Medveczky Ilona otthonában történt baleset, ami miatt jelenleg nem érzi magát a legjobban. A díva most nehéz időszakon megy keresztül.

Medveczky Ilona neve generációk óta szinonimája az eleganciának, a mozgás varázsának és a színpadi jelenlét elbűvölő erejének. Bár az egykori táncművész már hátrahagyta az aktív fellépéseket, életét továbbra is dinamizmus jellemzi – legalábbis olyan mértékben, ahogyan azt egészségi állapota lehetővé teszi. Az utóbbi évek azonban számos kihívást állított elé, melyek próbára tették kitartását és erejét.

A korábbi balesetei nyomán nemrégiben újabb, kellemetlen sérüléssel kellett megküzdenie.

"Három hónapja nem gyújtottam lámpát a konyhában, ahonnan négy lépcsőfok vezet kifelé.

- osztotta meg a Story magazinnal. A térde már korábban is problémás volt, de az esés után még rosszabbra fordult a helyzet. Azóta gyakori látogatója lett a Sportkórháznak, de a kezelések ellenére egyelőre nem érzékel javulást az állapotában.

A táncosnő nem ismeri a megadás fogalmát. Minden kihívás ellenére elszántan törekszik arra, hogy a lehető legteljesebb életet élje.

"Nem javul az állapotom. Szerencsére nem vagyok pesszimista. A semmiből is képes vagyok kihozni a maximumot. Ha bicegek is néha, mindent elvégzek. Éjjel tizenegykor jövök be a locsolásból"

„Tedd különlegessé a szöveged!” – mondta határozottan Medveczky Ilona.

Medveczky Ilona életében a saját egészsége mellett kiemelkedő szerepet kapnak azok, akiket szeretetteljes figyelemmel ápol nap mint nap. Különösen a kutyái és növényei jelentik számára a legfőbb gondot, hiszen ők a mindennapjainak elengedhetetlen részei. Még a testi fájdalmak és a nyári hőség ellenére is elkötelezetten vigyáz rájuk. "Természetesen magamra is figyelni kell, mert ha én nem vagyok jól, nem tudom őket megfelelően gondozni" - fogalmazta meg egyszerű, de rendkívül őszinte szavakkal a felelősségteljes gondoskodás lényegét.

Sajnos a kutyusai mostanában nincsenek a legjobb formájukban. Az idő múlásával egyre több egészségügyi kihívással kell szembenézniük. "A kutyáim már nem a legifjabbak, és sajnos egyre többször betegek. Az egyikük különösen rossz állapotban van. Amíg őt vizsgálták, a másik kettő teljesen elhagyta magát, még enni sem volt kedvük. Mintha táncoltak volna az idegességtől." Ezek a szavak tökéletesen visszatükrözik azt az érzelmi köteléket, ami a művésznő és kedvencei között létezik – a kutyák igazi családtagokká váltak az életében.

Bár az élet fizikailag egyre fárasztóbb, Medveczky Ilona nem mondott le a növényeiről sem. A virágok gondozása számára nemcsak feladat, hanem örömforrás is - még akkor is, ha sok munkával és nem kevés cipekedéssel jár.

"A virágjaimmal szívesen foglalkozom. Még mindig bőven akad belőlük. Tavasszal ki, ősszel pedig be kell őket hozni. Hát, nem éppen könnyű feladat!"

A művésznő kertje különleges növényekkel is büszkélkedhet: "Datolyapálmáim is vannak, de úgy elvesznek a nagy kertben, a fenyőfák árnyékában, mintha nem is lennének" - mesélte kissé szomorkásan, mégis büszkén. A természet közelsége, az élőlények szeretete és az állandó mozgás segítik őt abban, hogy a fájdalmak és nehézségek ellenére is aktív maradhasson.

Medveczky Ilona története nem csupán a fizikai megpróbáltatásokról szól, hanem arról a belső erőről és elhatározásról is, amellyel újra és újra talpra áll. Sérülései ellenére sem hagyja el magát, gondoskodik háziállatairól, ápolja a kertjét, és igyekszik minél teljesebb életet élni. A fájdalom, a bizonytalanság és a lassú felépülés csak részei a mindennapjainak - de nem ezek határozzák meg őt.