A dióimport szinte folyamatosan érkezik hozzánk: a két fő forrásország dominál a piacon - Agrárszektor.

Ne hagyja ki a lehetőséget, hogy Early Bird áron biztosítsa helyét a december 3-4. között Siófokon megrendezésre kerülő Agrárszektor 2025 konferencián! Kistermelők és fiatal gazdák számára csupán 64.900 Ft + áfa áron nyílik lehetőség arra, hogy részt vegyenek az év egyik legnagyobb és legjelentősebb agráreseményén. Ez a rendezvény nem csupán az agrárium jelenlegi helyzetéről ad átfogó képet, hanem részletesen bemutatja az ágazat előtt álló rövid- és hosszú távú fejlesztési lehetőségeket is. Emellett a résztvevők betekintést nyernek a vállalkozások számára szükséges mértékadó prognózisokba, amelyek segítenek a jövőbeli üzleti döntések meghozatalában. Ne habozzon, szerezze meg jegyét még ma!

Míg 2013-ban 5800 hektáron folyt diótermesztés Magyarországon, napjainkra ez a terület már meghaladja a 9100 hektárt - tájékoztatta az Agrárszektort a FruitVeB. A TERA adatbázis szerint 2019-ben volt egy nagyobb ugrás, amikor is a 2018-as 7130 hektárról 8321-re nőtt a terület itthon, és azóta is szinte folyamatos a növekedés. Érdemes azonban hozzátenni, hogy a 2023-as 9385 hektárhoz képest tavaly minimálisan ugyan, de csökkent a diótermő terület Magyarországon.

Az ágazat fejlődésének hátterében a 2013-2016 közötti időszakban főként a dió kedvező piaci helyzete és értékesítési lehetőségei álltak. Ugyanakkor a tömeges telepítés során az extenzív jellege játszotta a legfontosabb szerepet. Jelenleg a hazai átlaghozamok hektáronként 1-1,5 tonna között mozognak, ami nagyrészt a sok extenzív, elhanyagolt idős ültetvénynek, valamint a támogatások miatt telepített fiatal ültetvények magas arányának tudható be.

- nyilatkozta lapunknak a Terméktanács.

Magyarország diótermelése évről évre változó tendenciákat mutat, hiszen az éves hozam (nyers, szárítatlan héjas dióban kifejezve) általában 9-12 ezer tonna között mozog. Az utóbbi évek statisztikái azonban rendkívül ingadozóak: míg 2018-2019-ben a termés meghaladta a 12 ezer tonnát, 2020-ra ez a szám 8000 tonnára, 2021-re pedig csupán 7400 tonnára esett vissza. 2022-ben volt némi fellendülés, de azóta a mennyiségek folyamatosan csökkennek. A 2024-es évben várhatóan a legrosszabb terméseredményeket könyvelhetjük el az elmúlt egy évtizedben, ami a fajlagos hozamokban is tükröződik. Míg az öntözött, intenzív ültetvényeken hektáronként közel 4 tonnás termésátlagot érnek el, addig az országos átlag mindössze 0,6 tonna. A háttérben több tényező is áll, köztük az, hogy a magyar diótermelés alapját képező három hagyományos fajta egyre nehezebben alkalmazkodik a fokozódó hőmérsékleti szélsőségekhez - figyelmeztetett a FruitVeB.

Bár a termés első ránézésre egészségesnek mutatkozott, a dióbél színeződése és barnulása miatt héjas dióként nem lehetett értékesíteni. Az ország különböző részein a gazdák 80-90%-os terméskieséssel szembesültek, így sok esetben nem is éri meg számukra a termés összegyűjtése. Az alacsony hozam következtében kialakult keresleti piac kedvező árakat biztosított azoknak a gazdáknak, akik hatékonyan tudtak termelni. 2024-re a héjas dió kilogrammonkénti ára 829 forintra emelkedett, míg a dióbélért a termelők 2835 forintot kaptak. A másodosztályú dióbél ára körülbelül 2000 forint volt.

- értesült lapunk.

A Terméktanács az Agrárszektor számára felfedte, hogy 2018 előtt a héjas dió exportunk meghaladta a 2000 tonnát, és a dióbél szállítmányok mennyisége is hasonló szintet ért el a nemzetközi piacokon. Azonban az utóbbi öt évben exportkapacitásunk drámaian csökkent, negyedére esett vissza, ami a fokozódó európai és globális verseny következménye. Versenyképességi hiányosságaink miatt egyre inkább kiszorulunk a piacokról. A szakemberek emelték ki, hogy héjas dióból önellátóak vagyunk, és számottevő import nem jellemző, ugyanakkor a dióbél behozatala folyamatosan emelkedik, főként Romániából és Ukrajnából érkező áruk révén.

Európai Uniós szinten a termelési területen nem tapasztalható jelentős elmozdulás, Magyarország exportjának részesedése pedig évek óta mindössze 3-5%-ra korlátozódik az európai piacon.

A klímaváltozásnak köszönhetően a gombás, bakteriális és rovar eredetű (dióburok-fúrólégy) megbetegedések felerősödése folyamatosan csökkenti az elérhető hozamokat. Míg néhány évvel ezelőtt elég volt 3-5 növényvédelmi kezelést alkalmazni, addig ma magas szaktudás mellett 10 feletti permetezés szükséges ahhoz, hogy egészségben tudjuk tartani az állományt. Ez azonban azt is jelenti, hogy a szórványdiósok, az elhanyagolt és a rendkívül extenzív ültetvények ki fognak kopni a közeli jövőben a termés hiányában - tájékoztatotta FruitVeB.

A dióburok-fúrólégy elleni védekezés a nagyüzemekben ma már nem okoz problémát, hiszen kidolgozott növényvédelmi protokoll áll rendelkezésre, viszont a kisüzemeket, háztáji diófákat lehetetlen megvédeni a kártevőtől. A nagyüzemekben alkalmazott módszer lényege, hogy a táplálkozási időszakban odacsalják, és a megfelelő készítménnyel "megetetik" a legyeket, így számuk egy nagyobb térségben jelentősen meggyérül - kisüzemben ez a védekezés nem alkalmazható hatékonyan.

Mintegy 5-10 évvel ezelőtt még rentábilisan lehetett termelni a hektáronként 1,5-2 tonnás hozamaink mellett, ma már a versenytársaink intenzív ültetvényein elérhető hozamokkal nem tudjuk felvenni a versenyt a hagyományos ültetvényekről származó áruval - közölte a szervezet. Kiemelték, az erős konkurencia jele, hogy a héjas dió piaci árai folyamatosan estek az elmúlt pár évben a növekvő termelési költségek ellenére is, így csak a hektáronként 3 tonna feletti "nyers" hozamokkal lehetünk versenyképesek. A nyers, szárítatlan héjas dió termelésében érdemi nyereség nincs, csak a szárított, osztályozott, zsákolt készáruval lehet megfelelő profitot realizálni - tették hozzá.

Mára jelentős mennyiségű olyan árutermelő ültetvény keletkezett hazánkban is, ahol magas szintű szaktudással, jó tőkeellátottság és gépesítettség mellett magas színvonalú termesztéstechnológiával zajlik a termelés. Nagyságrendileg 3000 hektárra tehető azon ültetvények száma, melyek már intenzív ültetvényként kerültek eltelepítésre (8x6-os térállás, oldalrügyön termő fajták, öntözhető ültetvények, melyekben rendszeres metszést is alkalmaznak). A több mint 9000 hektáros összterületünket nézve, ez azonban azt is jelenti, hogy a dióültetvényeink 2/3-a nem felel meg ennek a kritériumnak.

Versenyelőnyünket abban találjuk, hogy a magyar dió globális szinten a legjobbak között szerepel, köszönhetően kiemelkedő minőségének és méretének. A dióink 70%-a 36-os méretű vagy annál nagyobb, ami a világ élvonalába emeli őket.

Mint azt a FruitVeB-től megtudtuk, az elmúlt 10 évben a hazai dió előnye a koraisága volt, így hamar megtudott jelenni a piacon, azonban a chilei és az argentin dió térnyerésével ez az előnyünk is elveszett. Versenyhátrányunk, hogy a melegebb éghajlatú országokban nem szükséges energia a szárításhoz, míg Magyarországon ez hatalmas költségtétel. A többi ágazatban is jelentkező input anyag, gázolaj és munkaerő árának emelkedése pedig tovább növeli a termelési költségeket - tették hozzá.

A globális exportpiacokon szinte mindenki versenytársunk, és a vásárlók döntései elsősorban az árakon alapulnak. Ezért az lesz a siker kulcsa, aki alacsony önköltséggel képes termelni. Rövid távon megőrizzük jelenlegi piaci pozícióinkat, ám a jövedelmezőség csökkenése előre látható, ami a dióágazat termőterületeinek visszaszorulásához vezethet. A dió iránti kereslet egyértelműen erősödik, így a lényeg az, hogy képesek leszünk-e versenyezni az árakkal. Ehhez elengedhetetlen a hosszú távú stratégiánkban intenzív ültetvények létrehozása, amelyek lehetővé teszik a magasabb hozamokat és a gazdaságos, nyereséges termelést.

Korszerű ültetvényeket tekintve a diótermelés igenis jövedelmező, de a támogatások elnyeréséért telepített, nem profin gondozott ültetvények messze nem érik el ezt a szintet, soha nem is fogják és nem is ezért telepítették őket - nyomatékosította a FruitVeB. Közölték, mindez azt eredményezi, hogy hektikus, előre nem tervezhető piaci viszonyok alakulhatnak ki, ahol jó években váratlanul nagy termés jelenhet meg a piacokon, de inkább az a jellemző, hogy a telepítési támogatások formájában kiadott összegek soha nem fognak megtérülni, pláne az utóbbi évek időjárási körülményei között.