Donald Trump szerepe a liberálisok győzelmében - A győztes miniszterelnök az amerikai árulásról értekezett.

A hétfői kanadai szövetségi parlamenti választások során a Liberális Párt végzett az élen, habár az abszolút többség elérése elmaradt. Mark Carney, aki csupán március óta tölti be a miniszterelnöki posztot, sikeresen megőrizte tisztségét. A kampány során a liberálisok folyamatosan figyelmeztettek az amerikai elnök, Donald Trump által képviselt fenyegetésekre, és Carney győzelmi beszédében hangsúlyozta: "Túl vagyunk az amerikai árulás által kiváltott sokkon, de a tanulságokat soha nem szabad elfelejtenünk." Ezzel szemben a Pierre Poilievre vezette konzervatívok számára óriási csalódást jelentett a sorozatos negyedik választási vereség, hiszen pár hónappal ezelőtt még arról beszéltek, hogy milyen mértékben fognak győzni a közelgő választásokon. Ráadásul Poilievre maga is elveszítette parlamenti mandátumát, így a konzervatívok a következő évtizedet is ellenzékben kezdhetik.

Az előrejelzések alapján a liberálisok 343 parlamenti helyből 168-at tudtak megszerezni, míg a konzervatívok csak 144 mandátumot nyertek el. Mark Carney pártja ezzel négy szavazatra van szüksége az abszolút többség eléréséhez, bár matematikai szempontból még van esélyük erre. Ennek következtében az egykori jegybankelnök, aki most a miniszterelnöki posztot tölti be, kisebbségi kormányzásra készülhet, vagy alternatív megoldásként koalíciót alakíthat valamelyik kisebb politikai erővel.

Justin Trudeau januári lemondása óta eltelt időszakban, amely az első diadalához, 2015-höz vezethető vissza, számos változáson ment keresztül.

Ez az első eset, amikor a választások győzteseként a liberális párt elnyerte a "népi szavazatot" is, azaz országos szinten több szavazatot gyűjtött össze, mint a konzervatív ellenfelei.

Az első Trudeau-kormány után a liberálisok a 2019-es és 2021-es voksolást követően is rekordalacsony országos szavazataránnyal tudtak kormányt alakítani, másodjára a baloldali progresszív Új Demokrata Párt (NDP) kezdeti külső támogatásával.

Tegnap a voksok 43,5%-át adták le Carney-ékra, míg a Pierre Poilievre konzervatívjai 41,4%-ot szereztek. Mindez azt jelenti, hogy a liberálisok mintegy 11 százalékponttal tudtak növelni a 2021-es szavazatarányukon, de a konzervatívokra is közel 8 ponttal többen húzták az ikszet. Azt, hogy az idei választás tétje magasabb volt a kanadaiak szemében, mint a 2021-esé, nemcsak a felmérések, hanem a részvétel 62-ről 67% fölé emelkedése is jelzi.

A két párt szavazatnövekedésének a levét a kicsik itták meg:

a harmadik országos erőnek tekintett NDP gyakorlatilag összeomlott.

Az új demokratákra csupán 6%-nyian voksoltak, miközben 2021-ben még a 18%-ot súrolták, képviselőik várható száma pedig drámai módon 7-re csökkent a korábbi 25-ről. Az NDP így elvesztette a parlamenti frakcióállítás jogát is, és az ezzel járó előnyöket. A harmadik választást a párt élén töltő Jagmeet Singh, aki alulmaradt körzetében, bejelentette lemondását.

A francia nyelvű Kanada, különösen Québec, politikai átalakuláson megy keresztül, ahol a regionális szeparatista párt, a Bloc Québécois frakciója várhatóan 35 fős létszámáról 23 fősre csökken. A helyzet hátterében a liberálisok sikeres előretörése áll, akik a frankofón választókörzetekben is képesek voltak felülmúlni a 2015-ös választási eredményeiket. Érdekes, hogy Carney, aki a viták során nem a francia nyelv domináló tudásáról volt ismert, mégis jelentős hatást gyakorolt a politikai tájra.

Egyszóval hiába a kisebbségi kormány, Mark Carney mostani felhatalmazása jóval erősebb, mint a második és harmadik Trudeau-kormányé, kiváltképp, ha az nézzük, néhány hónappal ezelőtt mit mutattak a felmérések. A közgazdászból lett politikus sikeresen szipkázott el szavazókat a liberálisoktól balra lévő NDP-től és a Bloc-tól is,

azonban a két kisebb párt akár királycsinálóvá is válhat, így jelentősebb befolyással bírhatnak, mint korábban.

Amennyiben megmaradnak a jelenlegi mandátumarányok, a Bloc vezetője, Yves-François Blanchet a kampány során többször hangsúlyozta, hogy nem a miniszterelnöki székért versenyez, hanem a québeci emberek hangját kívánja képviselni a következő ottawai kormánnyal szemben. Ezzel arra utalt, hogy véleménye szerint Carney továbbra is megőrzi pozícióját.

Győzelmi beszédében Carney úgy fogalmazott, hogy Trump alapjaiban változtatta meg a világot az elmúlt hónapokban.

Ahogy hónapok óta hangsúlyozom: Amerika a földünket, erőforrásainkat, vízünket és országunkat kívánja megszerezni. Ezek nem csupán üres szavak vagy fenyegetések. Trump elnök célja, hogy megtörje a kitartásunkat, és végső soron Amerika javára fordítsa a sorsunkat. De legyen világos: ez soha, de soha nem fog megtörténni!

Carney hangsúlyozta, hogy "az Egyesült Államokkal létesített régi kapcsolatunk, amely a folyamatosan mélyülő integráción alapult, most véget ért. Ez egy tragikus fejlemény, de ez a mi új valóságunk." Az első teljes ciklusát megkezdő Carney ígéretet tett arra, hogy kormánya "mindenki érdekében és mindenkivel együtt fog tevékenykedni."

Amikor leülök Trump elnökkel, akkor az két szuverén nemzet közötti tárgyalás lesz a jövőbeli gazdasági és biztonsági kapcsolatokról

- mondta, majd aláhúzta, tisztában lesz azzal, hogy "sok-sok más lehetőségünk van arra, hogy minden kanadai számára jólétet teremtsünk." Ezzel azon ígéretére utalt, hogy

csökkentené a kanadai gazdaság amerikaiakkal szembeni függőségét.

és ezzel megszüntetné a kanadai tartományok közötti kereskedelmi gátakat.

A legtöbb szakértő három kulcsfontosságú tényezőt emel ki, amelyek friss impulzust adtak a pár hete még válságban lévő Liberális Pártnak. Mint ahogy azt sokan jól tudják,

Idén január elején a közvélemény-kutatások alapján a konzervatívok domináltak, hiszen támogatottságuk elérte a 44%-ot.

az egyaránt 20-20% környékére mért liberálisok pedig az NDP-vel harcoltak a második helyért.

A szöveg egyedivé téve: A politikai tájképet formáló "bárki, csak ne konzervatív" elv, Trump vámintézkedései, valamint Trudeau távozása mind hozzájárultak ahhoz, hogy számos balközép és hagyományos liberális szavazó újra felfedezze magának a pártot.

- fogalmazott meg Shachi Kurl, az Angus Reid közvélemény-kutató vezetője a Reuters számára.

Kétségtelen, hogy Justin Trudeau, aki immár 10 éve vezeti a kormányt, jelentős mértékben elveszítette népszerűségét, ami hatalmas terhet rótt a pártjára. Január elején, hosszú belső nyomásgyakorlás után végre sikerült megszabadulniuk ettől a nyomástól. Bár Mark Carney, a globális gazdasági elit egy kiemelkedő alakja, nem igazán nevezhető igazi kívülállónak, az, hogy eddig nem töltött be hivatalos politikai pozíciót, lehetőséget adott arra, hogy friss energiát hozhasson a liberálisok számára. Ráadásul azonnal eltörölte Trudeau vitatott szénadóját. Érdekes, hogy a Trudeau-Carney csere sokkal sikeresebbnek bizonyult, mint az amerikai demokraták hirtelen döntése Kamala Harrisra, aki nem tudta, vagy nem akarta levetkőzni Joe Biden örökségét.

Carney népszerűsége azóta még inkább megerősödött, mióta március közepén átlépett a hivatalos pozíció küszöbén:

Az Angus Reid felmérése szerint a kampány végére a megkérdezettek 54%-a kedvezően vélekedett róla, míg csupán 41% volt az, aki elutasította. Ráadásul a kanadaiak a legfontosabb témákban, mint a gazdaság fellendítése, a vámháború, és a kanadai-amerikai kapcsolatok kezelése, Poilievre-nél kompetensebbnek tartották őt. Nem meglepő tehát, hogy Carney nem várta meg az őszi parlamenti választásokat, és igyekezett minél előbb túlesni a megméretésen.

A liberális politikai erők jelentős előnyöket húztak Donald Trump amerikai elnök 51. állammal kapcsolatos retorikájából, valamint a Kanadára kivetett vámokból. Számos kanadai éppen hogy az Egyesült Államokkal szemben formálja meg nemzeti identitását, így Trump bekebelezési fenyegetése és a Fehér Ház által folytatott "gazdasági háború" sok választót vonzott a liberálisok táborába. E választók egy része a konzervatívokat Amerikához közel állóbbnak tartja. Ráadásul Amerika-ellenes bojkottmozgalmak is terjedtek, és az utóbbi hónapok felmérései alapján a kanadaiak nemzeti büszkesége jelentősen megnőtt. Jelenleg az ország lakosságának kétharmada barátságtalan államként vagy akár ellenségként tekint az Egyesült Államokra. A Politico által végzett közvélemény-kutatás szerint a kanadaiak háromnegyede elítéli Trump politikáját.

Tovább ütötte Poilievre esélyeit, hogy

a pártot jobbra toló Poilievre-t már tavaly elkezdték a "kanadai Trumpként" emlegetni, a kanadai mércével nézve konfrontatív és szókimondó stílusa miatt.

Ennek ellenére talán túlzás lenne azt állítani, hogy Poilievre-t ugyanarról a mintáról öntötték, mint a republikánus mozgalom emblematikus alakját. Az amerikai elnök korábban így nyilatkozott róla: "nem éppen egy MAGA-típus."

ostoba módon nem a barátom,

Szerinte sokkal egyszerűbb lenne egy liberális vezetővel együtt dolgozni, mint egy konzervatívval. Ugyanakkor úgy tűnik, Trump is tudatában van annak, hogy milyen mértékben befolyásolta a kanadai választások kimenetelét.

Ne felejtsük el, hogy amikor érkezésem előtt a konzervatívok 25 pont előnnyel bírtak. Azután viszont a kanadai közvélemény számára elég antipatikus lettem ahhoz, hogy a választási versenyt szorosabbá tegyem, nem igaz?

- nyilatkozta az amerikai elnök az Atlantic magazinnak a közelmúltban. Emellett megjegyezte, hogy örömmel látná, ha Kanada demokrata bástyává alakulna, amennyiben valaha amerikai állammá válna.

Bár a "Kanada az első" szlogennel kampányoló Poilievre többször is elítélte Trump megjegyzéseit, amelyek szerint Kanadát beolvasztaná az Egyesült Államokba, a liberálisok folyamatosan párhuzamot vontak Trump és Poilievre szinte minden nyilatkozata között. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy Trump még a választások napján is arról posztolt, hogy Kanada észak-amerikai szomszédját az 51. állammá kellene nyilvánítani, hangsúlyozva, hogy milyen gyönyörű lenne ez a terület a mesterséges határok nélkül.

Bár Poilievre-t valószínűleg örömmel tölthette el, hogy a kampány végére sikerült elnyernie a szűk többség bizalmát a megélhetési válság ügyében, amely a kutatások szerint a választások legfontosabb témája volt.

saját népszerűtlenségén nem sikerült javítania, 57% még a végén is kedvezőtlenül ítélte meg őt.

Mi több, az Angus Reid számai azt mutatták, hogy ha nem vették volna figyelembe a vezetők személyét, sokkal többen szavaztak volna a konzervatívokra, akik így 12 pontos előnyt élveztek volna a liberálisokkal szemben. A válságkezelésben tapasztalt, technokrata közgazdász imidzsű Carney tehát összességében felfelé húzta a pártját, míg Poilievre inkább lefelé. Talán ezt tükrözi, hogy a kampányhajrában a konzervatívok olyan reklámokat sugároztak, melyekből kimaradt a miniszterelnök-jelöltjük személye.

Poilievre tegnap este nyilvánosan elismerte, hogy vereséget szenvedett el, de hangsúlyozta, hogy ez nem a végállomás, és továbbra is elkötelezett a céljai mellett.

Nem áll szándékában lemondani a párt irányításáról.

Ez azonban még azelőtt következett be, hogy egyértelművé vált volna: húsz év elteltével ő maga is elvesztette azt az ontariói választókerületet, amelyet 2005 óta folyamatosan képviselt.

A vereség árnyékában egyre inkább felerősödnek a Poilievre-t kritizáló vélemények.

Egy konzervatív kampánystratéga véleménye szerint a lejtmenet kezdete ott volt, amikor tavaly ősszel túl keményen támadták Trudeau-t. Ha a politikai ringben maradt volna, és nem lépett volna vissza idő előtt, most talán más helyzet állna elő. Ezen kívül Doug Ford ontariói miniszterelnök konzervatív párti tanácsadója, Kory Teneyke, már a kampány során kifogásolta, hogy Poilievre "túlságosan trumpos" és negatív megközelítést alkalmazott, valamint nem reagált megfelelően az amerikai vámháborúra. Doug Ford erre a kritikára annyival felelt, hogy "néha fáj az igazság."