesetben vesztette életét.
A Emma és a halálfejes lepke a vészkorszakban játszódik, az alkotók szerint mégis aktuális.
Iveta Grefova író-rendező és Zuzana Mistrikova producer egy panelbeszélgetés keretében megosztották véleményüket arról, hogy Peter Kristufek azonos című regényéből készült film arra ösztönzi a szlovák közönséget, hogy szembesüljön azzal a sötét múlttal, amelyet Grefova szerint sokan inkább elhallgatnának. A film nemcsak a történelmi eseményekre világít rá, hanem arra is, hogy ezek az emlékek mennyire formálják a jelenünket.
"A legújabb események fényében a film egyre inkább relevánsá válik, hiszen a II. világháború és a jelen közötti legszembetűnőbb párhuzam a kisebbségek felelősségre vonása a vélt vagy valós sérelmeink és igazságtalanságaink kapcsán. A szlovák társadalom viszont meglehetősen vonakodik, hogy szembesüljön e történelmi időszakkal, mivel az nem feltétlenül illeszkedik abba a pozitív önképbe, amelyet szeretnének megjeleníteni magukról" - hangzott el egy panelbeszélgetésen az alkotók részéről.
Borbély azt mondta, amikor a kezébe vette a forgatókönyvet nem ismerte részleteiben ezt a történelmi helyzetet. Nem is oktatták ezt a szlovák oktatási rendszerben.
A történelemkönyvekben sok esetben eltérnek a valóságtól az események, és a magyar történelem tanulmányozása is gyakran hiányosnak bizonyult.
„Az, hogy kik és hogyan torzították el a történelmet, egy külön beszélgetést érdemelne” – fogalmazta meg véleményét.
Borbély Alexandra kifejtette, hogy a szlovák társadalomban tapasztalható szembenézési hajlandóság hiánya nem csupán a közéletre, hanem saját családjára is jellemző. Amikor nagymamájával próbál párbeszédet kezdeményezni, az idősebb asszony rendre elzárkózik a beszélgetéstől, és elhallgattatja őt. Alexandra számára még mindig kihívást jelent, hogy sikerüljön a nagymamáját rávenni arra, hogy megossza vele gondolatait, és ne egyszerűen elintézze a témát egy legyintéssel.
Váradi Júlia felvetette, hogy már az is önmagában megdöbbentő, hogy abban a Szlovákiában, melyről tudjuk, hogy az előítéletesség uralkodik, ott egy ilyen film készülhetett.
Borbély első reakciója a helyzetre a meglepetés volt, hiszen nem gondolta volna, hogy valaki megkísérli ezt a lépést. Ahogy azonban egyre jobban megismerte az író, Iveta Grefová és a producer, Suzanna Mistrikova munkásságát, úgy nőtt benne a tisztelet irántuk. A film elkészítése során nem tapasztalt komoly akadályokat, mivel egy neves cseh producer is csatlakozott a projekthez. Megjegyezte, hogy a cseh és szlovák kapcsolatok irigylésre méltóak, annak ellenére, hogy Meciárék próbálkoztak a viszony tönkretételével.
Borbély Alexandra reményei azóta erősödtek, hogy a szlovák újságírók tragikus halála után Robert Fico miniszterelnök egy napon eltűnik az ország politikai színteréről. A legfrissebb adatok tükrében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy támogatottsága folyamatosan csökken. Alexandra abban bízik, hogy a jelenlegi nagy léptékű tüntetések végre valódi változásokhoz vezetnek, és hogy a közvélemény hangja végre hallatni fogja szavát.
Felmerült az ő és férje háttérbe szorulása is. Borbély Alexandra férje, Nagy Ervin, az utóbbi időszakban aktívan részt vett a közéletben. A színésznő kifejtette, hogy még csak castingokra sem kap meghívást. Úgy véli, hogy egy európai filmdíj elnyerésének kell, hogy legyen valamilyen következménye Magyarország számára. Elmondta, hogy hajlandó nyíltan beszélni a mellőzöttségről, bár ez számára rendkívül fájdalmas téma.
A miértek kapcsán elárulta, hogy van néhány gondolata, azonban ha a férjéről van szó, aki óta a 2019-es Kincsem film premierje óta nem kapott meghívót sehová, akkor csupán annyit tud mondani, hogy a kis beszélgetések során mindig előkerülnek bizonyos témák.
"Ervin tehetsége valóban lenyűgöző, de sajnos a feketelistán találja magát."
Felmerül a kérdés, hogy a bajtársiasság szellemében miért nem jut eszébe egyetlen olyan rendezőnek sem, aki szintén nem részesül állami támogatásban, hogy legalább egy válogatásra meghívja őt.
Mert lehet pár évig azt mondani, hogy vannak mások, már dolgoztunk vele, de ilyen sokáig ez nem lehet ok - véli a színésznő.
Szerinte már azt sem lehet állítani, hogy a feketelista vagy a filmintézet miatt maradnak ki a hívások, hiszen "most készülünk megünnepelni a 44. Magyar Filmszemlét, ahol a legcsodálatosabb független filmek kerülnek bemutatásra."
Borbély homlokterében most a szlovák filmek és szerepek vannak. Áprilisban forgat is Szlovákiában, és a napokban megy egy castingra egy filmszerepre. A film egy számára nagyon fontos témát dolgoz fel, a már említett két újságíró meggyilkolását.
