Egy elhagyatott tábor a Balaton partján, amelyet fokozatosan átvesz az idő és a természet ölelése. A fák zöld lombkoronái átszűrődnek a napsugarakon, míg a fűben virágok bontogatják szirmaikat, mintha csak a múlt emlékére virágzanának. Az elhagyott faháza

Az egykor pezsgő egyetemi tábor mára csak porladó emlék, amely csendben mesél a rendszerváltás előtti nyarakról - persze csak azoknak, akik még meg tudják hallani őket. Klasszikus erdei üdülőtelepi hangulat köszön vissza, régi játszótéri elemekkel ebben az elfeledett épületegyüttesben az erdő mélyén.

A Balaton északi partján, az erdő zöld ölelésében rejtőzik egy ifjúsági tábor, amelyről már csak kevesen tudnak. Pedig nem is olyan rég még gyerekzsivajtól és vidám zeneszótól volt hangos az élet. A nappalok röplabda- és pingpongmeccsek izgalmával teltek, míg az estéket diszkók és papír rókavadászat színesítette, felpezsdítve a fiatalok szívét. Ma már csupán a pókhálók őrzik csendesen az elfeledett épületeket, miközben a természet lassan visszaveszi területét, és a tábor emlékét a múlt ködébe burkolja.

Faházak és emlékek -egy elfeledett üdülő, ahol ma már csak a csend a vendég

A tábort valószínűleg az Óbudai Egyetem (korábban ismert Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskola) üzemeltette a '70-es és '90-es évek között, ahol főként hallgatók, munkatársak, valamint az ő gyermekeik élvezhették a nyári vakációt. A hely hangulata a retro stílus jegyében készült: a linóleumpadlón, a barna csíkos ágytakarók alatt, és a fából készült asztalok körül a múlt nosztalgikus emlékei elevenednek meg. Bár ma már csupán egy letűnt korszak emlékét idézi, akkoriban ez a tábor a pihenés és a közösségi élmények színhelye volt, ahol barátságok köttettek és élmények születtek.

A tábor varázslatos területén 17 kisebb és 2 tágasabb faház áll egymás mellett, amelyek a tanárok és kísérők számára biztosítanak kényelmes szállást. A helyszínen található egy elsősegély-faház, büfé, színpad, csocsó- és pingpongasztalok, sőt, még tollaslabda-pálya is, ami lehetőséget ad a szórakozásra és a sportolásra. A főépület, amely egykor étkezőként funkcionált, ma már csak romjaiban őrzi a múlt emlékét, amikor közös étkezések, vidám játékok és közösségi programok pezsgő életet adtak a tábornak. Az egykori élet nyomait azonban még mindig felfedezhetjük: a földön szétszórva hevernek elhagyott poharak, megsárgult társasjátékok, egy kifakult focilabda, és az összefirkált falak mesélnek a múlt kalandjairól.

Egy korábbi táborozó így emlékezik vissza:

"Édesapám vitte a gyerekeket ide Ikarus busszal, én is itt töltöttem jó néhány nyarat az A-faházban. A pingpongasztal versenyei, a tollas a fenyők között, a disco... Szinte hallom újra a hangokat. Most már csak a csend."

A mindennapokat egy szobaszemle és balatoni kirándulások varázslatos színei ölelték körül. A régi röplabdapálya homokja mára már gazos lett, a pályák elhagyatottak, az ülőhelyek pedig az idő múlásának jegyeit viselik magukon. Mégis, a helyszín titkokat rejt, és a múlt emlékei továbbra is mesélnek.

A koronavírus-járvány hozta el a végső csendet: 2020 óta a tábor zárva maradt, és úgy tűnik, senki nem tért vissza. Nem kísérik már táborozók a vonatokat, nincs esti utóvacsora, és a színpad is néma. A büfé ablaka nem nyílik, a fémvázas libikóka már csak mozdulatlan szoborként áll.