"Ha lenne rá lehetőségem, én a hétvégéket is a munkával tölteném." - 10 éve működik a pécsi Máltai műhely, amely megváltozott munkaképességű embereknek biztosít foglalkoztatást.

Hétköznap délelőtt javában folyik a munka a pécsi Máltai Szeretetszolgálat Gondoskodás Nonprofit Kft.-jének műhelyében, amely harminc értelmi vagy testi fogyatékossággal élő, illetve krónikus betegséggel küzdő kollégát foglalkoztat. Egy nagy asztal körül többen függönykarnishoz való alkatrészeket csomagolnak, minden tasakba tíz pici műanyag záróelemnek kell kerülnie. A munkafolyamat kis lépésekre van felosztva, hogy mindenkinek legyen sikerélménye: egyesek a papírcímkéket hajtogatják, mások leszámolják a tíz záróelemet, majd besöprik egy kis zacskóba, megint mások tűzőgépet tartanak a kezükben, hogy nagy körültekintéssel lezárják vele a zacskót, és rögzítsék rajta a papírcímkét. Egy idős asszony kartondobozokkal foglalatoskodik, levakargatja róluk a feleslegessé vált vonalkódos matricát, ezekbe kerülnek majd vissza a gondosan összeállított kis csomagok. Nagyon rosszul lát, közel hajol az asztalhoz, az orrát csak pár centi választja el a kezétől.

A csapatunkban most Csikós Zoltán is tevékenykedik, aki már egy évtizede a Máltai Szeretetszolgálat hűséges munkatársa, mióta a műhely megalakult. Pécs belvárosában él egy apró, de otthonos lakásban, ahol mindennapjait a munkájára építi, hiszen ez adja életének értelmét és célját. Feleségétől azért különvált, hogy lehetőséget biztosítson számára, hogy megvalósíthassa legnagyobb álmát: egy gyermek örökbefogadását. Házaspárként, Zoltán mentális állapota miatt, ez nem lett volna lehetséges. Néha még találkoznak, ilyenkor Zoltán átélheti az apaság örömeit, ami különleges pillanatokat ad neki az életében.

Tíz évvel ezelőtt, a műhely megalapításakor kezdett el dolgozni itt Róth Ernő. Eleinte azonban úgy érezte, nem fogja bírni a strapát, sőt, még azt is gondolta, hogy pár hét után feladja. Róth Ernő története nem mindennapi: egyéves korában került csecsemőotthonba, gyermekkora jelentős részét nevelőszülőknél töltötte, felnőttként pedig hajléktalanná vált, és több börtöncellát is megjárt. Az életében bekövetkezett változásokat három idős hölgy hozta el számára, akik felfigyeltek rá, miközben vasárnaponként a pécsi pályaudvar melletti református templomnál koldult. Hétről hétre apró adományokat hagytak nála, süteményekkel kínálták, majd idővel arra kérték, hogy üljön le melléjük a vasárnapi istentiszteletre. Ezen felül még a rendőrök zaklatásaitól is megóvták őt, ezzel új irányt mutatva az életének.

"Régen a koldulásért még büntetést kaptak" - meséli Róth Ernő. "Emlékszem az egyik koldusra, aki igazán impozáns asszony volt, jóval magasabb nálam, és a hangja mélyebb, mint a zúgó víz. Egy alkalommal rákiáltott a rendőrre, aki előttem állt: 'Maga is jöjjön be a misére!' A rendőr annyira megijedt, hogy beült a kocsijába, és olyan gyorsan eltűnt, hogy csak néztem." A hajléktalan férfi különösen megszerette a "mamikat", a vasárnapi istentiszteletekre mindig felkészülten, frissen borotválkozva és tiszta ruhában érkezett. Idővel elhatározta, hogy szakít az alkohollal, bármilyen nehéz is legyen. Már jó ideje józan életet élt, amikor 2015 májusában munkalehetőséget kapott a Szeretetszolgálat újonnan nyíló üzemében.

A létesítmény egy Európai Uniós pályázat keretében jött létre, célja pedig az, hogy megváltozott munkaképességű egyének számára biztonságos munkahelyet és megélhetést biztosítson. Az uniós támogatás csupán hat hónapra nyújtott anyagi keretet, azonban az üzem vezetői elhatározták, hogy a munkavállalókat nem engedik el, így azóta is a Máltai Szeretetszolgálat keretein belül működnek. "Ebben a kis közösségünkben igazi csoda, hogy még mindig létezik ez a műhely" - osztja meg gondolatait Révai Krisztina, a rehabilitációs mentor.

Az első három esztendő során elektronikai hulladékok szétszerelésével foglalkoztak, de később a tevékenységi körük átalakult, és betanított munkákra váltottak, mint például dísztasakok hajtogatása vagy ajándékcsomagok összeállítása. Révai Krisztina két évnyi kísérletezés után kidolgozott egy egyedülálló módszert, mellyel a műhely munkatársai leselejtezett számítógépek alaplapjaiból egyedi ékszereket alkotnak. Ebből született meg a ReKreáció ékszerkollekció, amelyet kézműves vásárokon és saját online boltjukban értékesítenek. Ezenfelül új tevékenységekkel is gazdagították a portfóliójukat: varrodát alapítottak, hogy a környék idősotthonaiból érkező megrendelésekre ágyneműt és lepedőt varrjanak, továbbá létrehoztak egy takarító és egy karbantartó csapatot, akik a Máltai Szeretetszolgálat intézményeiben végeznek különböző feladatokat, kisebb és nagyobb projekteket egyaránt vállalva.

"Bármilyen feladatot el tudunk látni, csupán elegendő időre van szükségünk" – hangsúlyozza Révai Krisztina. "Célunk már a kezdetek óta az, hogy az itt dolgozó munkatársak érezzék, hogy amit tesznek, az számít. Akár a legapróbb feladatról van szó, mindig törekedjenek arra, hogy a végeredmény kifogástalan legyen. Ha szívvel-lélekkel végzik el a munkájukat, az nemcsak az önbizalmukat növeli, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy értékes és hasznos tagjává váljanak a társadalomnak."

Így gondolja Horváth István is, aki négy éve dolgozik az üzemben, miután egy betegség miatt amputálni kellett mindkét lábát. Ő a többektől kicsit távolabb, egy külön asztalnál üldögél, előtte festéklapocskák, amelyekre precíz munkával kétoldalú ragasztószalagot illeszt: egy festékgyár megbízásából termékmintákat bemutató táblát állít össze. Mellette szól a Retró Rádió, a hetvenes, nyolcvanas évek slágerei az ifjúságára emlékeztetik. A férfinek két gyereke van, akik már felnőttek, a feleségétől elvált, az életét így jobbára a Máltai Szeretetszolgálatnál végzett munka tölti ki. "Ha lehetne, én hétvégén is szívesen dolgoznék, otthon unatkozom, nincs mit csinálni" - mondja. "Itt legalább lehet beszélgetni, és vannak programok, például filmvetítés. Nekem a legjobban a Csillag születik tetszett Bradley Cooper-rel, és a Szerelmünk lapjai."

A máltai műhely nem csupán egy szokványos munkahely, hanem egy igazi közösségi tér, ahol a feladatok elvégzése mellett kiemelt szerepet kap a közösségépítés is. Itt rendszeresen szerveznek kirándulásokat, bográcsozásokat, és lehetőséget adnak a mélyebb beszélgetésekre. Akik pedig szeretnék felfedezni önmagukat, pszichodráma foglalkozásokra is benevezhetnek. "Nálunk a munka mellett a munkatársakra is hangsúlyt fektetünk" - mondja Bondor Zoltán üzemvezető, ezzel hangsúlyozva a közösségi szellem fontosságát.

"Fontos, hogy jól ismerjük a kollégáinkat ahhoz, hogy támogatni tudjuk őket. Mint minden közösségben, itt is akadnak kisebb-nagyobb konfliktusok, félreértések. Előfordul, hogy valaki megsértődik egy ártatlan viccen, vagy annyira alacsony az önértékelése, hogy már azt is támadásnak véli, ha valaki rajta felejti a tekintetét. Ezeket a helyzeteket később mindig alaposan átbeszéljük, ami jó lehetőség a személyes fejlődésre." A kérdésre, hogy a kollégák az apjuknak tekintik-e, az üzemvezető csak a fejét rázza: "Én a főnökük vagyok, aki odafigyel rájuk. Fiatal koromban papnak készültem. Az élet úgy hozta, hogy most nekik segítek."

A Máltai Gondoskodás Nonprofit Kft. folyamatosan bővíti megrendelői hálózatát annak érdekében, hogy hosszú távú, biztos megélhetést tudjon nyújtani az ott dolgozó megváltozott munkaképességű embereknek. A céges megkereséseket/ megrendeléseket Bondor Zoltán üzemvezető a 06 30 617 5013-as telefonszámon vagy a [email protected] email címen várja.

A galéria megtekintéséhez, kérjük, kattintson a képre: