Az ötödik ciklusom a közgyűlésben és negyven év az MMK-ban: ez idő alatt mindig a köz érdekét szolgáltam.

Szántó Péter pályafutását népművelőként indította, méghozzá a történelmileg jelentős Vasmű Klub falai között. Negyven éven át tevékenykedett az MMK-ban, ahol személye évtizedek óta kulcsszerepet játszik a város kulturális színterén. Kulturális feladatai mellett a közéletben is aktívan részt vesz, és tavaly október óta már az ötödik képviselői ciklusát tölti.

Szántó Péter neve évtizedek óta a helyi kultúra egyik alappillére, egy igazi ikon, akit sokan a tánc világával azonosítanak. A kilencvenes években igazi úttörőként tevékenykedett, hiszen táncversenyek szervezésével és lebonyolításával tette Dunaújvárost a tánc központjává. Tizenhat nemzetközi verseny fűződik a nevéhez, amelyek nemcsak a táncosok, hanem a közönség számára is felejthetetlen élményeket nyújtottak. Élete során Péter valódi felforgatója volt a helyi kulturális életnek, akinek hatása máig érezhető.

A bizalom folyamatos megőrzése és szolgálata elengedhetetlen.

Húsz éven keresztül igazgatóként irányította a Munkás Művelődési Központot, a benne levő szervezeteket és formálta-kiszolgálta egy város kulturális életét, közművelődését. Ma az 1. számú választási körzet önkormányzati képviselője és körzetében ugyanolyan aktív, mint korábban.

- Kezdjük azzal a beszélgetést, hogy miért lett önkormányzati képviselő?

Ötször választottak meg önkormányzati képviselőnek, és az első ciklusom a Római városrészben zajlott. Ennek egyik fő oka az volt, hogy az MMK-ban dolgoztam, ahol sokan megismertek, hiszen mindennap ott voltam a közösség életében. Később a Vasmű útra költöztem, és így a lakóhelyem szerinti körzetben indultam a választásokon, vállalva a közéleti feladatokat. Mindig is büszkén tekintettem a képviselői időszakokra, és úgy érzem, a választóimnak szüksége van rám és a munkámra, amiért bizalmukkal megtiszteltek.

Negyven év a Magyar Művészeti Központban: egy évtizedek óta tartó kreatív utazás, ahol a művészet és a közösség találkozik. E négy évtized során számtalan tehetség bontogatta szárnyait, és a kultúra színes palettáját gazdagította. Az MMK nem csupán egy intézmény, hanem egy inspiráló tér, ahol az alkotók és a közönség együtt formálják a jövőt. E jubileum alkalmából érdemes visszatekinteni a megélt pillanatokra és azokra az élményekre, amelyek mindannyiunk életét gazdagították.

Életének és pályafutásának legmeghatározóbb helyszíne az MMK, amely nem csupán egy épület, hanem egyfajta szellemi otthon is volt számára. Ha visszatekintünk az időben, nyilvánvalóvá válik, hogy ez a helyszín mennyire meghatározta a fejlődését, inspirációját és kapcsolatait. Az MMK falai között nemcsak szakmai tapasztalatokat szerzett, hanem olyan élményekkel is gazdagodott, amelyek formálták a gondolkodását és a művészi identitását. Ez a közeg kulcsszerepet játszott abban, hogy kiemelkedő teljesítményeket nyújtson, és hozzájárult ahhoz, hogy a pályafutása során elérje azokat a magasságokat, amiket ma is elismernek.

Ez az időszak számomra rendkívül jelentős és meghatározó élményeket hozott. Először a Vasmű Klubban dolgoztam, ahol egy igazán összetartó baráti közösség fogadott. Ez a hely valódi kulturális gyöngyszem volt a város életében, hiszen az ország legkiválóbb művészei látogattak el hozzánk, és a klub igazi kulturális központtá vált. 1974-ben Raabe Imréné Judittal együtt átkerültünk az újonnan megnyílt MMK-ba, ahol Molnár Andrásné volt az intézmény vezetője. Ekkor úgy éreztem, hogy mi hárman próbáltuk életre kelteni a művelődési központot minden szempontból. Az akkori MMK olyan kulturális színfolt volt Dunaújvárosban, amely példaértékű és megismételhetetlen volt. Úgy érzem, a sors ajándéka volt számomra, hogy ott és akkor részt vehettem a kreatív alkotásban és a közösség formálásában. A mai napig élénken él bennem az MMK emléke, és gyakran gondolok vissza arra az időszakra. Az ott eltöltött évek mélyen belém ivódtak, és úgy érzem, hogy soha nem tudom teljesen elengedni ezt a különleges helyet.

- Apropó, Vasmű Klub. Jó ideje üres ez a bizonyos szebb napokat látott Vasmű Klub. Mi lesz vele?

Természetesen remek lenne, ha sikerülne hasznosítani. Már többször és több irányból próbáltam megoldást keresni, de sajnos ez az épület a vasmű birtokában van. Mindazonáltal teljesen elképzelhető, hogy a jövőben hasznosítható lenne, nem csupán a Barátság városrész számára, hanem az egész város közössége számára is egy kulturális és közművelődési központként. Majd csak kiderül, hogy alakul a helyzet.

Az MMK és a tánc

Az MMK kiemelkedő szerepet játszott az életében, és elengedhetetlen, hogy megemlítsük azokat a táncversenyeket is, amelyek évről évre szoros kapcsolatban álltak Dunaújváros történetével.

A táncos pályafutásom az MMK-ban vette kezdetét, és a mai napig tisztelettel gondolok Wünsch Laci bácsira és feleségére, Tomcsányi Éva nénire. Az ő támogatásukkal indult el a táncoktatás az MMK falai között, ami később lehetővé tette, hogy megalapítsam a Magyar Divat- és Sporttánc Szövetséget. Dunaújvárosban összesen 16 alkalommal rendeztünk nemzetközi táncversenyeket, és biztos vagyok benne, hogy sokan emlékeznek még ezekre az eseményekre. Az egész város szurkolt a dunaújvárosi csapatoknak, és együtt izgultunk a versenyek alatt. Egy különleges emlék, amikor Amerikában egy versenyen találkoztam franciákkal, akik megkérdezték tőlem, mikor lesz legközelebb verseny Dunaújvárosban, mert mindig szívesen jöttek hozzánk. A világ számos tájáról érkeztek hozzánk, és szívből szerették a rendezvényeinket. Tíz éven át voltam a tánc világszövetség alelnöke, és a mai napig kapok olyan megkereséseket, amelyek különleges érzéseket ébresztenek bennem, és sokszor megható élményekkel gazdagítanak. Negyven évig dolgoztam az MMK-ban, és remélem, hogy az elődeimmel együtt én is olyan igazgató lehettem, aki a közművelődési igények folyamatos képviseletét tartotta szem előtt. Sokszor megállítanak az emberek, hogy emlékeznek egy-egy programra, ami annak idején nagy élményt jelentett számukra, és együtt nosztalgiázunk. Ez a negyven év rengeteg kollégát, számos látogatót és színes programokat hozott a város életébe. Számomra ez az időszak egy gyönyörű és értékes emlék marad.

Folyamatos képviseleti jelenlét

Amikről eddig szó esett, azok mindenképpen tartalmas gondolatok voltak, nem csupán üres frázisok. Ön például a "Dunaújvárosért" és a "Pro Cultura Intercisae" díjak birtokosa, ami azt mutatja, hogy a város elismeri és értékeli a tevékenységét. Milyen érzés most képviselőként tevékenykedni?

- Talán az a legfontosabb, hogy szeretem csinálni, nem számít a kor, csak az, hogy feladat van, és meg kell oldani. Ha a képviselői munkámról kell beszélni, akkor mindig kiemelem a hivatal városüzemeltetésért felelős kollektíváját, akiktől mindig óriási segítséget és együttműködést kapok, minden egyes alkalommal. Most mielőtt leültünk beszélgetni, hívtak fel telefonon, hogy az Osztrava téren van egy probléma, ha lehet, nézzem meg, segítsek megoldani. Beültem a kocsiba, megnéztem, lefotóztam és már el is juttattam a városüzemeltetésre, kérve a hivatal közreműködését. És ez általában így működik, ha engem kéréssel, problémával, panasszal keresnek meg a körzetem lakói, akkor minden esetben igyekszem a megoldást keresni, közreműködni. Én itt lakom a saját körzetemben, így az én fogadó órám, ha úgy tetszik folyamatos, akkor is tart, ha elmegyek a boltba. És ez a valóságban tényleg így is működik. Előttem van egy feladat és azt minél hamarabb és minél jobban meg akarom oldani. Én valahogy így működöm.

- Minden nap várnak rád új kihívások?

- Igen. Valami mindig van. Lehet, hogy apróság, de az érintett számára valószínűleg fontos, így nekem is. Napi feladataim vannak, több intézmény is van a körzetemben, amelyek folyamatos jelenlétet igényelnek és én ott is vagyok. Aztán vannak a napi működéssel, fenntartással kapcsolatos dolgok, kukák, padok, fűvágás, kidőlt fa. A szemét, a hulladék elhelyezése mindig fontos, úgy készülünk, hogy lesz az idén is lomtalanítás, ahol megint egy csomó szeméttől tudunk megszabadulni. Csinálom és teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint. Én a választóimtól bizalmat kaptam, a fő dolgom ezt megszolgálni, akár minden nap.