Ha ez volt a mesterterv, akkor Orbán a saját embereit is átverte.
Orbán Viktor a Karmelita kolostor dolgozószobájában - Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda.
Az Alkotmányba való betűzés, miszerint az ember kizárólag férfi vagy nő, és kész! Sőt, javaslom, hogy a Pride szervezői ne is fáradjanak az idei felvonulás előkészítésével. Csak elvesztegetett idő és pénz. Teljesen mindegy, mit mond Weber körzetparancsnok és az ő magyar ügynökei - fogalmazott határozottan Orbán Viktor miniszterelnök az évértékelő beszédében február 22-én, amelyet hangos taps kísért. Orbán talán titokban még el is mosolyodott a tapsoló tömeg láttán, hiszen ő már tudta, amit ők nem: az egész csak egy politikai játszma része, ahol a valódi szándék a tiltás, de az igazi cél az, hogy ellenzéki hisztéria robbanjon ki. Az emberek rágják a gumicsontot, míg a tiltás ellenére várhatóan eddig nem látott tömeg vonul fel Budapest utcáin, figyelmen kívül hagyva a fideszes kétharmad által módosított gyülekezési törvényt és a rendőrségi figyelmeztetéseket.
Természetesen voltak olyanok, akiket Orbán nem vont be a terveibe. Ilyen például Lázár János, aki teljes mellszélességgel támogatta a tilalmat, és még nyilvánosan is kifejezte véleményét, miszerint a Fidesz komoly hibát követ el, ha a tiltás ellenére mégis megrendezik a Pride-ot. Orbán valószínűleg úgy gondolhatta, hogy Lázár csupán egy járulékos veszteség a nagyobb mesterterv keretein belül.
Miután minden a miniszterelnök mesteri stratégiájának megfelelően zajlott, és a Pride-on soha nem gyűlt össze annyi ember, mint a fideszes többség által betiltott rendezvényen, a kormányfő június 28-án elégedetten hátradőlt: lám, a sok naiv bedőlt a húzásnak, most már gyerekjáték lesz a 2026-os választás megnyerése!
Bár elsőre szokatlannak tűnhet a fenti forgatókönyv, sokan úgy vélik, hogy Orbán Viktor éppen így tervezte meg a helyzetet. A kormányhoz közel álló Nézőpont intézet szerint a tömeg megmozdulása lehetőséget adott arra, hogy az ellenzék a Pride eseményeivel azonosuljon, ezzel pedig beleléptek Orbán csapdájába. Miért is tekintik ezt csapdának? A Nézőpont elemzése szerint a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az emberek többsége elutasítja a Pride-ot; a demokráciában pedig mindig az a nyerő, aki a többséget képviseli. "Orbán stratégiája világos: a 2026-os választások megnyerésére tör, és ehhez a többség támogatására van szüksége. A Pride napja pedig újabb lépés volt ezen a többség felé vezető úton" - érvel a Nézőpont.
Első pillantásra talán logikusnak tűnik ez az érvelés, hiszen nem vitás, hogy Orbán régóta alkalmazza a konfliktusok élére állításának taktikáját. Az események leegyszerűsítése – fekete-fehér dichotómiákba való besorolása – és a társadalom megosztása a kulcselemei annak a stratégiának, amelyet a Fidesz folytat. Legyen szó migrációról, Ukrajna uniós csatlakozásáról, vagy bármilyen más témáról, amely folyamatos kampánytémává válik, Orbán mesteri módon használja ezeket a kérdéseket. A Pride és az LMBTQ-ügyek pedig tökéletes eszközök ehhez a célhoz.
A kormányközelinek nehezen nevezhető Publicus Intézet is adott ki felmérést a Pride-dal kapcsolatban, eszerint országosan a megkérdezettek 45 százaléka támogatja, 48 százaléka ellenzi, hogy legyen Budapesten Pride felvonulás. Ez jelentős növekedés márciushoz képest, akkor még csak 20 százalék tartotta indokoltnak a tiltást.
A Nézőpont érvelése is megállja a helyét, miszerint a tömeges utcai megmozdulások önmagukban nem garantálják az ellenzéki erő sikerét. Mint ahogy a Nézőpont rámutatott, a 2002-es és 2006-os választások idején is tömegek vonultak a fideszes politikai ellenállás érdekében, de végül a Fidesz nem tudott győzni. Ezen kívül, a kétezres évekhez képest a jelenlegi kormánypárt mögött egy hatalmas, korlátlan erőforrásokkal rendelkező politikai apparátus áll, és nem szabad figyelmen kívül hagyni a jelentős számú, még mindig hűséges támogató bázist sem.
Bár a Nézőpont érvelése, miszerint a Pride-vonulás nem feltétlenül hoz automatikus támogatást a szavazóurnáknál, helytállónak tűnik, a gondolatmenet, mely szerint Orbán Viktor tudatosan így tervezte meg az eseményeket, számos ellentmondással küzd.
Kezdjük azzal a logikai gubanccal, amire Török Gábor már a Pride másnapján felhívta a figyelmet a közösségi oldalán. Az elemző azt írta, hogy ha el is fogadjuk a mesterterv-magyarázatot, akkor azzal azt állítjuk, hogy a Pride betiltásával a miniszterelnöki szándék nem a gyerekek jogainak megvédéséről szólt, hanem csak arról a furcsa politikai vágyról, hogy minden korábbinál nagyobb kormányellenes tömeg vonuljon az ellenzékkel együtt Budapest utcáin. "Ezt a logikai gubancot egy politikus nem tudja megvédeni (azért tiltottunk, hogy még nagyobb legyen, amitől a gyerekeket óvni kell szerintünk), szóval marad azokra a feladat, akik a mindig nyertes, mindig vezető, a hibákat is szándékosan elkövető kormányfő képét fényezik" - írta Török.
Valóban, ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy Orbán Viktor mindezt szándékosan tervezte, akkor az azt jelenti, hogy a miniszterelnök mögött az a szándék húzódik, hogy játszóterek és gyermekek között vonuljon fel több ezer olyan ember társaságában, akiket ő egyébként a gyerekekre nézve károsnak ítél. Mindezt csupán azért teszi, hogy politikai céljait siker koronázza. A végén pedig a hozzá hű elemzők ezt nyíltan fel is ismerik. Ez azonban aligha tűnik hitelesnek.
De vannak más érvek is, amelyek nem támasztják alá a mesterterv-elméletet. Nézzük most meg ezeket a pontokat részletesen!
Ha tényleg egy Orbán által megálmodott mestertervről van szó, akkor felmerül a kérdés, miért nem volt Lázár János teljesen tudatában ennek az utolsó pillanatig, amikor a Pride ellen harcolt. Miért vállalta volna el egy ilyen kényes és hálátlan szerepvállalást?
A hatóságok feladata, hogy a jogot érvényesítsék. Ha egyszer már megszületett a törvény, akkor azt komolyan kell venni; ha nem, akkor talán nem is lett volna szabad életre hívni. Ne tegyünk magunkból bolondot azzal, hogy létrehozunk egy törvényt, amit aztán figyelmen kívül hagyunk. Ez a véleményem, mert így még gyengébbé válunk, mint voltunk a törvény megalkotása előtt - fogalmazott Lázár június elején. Később arról is beszélt, hogy miután a törvény életbe lépett, a következő lépés az, hogy a magyar hatóságok bátran alkalmazzák az új jogszabályokat, és bátorságot kér minden érintettől.
Ha Lázár tudott a mestertervről és a fentieket csak megjátszotta, akkor az azt jelenti, hogy a Fidesz szavazóit is átverte, most pedig mindezt a kormányközeli Nézőpont le is leplezte.
Ha a mesterterv létezett, de a mester nem volt róla tudomása, akkor az azt sugallja, hogy az elmúlt időszakban a kormány és Orbán politikáját védő Lázár csupán egy jelentéktelen szereplővé vált a kormányzati körökben, akit a miniszterelnök nem tájékoztatott a titkos tervekről. Ez a forgatókönyv azonban nehezen hihető.
Lázár mondataira az ellenzékiek és a fideszesek is felfigyeltek. Így az sem véletlen, hogy a hatalmas tömeget megmozgató Pride után a kommentekben sok kormánypárti szavazó értetlenkedett, amiért a kormányzat nem tudott érvényt szerezni a saját maga által hozott tiltásnak, a rendőrség pedig tétlenül nézte a szerintük is jogellenes eseményt.
Bár a Pride eseményét sokan elutasítják, a résztvevők száma egyértelműen mutatja, hogy az már messze túllépett az eredeti célnak számító ünnepen. Nincs ugyan hivatalos felmérés, de a helyszíni beszámolók világosan jelzik, hogy sokan azért vonultak az utcákra, hogy kifejezzék ellenállásukat a gyülekezési jogok megszorítása és a kormány egyre inkább önkényes politikája ellen, amely a szabadságjogokat folyamatosan korlátozza.
Ha Orbán fejében volt is olyan vízió, hogy a kormánykritikus erőket aktiválja vagy "összehangolja" – ahogy azt a Nézőpont is megemlítette – ennek a stratégiának a sikeressége legalábbis erősen megkérdőjelezhető. Elsősorban azért, mert az esemény már a bekövetkezte előtt újraértelmeződött a közbeszédben, és az LMBTQ-ügyek szinte teljesen háttérbe szorultak az általános szabadságjogok kérdéséhez képest. Ez a jelenség nyilvánvalóan óriási mobilizáló potenciállal rendelkezett.
A kormányzati propaganda valószínűleg megpróbálja majd kihasználni a tüntetés bizonyos aspektusait, hogy a "dekadens nyugat" képet festhessen, azonban az, hogy az esemény a tiltás ellenére mégis megvalósulhatott, sokkal súlyosabb presztízsveszteséget jelenthet a kormányzó pártnak, mint amilyen előnyt a propaganda szerezhet néhány női öltözetű férfi felvonultatásával.
Mindezt még inkább felerősíti a tömeg impozáns látványa, ami szintén ellentmond a mesterterv magyarázatának. Noha a politikai ellenfelek gyakran vitatkoznak arról, hogy egy-egy tömegrendezvényen pontosan hányan is voltak jelen, a Pride esetében ez a kérdés nem merül fel. Ennek egyszerű az oka: a résztvevők száma valóban lenyűgözően magas volt.
Egy ilyen méretű tömeg mindig képes erőt sugározni, még akkor is, ha ez nem áll szándékában. Az ilyen tömegnek van mondanivalója, még akkor is, ha nem célzottan kívánja kifejezni magát.
Ez a Fidesznek azért rossz, mert felerősödhet az a belső erózió, ami már több mint egy éve tart. A párthoz nem túl erősen kötődő, de abból hasznot húzó szereplők úgy érezhetik, hogy Orbán már messze nincs ereje teljében, ellenben vele szemben megjelent egy nagyobb erő. Ha ez az érzet erősödik, az Orbán politikai varázserejére is hatással van. Egyáltalán nem életszerű, hogy egy autoriter vezető célja az lenne, hogy megkérdőjeleződjön ez a varázsereje.
Orbán sikerként könyvelhette volna el a helyzetet, ha a szervezők visszakoztak volna, vagy ha a pénzbírságtól való félelem következtében csupán néhány ezer ember jelent volna meg az eseményen, míg a rendőrség a törvény szigorával lépett volna fel. Ám a valóság másképp alakult: a Mi Hazánk párt gyorsan észrevette a lehetőséget, hogy kihasználja a kialakult helyzetet. Az esemény után azonnal támadást indítottak a Fidesz ellen, amiért a kormány nem tudta megakadályozni a tömegdemonstrációt. Ezzel hosszú távú politikai tőkét kovácsoltak a helyzetből.
Aligha az volt Orbán mesterterve, hogy - aláásva saját kormányzati erejét és felvillantva a kormánypárton belüli véleménykülönbségeket - az eseményt támogató Karácsony Gergelynek és az azt ellenző Mi Hazánknak adjon gólpasszt. Ez még akkor is nehezen hihető, ha a Fidesz a Pride körüli kavarással a baloldali-liberális szavazókat akarta szembeállítani azzal a Magyar Péterrel, aki - félve attól, hogy a kormánypárt "összeprájdozza" - az utolsó utáni pillanatban és akkor is csak óvatosan állt ki az esemény mellett.
De feltehetjük azt a kérdést is, hogy ha több százezer ember utcára menetelét sikerként könyveli el a kormányfő, akkor mi lett volna számára a kudarc? Az, ha csak lézengtek volna a Pride-on?
Mindezek tükrében a valóságos elemeket is integráló mesterterv-értelmezés valójában politikai mentőövként funkcionál.
Nem ismeretlen ez a fajta kármentés a vezetőjét mindig váteszi pozícióban láttatni akaró Fideszben. Ahogy mondani szokták, Orbánnak nem igaza van, hanem igaza lesz. És ezt akkor sem szeretik megkérdőjelezni, ha egyébként egyáltalán nem az történik, amit vezetőként jósol, legyen szó gazdasági repülőrajtról, ellehetetlenítési törvényről vagy arról a be nem váltott kormányfői ígéretből, hogy a Trump kormány segítségével sikerül betámadniuk azokat a szervezeteket, amelyek a USAID pénzekből részesültek.
A szombati Pride eseményéből még távol áll a Fidesz bukása, sőt, még az összeomlása is. Ugyanakkor egyértelmű, hogy Orbán már számos kudarcot könyvelhet el az elmúlt évben, és a távolban nem sejlik egy olyan mesterterv, amely valóban kedvezően alakíthatná a helyzetét.
