Bálint Botond: Az ügynökpárt(ok) végső búcsúja Az ügynökpártok története nem csupán a politikai hatalomról, hanem a társadalmi dinamika mélyebb megértéséről is szól. Az elmúlt évtizedek során a manipuláció és a titkos információgyűjtés világában számos p

Az ellenzéki szavazókat érdemes megemlíteni, hiszen úgy tűnik, hogy ezt a hamis ígéretet csupán átmenetileg fogadták el.

"A négy évenkénti választásokból következő politikai ciklusok egyik kellemetlen mellékhatása, hogy politikai hullák éveken keresztül bolyonghatnak a parlament folyosóin, minden érdemi munkavégzés és választói támogatás nélkül. Az ellenzéki összefogásnak hála a Momentum már valószínüleg 2022-ben is úgy került be a törvényhozásba, hogy valójában nem volt öt százaléknyi szavazója. És most sincs és már nem is lesz soha. Végül is az ellenzéki szavazókat dicséri valahol, hogy ezt a maszlagot még ők is csak időlegesen vették be.

A Momentum vezetői valójában sosem voltak klasszikus értelemben vett politikai szereplők, így politikai hullának is csak nagyvonalúan nevezhetők. A Momentum lényegében nem volt más, mint egy külföldről irányított beavatkozási kísérlet, és csupán az egyik a számos ilyen próbálkozás közül.

Úgy tűnik, hogy a párt különböző szintjein politikai vita bontakozik ki az indulás vagy éppen az elmaradása körül, hiszen nyilvánvalóan akad bőven olyan aktív tag, aki nem talál más fontosabb elfoglaltságot, mint a teljesen tét nélküli és lényegtelen kérdésről folytatott "pártviták"ban részt venni. Az utolsó emlékem, amikor egy momentumos aktivista valódi érzelmeket mutatott be egy politikai esemény kapcsán, a 2018-as választás éjszakájához kötődik. Akkor, amikor hazafelé tartva a Jászain, belefutottam néhány sokkban lévő és zokogó aktivistába, akik nemcsak a szokásos kétharmad eredményével, hanem azzal is szembesültek, hogy ők maguk nem jutottak be a parlamentbe. Hol vannak már azok az érzelmek? Mostanra úgy tűnik, minden csak a pénzről szól.