A pedagógusok hangulata egyre feszültebbé válik, és a diákok érzik ennek hatását, mintha az ostor csapásai rajtuk csattannának.

Tartós levertség, ingerlékenység, szorongás - ez csak pár tünete a kiégésnek, amit az állandó leterheltség okozhat. A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének (Matehetsz) nem reprezentatív kutatása szerint a pedagógusok kétharmada már tapasztalta magán a kiégés tüneteit - írja az Eduline.hu.

Évente több milliárd forintos veszteségeket generál a munkaerőpiacon a kiégés jelensége, amely különösen a fiatal munkavállalókat sújtja. A szövetség idei áprilisi online kérdőívét összesen 574 fő töltötte ki. A válaszadók 84%-a nő, ami a szektor nemi megoszlására is rávilágít. A résztvevők 83%-a általános vagy középfokú iskolákban dolgozik, míg 15%-uk óvodai környezetben tevékenykedik. Csak 2%-uk található más intézményben, mint például egyetemek, kollégiumok vagy pedagógiai szakszolgálatok.

A kérdőívben az életkorral kapcsolatosan is érdeklődtek. Az adatok alapján megállapítható, hogy a válaszadók több mint fele az 51-60 éves korosztályhoz tartozik, míg a kitöltők egynegyede a 41-50 évesek csoportját képviseli. Továbbá, a résztvevők 19%-a a 61-75 éves korosztályt jelölte meg, és csupán 7% található a 20-40 évesek között.

Minden második pedagógus tapasztal feszültséget a nevelőtestületen belül, az iskolapszichológusok közel fele a pályaelhagyáson gondolkodik.

"A kiégés megelőzésében fontos szerepe van az intézményen belüli rendszeres szakmai beszélgetéseknek és tapasztalatcserének - ennek köszönhetően a pedagógusok a "nem vagyok egyedül", a "csapatként dolgozunk", a "ha kell, merek és tudok segítséget kérni" érzését tapasztalhatják meg, mondta Bajor Péter a Matehetsz ügyvezetője.

A Matehetsz által végzett kutatás rávilágít arra, hogy a pedagógusok számára kiemelkedően fontos a szakmai tapasztalataik megosztása: a megkérdezettek 98%-a szívesen hallgatja kollégái véleményét, míg 97%-uk örömmel osztja meg saját élményeit és szakmai kihívásait a csapattal. Ugyanakkor aggasztó, hogy a pedagógusok viszonylag kevés időt szentelnek ezekre a beszélgetésekre.

Havonta átlagosan 6,4 órát töltenek esetfeltárással, szakmai megbeszéléssel. Ez azonban intézményenként kifejezetten eltérő, és többen úgy is vélik, hogy a saját oktatási-nevelési intézményükben túl kevés időt szánnak a szakmai megbeszélésekre, sőt, szükséges volna több alkalommal ilyeneket tartani. Az ilyen jellegű irányított szakmai beszélgetéseknek még sajnos nincs kialakult keretrendszere.