Sokan talán nem is sejtik, mi rejlik a német álom mögött: vajon még mindig a Kánaán ígérete vonzza a magyar kivándorlókat? - Pénzcentrum

A német politikai vitákban két fő téma áll a középpontban: a minimálbér 15 euróra emelése és a szociális támogatások szigorítása. Az SPD azt kommunikálja, hogy a minimálbér emelése megvalósul, de a valóság más képet mutat. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk, mennyire érinti, illetve érintheti a jelenlegi gazdasági válság a jövőben a német GDP-t, és felvetjük azt a kérdést is, hogy mennyire éri meg jelenleg egy magyarnak Németországba kivándorolni a jobb élet reményében.

Ahogy egyre többen sejtik, a CDU győzelme után Friedrich Merz valószínűleg Olaf Scholz helyébe lép a német kancellári poszton. Ez a váltás nem csupán politikai értelemben hordoz jelentőséget, hanem gazdasági változásokat is magával hozhat. Scholz kormányzása alatt Németország gazdasági helyzete nyilvánvalóan gyengült, és a mostani válságok szembetűnő különbsége, hogy a német lakosság egyre inkább saját bőrén tapasztalja meg a helyzet komolyságát. Az infláció, az energiaválság és a csökkenő jóléti szolgáltatások összességében hozzájárultak ahhoz, hogy az elégedetlenség mértéke drámaian megnövekedett az országban.

A Pénzcentrumon már többször írtunk arról, hogy mekkora különbségek vannak az osztrák, német és magyar bérek, nyugdíjak és szociális juttatások között. Sokak számára régóta egyértelmű volt, hogy anyagilag megéri Németországba költözni, hiszen a bérek, az életszínvonal és az állami juttatások jóval kedvezőbbek, mint itthon. Azonban az új gazdasági helyzetben felvetődik a kérdés: vajon továbbra is megéri Németországba menni? Ha igen, mennyivel jobb még mindig az élet ott, mint Magyarországon? És egyáltalán: a németek számára mennyivel lesz rosszabb az elkövetkező években?

Az elkövetkező időszak sorsfordító lehet mind a német, mind pedig az európai gazdasági tájképen. Németország továbbra is az EU egyik legfőbb pénzügyi motorja, így valószínű, hogy jelentős részesedést vállal a közös európai kiadásokból. De vajon milyen hatással lesz mindez a hétköznapi németek pénzügyi helyzetére? És mit jelent ez azok számára, akik eddig a német munkaerőpiacra való belépésre készültek? Ezekre a kérdésekre fogunk fókuszálni.

A német Szociáldemokrata Párt (SPD) azt ígérte választóinak, hogy a minimálbért 15 euróra emelik óránként. Ez elsőre jól hangzik, de valójában nincs garancia arra, hogy ez valóban megtörténik. A kormány ugyanis nem közvetlenül dönt a minimálbérről, hanem ezt a feladatot továbbra is a Minimálbér-bizottságra bízza. Ez a testület munkáltatói és munkavállalói képviselőkből áll, és jellemzően a munkaadók fékezik a jelentősebb béremeléseket.

A helyzetet egyedi perspektívából közelítette meg Heidi Reichin, a német Bundestag képviselője, aki emellett népszerű gazdasági influenszer is. A gondolatait egy szórakoztató Reels videó keretein belül osztotta meg.

Ahogyan említve lett, ha a bizottság nem jut d'accordra, a tervezett 15 eurós órabér megvalósítása kétségessé válik. Ezt nem csupán a kritikusok hangoztatják, hanem Karsten Linnemann, a CDU főtitkára is alátámasztotta, aki azt állítja, hogy az SPD félreérthetően tájékoztatja a választókat erről a kérdésről.

A minimálbér emelése körüli bizonytalanságok mellett a szociális támogatások szigorítása egyre inkább kézzelfogható valósággá válik. Az SPD és a CDU képviselői egyetértenek abban, hogy a "Bürgergeld" keretében szigorú szankciókat kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valaki nem teljesíti a kitűzött követelményeket, a támogatást teljesen megvonhatják tőle. Ez a döntés nemcsak társadalmi vitákat generál, hanem jogi aggályokat is felvet. A német Alkotmánybíróság már korábban megállapította, hogy az ilyen radikális intézkedések sértik az alapvető emberi jogokat. Ennek ellenére a kormány továbbra is ezen az úton halad. Érdemes megjegyezni, hogy a német szociális juttatás, amely sokak számára az alapjövedelemhez hasonlít, technikai értelemben nem az. A részletekről, valamint a lehetséges magyarországi alapjövedelem bevezetésének feltételeiről cikkünkben bővebben is olvashat.

A jövőbeli tervek között szerepel a munkaidő rugalmasabbá tételének lehetősége is. Jelenleg a munkavállalók napi maximális munkaideje szigorúan törvényileg van meghatározva, azonban az új javaslat értelmében ezt heti szintű szabályozásra cserélnék. Ez a módosítás lehetővé tenné a munkáltatók számára, hogy hosszabb műszakokban oszthassák be alkalmazottaikat, ami komoly kihívások elé állíthatja a dolgozókat. A szakszervezetek véleménye szerint ez a lépés a munkavállalók kiszolgáltatottságának növekedéséhez vezethet.

A mostani politikai döntések egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy a gazdasági nyomás a munkavállalókra és az alacsony keresetűekre nehezedik. Aki már most is nehéz helyzetben van, annak még nehezebb lesz. Ha a Bürgergeld szigorítása miatt egyre többen kényszerülnek rosszul fizetett állásokba, az a teljes munkaerőpiacra nyomást gyakorol. A kérdés az, hogy ez egy valódi reform, vagy inkább egy társadalmi megszorításokkal teli időszak kezdete? Egy biztos: aki eddig is kevéssel élt, annak most még bizonytalanabbá válik a jövője.

Ha a jelenlegi migrációs trendeket nézzük, a kérdés nem is olyan egyszerű, mint hogy "mi kellene ahhoz, hogy a magyarok ne költözzenek el Németországba". A válasz valószínűleg nem egyetlen tényezőtől függ, hanem egy sor gazdasági, társadalmi és jogi aspektustól, amelyek mind közrejátszanak a döntésben. Ahhoz, hogy a magyarok számára ne legyen vonzó a nyugat-európai "szomszédság", és ne akarjanak egyre többen Németországba emigrálni a jobb megélhetés reményében, valószínűleg valamilyen irányú változásra lenne szükség mindkét oldalon.

Képzeljük el, hogy a német életszínvonal lassan, de biztosan tovább csökken. Mondjuk, hogy az éves jövedelem átlagosan 5%-kal esik vissza, ami egy ötéves távlatban már komolyan érzékelhető életszínvonal-csökkenéssel jár. Az így kialakult anyagi környezet valószínűleg még mindig bőven vonzó lehetne a magyar munkavállalók számára, hiszen a német munkaerőpiac még így is magasabb béreket kínálna.

Fontos hangsúlyozni, hogy az emigrálók számára nem csupán Magyarország az összehasonlítási alap, hanem a már korábban elvándorolt magyarok anyagi helyzete is. Mint ahogyan korábban említettük, a német munkaerőpiac arra az útra lépett, hogy számos szektorban a munkavállalók több munkaórára számíthatnak, ugyanakkor reálértékben csökkenhet a bérük. Ez a tendencia sokakat eltántoríthat attól, hogy csatlakozzanak ehhez az irányzathoz.

Fontos megjegyezni, hogy a kiköltözés tervezésekor érdemes jelentős alaptőkével rendelkezni. Ez különösen lényeges lehet, hiszen a nyugat-német városokban a lakhatási költségek gyakran jóval magasabbak, mint a már egyébként is drágának számító budapesti ingatlanárak. Ilyen körülmények között az emigrálás lehetősége talán már nem tűnik annyira vonzónak.

A komoly elvándorlás megakadályozásában elengedhetetlen, hogy a magyarországi életszínvonal emelkedése is központi szerepet kapjon.

Jelenleg nem látszik világos jövő a magyar gazdaság előtt. A legfrissebb KSH statisztikák szerint a hazai ipar teljesítménye kifejezetten aggasztó, holott az utóbbi években egy jelentős iparosodási folyamat zajlott. Közben a magyar lakosság vásárlóereje javulni látszik – valószínűleg az árstop intézkedéseknek is köszönhetően, amelyek inflációs hatásait még figyelembe kell venni. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a mostani vámháborút sem, amely a gyenge forint árfolyamát tovább súlyosbíthatja. Összességében tehát a helyzet nem éppen kedvező.

A kérdés tehát világos: miként támogathatjuk az életszínvonal növekedését Magyarországon?

Ha a gazdasági fellendülés természetes módon egyelőre nem realitás, akkor az ÁFA-visszatérítések, az SZJA-mentességek, a családtámogatási intézkedések, vagy akár a telekommunikációs díjak mesterségesen alacsonyan tartása segíthet abban, hogy a fokozatosan növekvő gazdaság mellett az életszínvonal emelkedésének látszatát keltsük.

Valóban, a megemlített SZJA-mentesség egy olyan tényező, amely gátat szabhat a béremeléseknek az érintett csoportok számára.

Összességében, bár nem várható, hogy a két ország gazdasága teljesen azonos formát öltsön, a fejlődés iránya a következőképpen alakulhat: ha Magyarország sikeresen stabilizálja a forint árfolyamát, kidolgoz egy alternatív megoldást az árstop helyett az élelmiszerárak növekedésének kezelésére, és csökkenti a lakhatási költségeket (amely egyébként is egy nyilvánvaló stratégiai cél), akkor a német életszínvonal csökkenése mellett ez elegendő motivációt adhat ahhoz, hogy a magyarok kevésbé érezzék sürgetőnek az elvándorlást. Fontos megjegyezni, hogy az elvándorlás csupán egy része a magyar demográfiai válságnak. A jelenségről és más aspektusairól részletesebben ebben a cikkben olvashat.