Az elmaradt főpróba és a világosító, akit felpofoztak | ma7.sk A világ színpadán néha nem csupán a művészek, hanem a háttérben dolgozók is megélik a maguk drámáit. Az elmaradt főpróba körüli feszültség és a világosító váratlan konfliktusa olyan események
Somlay Artúr (1883-1951), a magyar színjátszás legendás alakja ifjú korában gyakran eltűnt otthonról, hogy különböző vidéki színtársulatokhoz csatlakozva teljesüljön nagy vágya: sikeres színész legyen. Katonatiszt édesapja egy ideig utánament és hazavitte, de a sokadik "ellógás" után feladta és beletörődött a megváltoztathatatlanba.
A színiiskola elvégzése után Somlay különböző vidéki társulatoknál töltött éveket, ahol Pozsony és Kassa színpadain is bemutatkozott. Végül azonban a fővárosban talált otthonra, ahol számos társulatnál megfordult. A leghosszabb ideig, 1908-tól 1921-ig a Nemzeti Színház tagjaként tevékenykedett. A színidirektorok egyértelműen felismerték tehetségét, ugyanakkor tudták, hogy Somlay "kordában tartásához" jelentős türelem szükséges.
Egyszer egy érdekes incidens történt a Doktor Szélpál Margit című előadás főpróbáján. A nézőtéren ülő kritikusok hangos beszélgetésbe merültek, ami annyira zavaró volt, hogy a rendező kénytelen volt figyelmeztetni őket. Ezt a fegyelmezetlenséget a "színházi bíróság" elé vitte, ahol végül felmentették, miután elismerte, hogy hibázott. Azonban figyelmeztették, hogy ha még egyszer hasonló magatartást tanúsít, a következmények elkerülhetetlenek lesznek. Egy másik emlékezetes pillanat 1907. október 23-án zajlott, amikor Somlay a Magyar Színház színpadára lépett először, méghozzá Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regénye alapján készült színpadi feldolgozásban. Akkoriban szokás volt, hogy a nyilvános főpróbát délelőtt tartották, leginkább a sajtó képviselői számára, míg az esti órákban következett a hivatalos bemutató.
Fél órával a délelőtti főpróba előtt Beöthy László, a színház direktora, egy levelet kapott a színházi szolgától. A levél Somlay Artúrtól érkezett, aki udvariasan, de határozottan értesítette a direktort, hogy lemondja a délelőtti fellépését. Indoklása az volt, hogy képtelen lenne egy nap kétszer ugyanazt a szerepet eljátszani. Emellett megemlítette, hogy ha este nem sikerül a bemutatója, akkor drasztikus lépésre szánja el magát. Beöthy tudta, hogy Somlay szavai nem üres fenyegetések; a színész komolyan gondolta, amit mondott. Így hát kénytelen volt bejelenteni, hogy a főpróba elmarad. Az esti bemutatón azonban Somlay mindenkit lenyűgözött a teljesítményével. A darab csúcspontjában, amikor Dorian Gray szerepében leszúrta barátját, olyan intenzitással játszott, hogy a közönség lélegzetvisszafojtva figyelt. Egy kortárs beszámoló szerint a felvonás végén Somlay ájultan zuhant a kulisszák mögé, és úgy kellett feléleszteni. A közönség pedig lenyűgözve tapsolt, és a felvonás után tizenötször hívták vissza a színpadra.
Az incidens híre gyorsan terjedt, és ennek következtében a színházigazgatók többsége tartózkodott attól, hogy Somlayt szereplőként meghívja. A csend, amely Somlay körül kialakult, végül Sebestyén Géza, a Városi Színház akkori irányítója által igyekezett megtörni. Elküldte Somlaynak a Fekete gyémántok című Jókai-regény színpadi adaptációját. A küldeményhez egy levelet is csatolt, amelyben így írt: "Kedves Árgyil, nagyon örülnék, ha elvállalnád a Berend Iván szerepét ebben a darabban. Ha beleegyezel, az anyagiakban később megbeszéljük a részleteket. Szeretettel ölellek, Géza. Utóirat: itt küldöm a fővilágosítóm fényképét, hogy láthasd, megfelel-e az elképzeléseidnek."
