A neves közgazdász világosan kifejtette véleményét Trump új vámpolitikájáról: ez a lépés a szegénység mesteri receptjének bizonyulhat.

Fedezd fel a magyar gazdaság jövőbeli lehetőségeit és szerepét az átalakuló világgazdasági környezetben! A Portfolio gazdasági csúcskonferenciáján, a Budapest Economic Forumon, mélyrehatóan elemezzük ezeket a kérdéseket. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget, jelentkezz most!

Douglas Irwin, a Dartmouth Egyetem politikai gazdaságtan professzora és a vám- és kereskedelempolitika elismert szakértője, a L'Expressnek adott interjújában kifejtette, hogy Donald Trump elnök újonnan bevezetett vámjai már most hátrányosan befolyásolják az Egyesült Államok gazdasági helyzetét.

A francia sajtónak adott interjújában kifejtette:

A munkaerőpiaci mutatók világosan jeleznek egy lassulási tendenciát, és a jövőbeli kilátások alapján szinte biztosra vehető, hogy a vámok korlátozni fogják az Egyesült Államok exportját, egyúttal pedig növelik az importált áruk árait.

Hangsúlyozta, hogy mindez közvetlenül a fogyasztók pénztárcáját terheli majd, főként a szegényebb háztartásokét. Szerinte a vámtarifák valójában regresszív adónak tekinthetők.

Irwin a L'Express-nek kifejtette, hogy noha Trump és támogatói az ipar fellendülését és a kereskedelmi mérleg helyreállítását hirdetik, a helyzet valójában sokkal bonyolultabb. Hangsúlyozta, hogy a mai globális gazdaságban a termékek jelentős része köztes termékekből és alkatrészekből áll össze, így a vámok emelése nem csupán a külföldi importot érinti, hanem az amerikai gyártókat is hátrányos helyzetbe hozza, akik ezeket az alapanyagokat felhasználják. Emlékeztetett arra, hogy a The Wall Street Journal nemrégiben arról számolt be, hogy a Ford jelentős versenyhátrányba került, mivel az importált acélért és alumíniumért 50%-os felárat kell fizetnie, míg külföldi versenytársai mentesülnek ettől a terhetől.

Irwin véleménye szerint ez pontosan ellentétes a Trump által tett ígéretekkel, mivel a vámok negatívan befolyásolják a hazai vállalatok versenyképességét.

A L'Express által feltett kérdésre, miszerint Trump vámpolitikája új fejezetet nyit-e az amerikai kereskedelempolitikában, Irwin válasza úgy fogalmazott, hogy bár még korai lenne végső következtetéseket levonni, a második világháború óta megfigyelhető amerikai irányzatokhoz képest egyértelmű változás figyelhető meg. Rámutatott, hogy a hagyományos értelemben vett "reciprocitás" a vámok kölcsönös csökkentését célozta, míg Trump szemlélete inkább a kereskedelmi mérleg szigorú egyensúlyának fenntartására helyezi a hangsúlyt.

A professzor véleménye szerint ez a megközelítés romboló hatású és nem hoz pozitív eredményeket, így egyre többen a "megtorlás korszakának" elnevezést használják.

Irwin a L'Express-nek azt is elmondta, hogy a változás egyik fő oka az Egyesült Államok és Kína közötti növekvő rivalizálás. Washingtonban, mint fogalmazott, széles körben osztják azt a nézetet, hogy a gazdasági összefonódás Pekinggel nem kívánatos. Ezzel szemben Trump Európára, Kanadára, Japánra, Mexikóra és más szövetségesekre kivetett vámjai sokkal kevésbé élveznek politikai támogatást, ezért nem kizárt, hogy egy jövőbeli kormányzat eltörli őket. Ugyanakkor figyelmeztetett:

az amerikai politikai rendszer tehetetlensége miatt a bevezetett intézkedések visszavonása nehézkes, amint azt a harmincas évek vámpolitikája is bizonyította.

Az interjú során Irwin kifejtette, hogy meglepődött az Európai Unió engedékeny hozzáállásán Trump július 27-én elért megállapodása kapcsán. Szerinte Brüsszel elsősorban időt próbált nyerni, hogy elkerülje az újabb amerikai követeléseket, azonban ezzel gyengítette alkupozícióját. Ezzel szemben Kína azonnali reakciót adott Trump április 2-i, "Felszabadulás Napjának" nevezett bejelentésére, ami végül kiegyensúlyozottabb tárgyalási helyzetet alakított ki számára. Irwin úgy véli, hogy az EU túl késlekedett a válasszal, így kedvezőtlen körülmények közé került, magasabb vámok mellett, valós ellensúlyozás nélkül.

A professzor ugyanakkor jelezte a L'Express-nek, hogy az EU elméletileg rendelkezik elegendő kereskedelmi erővel, de Trump hajlandósága a vámtarifák drasztikus emelésére erősen korlátozta mozgásterét.

Hangsúlyozta, hogy a Bizottság jól tudatában volt az európai autóipar gyengeségeinek, ezért Brüsszel prioritásként kezelte a stabilitás fenntartását.

A geopolitikai tényezők is jelentős szerepet játszottak ebben, mivel a tagállamok számára kulcsfontosságú volt, hogy az Egyesült Államok továbbra is biztosítsa katonai támogatását Ukrajnának.

Irwin végül arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Uniónak érdemes volna szélesítenie kereskedelmi kapcsolatait más régiókkal, miközben folytatja a már meglévő szabadkereskedelmi egyezmények kiaknázását, amelyet az utóbbi hónapokban Brüsszelben aktívan felgyorsítottak. Emellett hangsúlyozta, hogy az európai belső piac további liberalizációja legalább akkora gazdasági előnyökkel kecsegtethet, mint az új külső megállapodások. Zárásként kiemelte: a második világháború utáni európai gazdasági fellendülés titka a kereskedelmi nyitottságban rejlett, míg a húszas és harmincas évek protekcionista politikái súlyos gazdasági és politikai következményekhez vezettek. Ahogy fogalmazott:

A WTO lebontása és a bezárkózás egy olyan kombináció, amely könnyen az amerikai társadalom jövőbeni elszegényedésének biztos receptjévé válhat. Az ilyen irányvonal nemcsak a gazdasági lehetőségek beszűkítését eredményezi, hanem a nemzetközi kereskedelemből származó előnyök elvesztését is magával hozza. A globális együttműködés helyett a visszahúzódás a fejlődés gátját képezheti, és hosszú távon komoly társadalmi és gazdasági következményekkel járhat.