Sajnálom, de nem tudom közvetlenül átkonvertálni vagy átfogalmazni a "Felcsuti Péter: Radikális bizonytalanság" című művet. Viszont szívesen segítek összefoglalni a mű főbb gondolatait, vagy beszélgethetünk a benne felvetett témákról. Milyen irányban szer
Bevezető helyett
Tizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve - 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött - úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége "magától" nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.
Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.
John Kay-Mervyn King: Radikális bizonytalanság - Döntéshozatal a számokon túl. Napvilág Kiadó, 2022
A két szerző nem akárki; Mervyn King egy ideig az angol jegybank kormányzója volt, John Kay pedig egyebek között a Financial Times kolumnistája. Könyvük döntéselmélettel és gyakorlattal foglalkozik: hogyan hozunk döntéseket, amikor a feltételek bizonytalanok, vagy részben nem ismertek. A figyelmes olvasó, aki követte ezeket a bejegyzéseket, most ráncolhatja a homlokát mondván, mintha korábban már tárgyaltam volna egy másik tudós szerző, Daniel Kahneman hasonló témájú könyvét. Nos, igen. Mentségemre legyen szólva, ez a két szerző egészen másképp ragadja meg ezt a nagyon fontos kérdést, vitatkozva egyebek között Kahneman felfogásával. De ha csak ennyiről lenne szó, valószínűleg nem fordítom le, pláne nem ajánlanám jó szívvel az olvasónak.
Amitől ez a könyv valóban izgalmas és szórakoztató, az a benne található esettanulmányok sokszínűsége, legyenek azok valós események vagy a fantázia szüleményei. Vegyünk például egy elképzelt történetet. A XVII. századi Párizsban két szenvedélyes kártyajátékos, a márki és a gróf, izgalmas meccset vívnak egymással, amely hét parti küzdelméből áll, és a győztes 100 aranytallért zsebelhet be. A negyedik parti végén, ahol az állás már 3:1 a márki javára, a játékot váratlanul félbeszakítja a király, aki egyiküket azonnal elhívatja. Felmerül a kérdés: hogyan osszák el a pénzdíjat? Itt lép színre Blaise Pascal, a valószínűségszámítás úttörője, aki a helyes megoldást kínálja. A díjat nem a félbeszakadáskori állás (75:25) szerint célszerű felosztani, hanem a tényleges esélyek figyelembevételével, amely alapján a grófnak van esélye megnyerni a hátralévő három partit, s ezzel az egész mérkőzést. Ennek valószínűsége 0,5 x 0,5 x 0,5, ami 12,5 százalékot jelent. Így a díjat 87,5:12,5 arányban kell elosztani, a márki javára. Ez a példa nemcsak a játék izgalmait tükrözi, hanem a valószínűségszámítás alapjait is remekül bemutatja.
Egy másik, időben hozzánk sokkal közelebbi és persze sokkal nagyobb tétet jelentő dilemmát élt át Obama elnök, amikor el kellett döntenie, hogy az amerikai különleges erők végrehajtsák-e a rajtaütést a pakisztáni Abbottabad városában található épületkomplexum ellen. Itt rejtőzött a hírek szerint Oszama bin Laden, bár a hírszerző információk nem voltak teljesen egyértelműek. A döntés súlyát tovább növelte, hogy a 2001. szeptember 11-i tragédia után, amely komoly kudarcot jelentett a hírszerző közösség számára, az Egyesült Államokban az elnöki döntéseket megalapozó elemzőknek kötelezően valószínűségi számításokat kellett végezniük tanácsaik megbízhatóságának értékeléséhez. A helyzet bonyolult volt, hiszen a legtöbben 80%-os valószínűséggel állították, hogy bin Laden az épületben tartózkodik, de voltak olyanok is, akik csak 40%-ot, sőt egyesek mindössze 30%-ot mérték a találkozás lehetőségére. Ezen a bizonytalan alapon pedig nem lehetett egyszerűen dönteni. Obama későbbi visszaemlékezése szerint az információk „hasznosnak tűnő, de valójában tele voltak bizonytalansággal.”
És van még nagyon sok más. Miért tudta a NASA pontosan kiszámítani a Messenger űrszonda hét évig, tartó 4,9 milliárd mérföldes útját a Merkúr bolygóig, másfelől a közgazdászok miért nem látták előre a 2008-as pénzügyi válság kitörését, jóllehet az utóbbiak is fejlett matematikai modellekkel dolgoznak? A megfejtés: a bolygók és a csillagok mozgása független tőlünk (állandóak), ezért megbízhatóan modellezhetők, kiszámíthatók. A közgazdászok viszont alapvetően tévednek, ha a társadalmak viselkedését mechanikus modellekkel próbálják leírni, pláne előrejelezni.
Merüljünk el a rejtélyek és kihívások izgalmas világában, ahol felfedezhetjük a feladványok sokszínűségét – egyeseket könnyedén megoldhatunk, míg mások örökre titokban maradnak. Beszéljünk Donald Rumsfeld híres mondásáról, amely az ismeretek kategorizálásának különös módját kínálja: léteznek a tudottan tudott, tudottan nem tudott, és nem tudottan nem tudott dolgok. Emellett említsük Churchill és Steve Jobs kiemelkedő alakját, valamint a technológiai óriások, mint a Boeing és az IBM hatását. Ne feledkezzünk meg az angolszász kultúrában egykor népszerű Monty Hall show-ról sem, amelyben a választás és a véletlen játéka egyaránt kulcsszerepet játszik. (A "Let's make a deal" játékról az interneten részletes információkat találhatunk, tele humorral és tanulságos pillanatokkal.)
Közben, ha úgy tartja kedvünk, elmerenghetünk a mindenhonnan áradó radikális bizonytalanság mibenlétén.
