Az 1956-os forradalom legemlékezetesebb pillanatai archív fényképeken keresztül.
Egy nép kiáltott: elég volt! Olyan bátorságot mutattak a hatalmas Szovjetunióval szemben, ami az egész világ figyelmét megragadta. Mégis, senki sem lépett közbe, mert féltek az "orosz medvétől". De a magyarok nem hátráltak meg. 1956-ban bátran szembeszálltak a hatalommal, és vérüket adták a szabadságért. Hőseinkre megrázó archív felvételekkel emlékezünk, tisztelettel adózva bátorságuknak, erejüknek és hazaszeretetüknek.
A magyar nép már az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején bizonyította, hogy nem hajlandó elviselni az elnyomást és az idegen hatalmak terrorját. Őseink azért küzdöttek, hogy megteremtsék az önálló, polgári Magyarországot, szembeszállva a Habsburg-uralommal. A bátor harcok és a sok áldozat után azonban a megtorlás nem maradt el, Haynau tábornagy vezetésével. 1956-ban pedig újra elérkezett a változás szele. A magyarok ismét fellázadtak, most a Rákosi-rendszer zsarnoksága és a szovjet megszállás ellen. Elegük lett a titkosrendőrség (ÁVH) kegyetlen brutalitásából, a sztálinista kultusz elnyomó légköréből, a folyamatos megfélemlítésből, a szólás- és sajtószabadság hiányából, valamint a megélhetési nehézségekből, amelyek mindennapjaikat terhelték.
Tűrhetetlen volt, hogy valaki egy viccért éveket töltött el egy kőbányában kényszermunkára ítélve, vagy éjjel bárkiért eljöhetett a "fekete autó" és talán soha nem tért vissza a családjához.
1956. október 23-án a fiatal egyetemisták békés demonstrációt szerveztek a parlament előtt, amelyhez több tízezer civil csatlakozott. Követeléseik között szerepelt, hogy Nagy Imre kerüljön a miniszterelnöki székbe, vonják ki a szovjet csapatokat, Magyarország ismét nyerje el függetlenségét, szabad választások során válasszák meg a vezetőket, és a sajtó cenzúráját szüntessék meg. A hatalom, ahelyett, hogy figyelembe vette volna a békés protestálók hangját, brutális erőszakkal reagált: az ÁVH éles lőszert vetett be a tömeg ellen.
A "véres csütörtök" néven ismert tragikus esemény mély nyomot hagyott a történelem lapjain. A kutatók becslései alapján 200-300 ember vesztette életét, és több százan szenvedtek súlyos sérüléseket. E diktatúra ártalmas tettei nyomán lángra lobban a forradalom, amely elsöpörte a Rákosi-Gerő-féle rezsimet. E tumultuózus időszakban Kádár János került az MDP élére, míg Nagy Imre a nemzeti egységkormány megalakításával a remény szimbólumává vált.
A pesti forradalmi hullám átterjedt a vidéki városokra is, de a szabadság keserédes öröme nem tarthatott sokáig. November 4-én a szovjet hadsereg nagyszabású támadást indított Magyarország ellen. Az óriási túlerő néhány nap alatt leverte a forradalmárok ellenállását. Több ezer honfitársunk, az életét adta a függetlenség kivívásáért folytatott harcban. A becslések szerint 20 ezren megsérültek, ugyanannyi embert bebörtönöztek és több tízezren elmenekültek az országból jogosan tartva a megtorlástól.
