A csillagok belső felépítése egy varázslatos dallamra hasonlít, amelyet a National Geographic felfedezésre hív. Ezek az égitestek nem csupán ragyogó fényforrások az éjszakai égbolton, hanem bonyolult, titkokkal teli világok is, amelyek belső szerkezete ze

A csillagok rezgéseinek tanulmányozása révén felfedezhetjük belső struktúrájuk rejtelmeit, amelyek gyakran váratlan és lenyűgöző eredményekkel szolgálnak.

A Keck Obszervatórium rendkívül fejlett bolygókutató berendezése, a KPF, nem csupán új bolygók felfedezésében játszik kulcsszerepet, hanem hozzájárul a csillagok finom rezgéseinek megértéséhez is. Ezek a rezgések, amelyeket a csillagok belső turbulenciái generálnak, az asztroszeizmológia tudományának alapját képezik. Ez a megközelítés hasonlít ahhoz, ahogyan a földrengések révén próbáljuk feltérképezni a Föld belső felépítését. A csillagok fényességében tapasztalható apró változások adják a jelet műszereink számára, lehetővé téve számunkra, hogy felfedezzük e távoli égitestek titkait.

A csillagok rezgései persze nagyon eltérnek bolygónkétól, másképp is jönnek létre, maguk a hullámok is más jellegűek, és gyakran "zenévé" alakítva vizsgálhatók. Ez a zene voltaképp a hullámok emberi fül számára hallhatóvá gyorsítását jelenti, így ugyanis könnyebben felismerhetők benne azok a mintázatok, szabályszerűségek, amelyek a csillag tulajdonságairól árulkodnak.

A csillag muzsikája, vagyis a rezgések egészen egyediek, és segítségükkel a csillag pontos tömegét, méretét és korát is meghatározhatják a csillagászok. Nem minden csillag énekét halljuk azonban: eddig elsősorban űreszközök segítségével és a Napnál forróbb csillagok esetében sikerült meghallgatni e zenét.

A Keck csillagászati intézet szakértői e különleges módszer segítségével tanulmányozták a HD 219134 nevű csillagot, amely mindössze 21 fényévnyire található tőlünk és a Napnál alacsonyabb hőmérsékletű. A Keck műszere képes mérni a csillag felszínének mozgását, azaz azt, hogy milyen sebességgel közeledik vagy távolodik tőlünk. Érdekes módon, ezen a hűvösebb és finomabb rezgésű csillagon végzett megfigyelések révén új információkat nyerhetünk a csillagászat e rejtélyes területéről.

A megfigyelések négy éjszakán keresztül zajlottak, összesen 2000 mérés rögzítésére került sor, amelyek rendkívül pontosan ábrázolták a csillag felszínének oszcillációit. Ennek köszönhetően először sikerült élőben megfigyelni egy hűvös csillag működését. A gyűjtött asztroszeizmikus adatok valóban úttörő jelentőségűek, hiszen korábban ilyen típusú információk nem álltak rendelkezésre. A csillag rezgéseit 250 000-szeres sebességgel visszajátszva hallhatóvá vált a csillag varázslatos muzsikája.

A csillag életkorát 10,2 milliárd évre becsülték, ami figyelemre méltóan több mint kétszerese a Nap életkorának. Ez a felfedezés nem csupán tudományos érdekesség, hanem lehetőséget ad arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a csillagok fejlődésének és öregedésének folyamatába. A kor meghatározásában kulcsfontosságú tényező a csillag tengelyforgásának sebessége: a fiatal csillagok dinamizmusa figyelemre méltóan gyors, de ez a sebesség fokozatosan csökken, ahogy a csillagok az idő múlásával öregednek.

Úgy tűnik azonban, hogy a HD 219134 és a hozzá hasonló csillagok forgásának lassulása megáll. Az asztroszeizmikus mérésen alapuló kormeghatározás azonban mégis működik, ezen csillagok esetében is. Az asztroszeizmikus kormeghatározás segítségével rengeteg csillag korát tudjuk majd megérteni, s ezen keresztül azt is, hogy pontosan mikor és miként lassul le a csillagok forgása.

A meglepetést a csillag mérete jelentette ez esetben. A különbség 4 százalék a más mérési módszerrel kapotthoz képest, ez ugyan nem tűnik soknak, ám mégis jelentős, mivel a csillagok, különösen az efféle hűvös csillagok működési modelljének részleteit kérdőjelezi meg. Egyelőre nem világos, hogy minek köszönhető az eltérés: a csillag légkörének, mágneses tulajdonságainak, vagy esetleg maga a modellünk hibás.

A HD 219134 nem magányos, van ugyanis legalább öt bolygója - köztük két szuperföld - , amelyek rendszeresen áthaladnak a csillag előtt. A csillag méretének pontosításával e bolygók nagyságát és sűrűségét is pontosítani tudták a kutatók.

Ezek a számítások megerősítették a korábbi elképzelést: valóban Föld-szerű, szilárd felszínű kőzetbolygókról van szó. A mostaniakhoz hasonló asztroszeizmikus mérésekkel majd egyes exobolygókon esetleg található élet keletkezésének korát is behatárolhatjuk, azzal, hogy megértjük, a csillaguk pontosan mennyi idős.