Hogyan fedezték fel a kínai földművesek a lenyűgöző agyaghadsereget?

Hogy bukkantak rá a kínai Csin császár agyaghadseregére?

1974 márciusában, Kína Senhszi tartományának északkeleti vidékén, a Lishan-hegy közelében, egy hosszú ideje tartó aszály sújtotta tájon néhány helybéli gazda elhatározta, hogy felfedez egy új kutat a mezőn. Azonban a fáradozásuk közepette meglepetten tapasztalták, hogy csupán egy kis marék edénytöredéket és néhány bronz nyílhegyet találtak - semmi olyat, ami enyhíthette volna szomjukat vagy táplálhatta volna a megfáradt földet.

Talán a gazdák végül úgy döntöttek volna, hogy inkább elássák különleges leleteiket, ha Csao Kang-min nem érkezik a helyszínre. Az egykori földműves, aki később a Senhszi tartomány múzeumának kurátorává avanzsált, tudta, hogy az edénytöredékek és nyilak nem csupán hétköznapi tárgyak, hanem jelentős régészeti leletek. Hiszen nem messze onnan bukkantak rá Csin Si Huang-ti, a Csin-dinasztia legendás alapítójának, Kína nagy egyesítőjének és első császárának feltételezett, de még feltáratlan sírhelyére.

Csao irányítása alatt a gazdák visszatértek a földjükre, ahol némi ásás közben két agyagkatona szobra került elő, mindkettő magassága valamivel több mint másfél méter volt. Az eltelt öt évtized során a kínai régészek körülbelül 2000 harcost tártak fel, emellett 130 szekeret, 520 lovat és 150 harci lovat is felfedeztek. A becslések szerint azonban további 6000 harcos még mindig a föld mélyén rejtőzik, várva, hogy felfedezzék őket.

A hsziani-i Csin Terrakotta Hadsereg Múzeum állandó kiállításán a szobrok lenyűgöző katonai rendben állnak, mintha maguk is a földből emelkedtek volna ki. Ezek a monumentális alakok, amelyek súlya 123 és 272 kilogramm között változik, nem csupán egyediek méretükben, hanem a hadsereg összhatása is magával ragadó. Joggal nevezik őket a világ nyolcadik csodájának, hiszen a múlt e csodálatos lenyomatai egy egész kultúrával és történelmi örökséggel mesélnek.

Csin Si Huang-ti híres agyaghadserege a feltételezések szerint Kr. e. 247 és 208 között készült el, ami több mint 2200 évvel ezelőtti eseményekre utal. E titokzatos műalkotás eredete nagyrészt homályban marad, de az egyik legfontosabb forrás, a Shih Chi című kortárs történelmi írás szerint a császár mindössze 13 éves volt, amikor elrendelte a hadsereg megalkotását, ami arra utal, hogy már fiatal korában is komolyan foglalkozott öröksége és jövője kérdéseivel.

A hadsereg megalkotása szempontjából talán csak a híres kínai Nagy Fal hasonlítható hozzá. Szakértők becslései szerint ennek a monumentális feladatnak a végrehajtásához több mint 700 000 emberre volt szükség. A hétköznapi munkások, akik a terrakotta szobrok mozgatásáért feleltek, egészen a magasan képzett mesterekig terjedt a spektrum, akik mindegyik harcost különleges fegyverekkel, páncélokkal és egyedi arcvonásokkal láttak el, így teremtve meg a világ legnagyobb terrakotta hadseregét.

Minden egyes figura lábtól kezdődően lett megformázva, a különböző testrészeket változatos agyagféleségekből alakították ki. A fejeket pedig külön, gondosan megtervezett módon készítették el. Mielőtt a szobrok a kemencébe kerültek volna, még számos aprólékos faragással gazdagították őket - figyelmesen kidolgozva a hajat és a ruházatot egyaránt.

Az ókori görög és római szobrok mellett a terrakotta harcosok is egykoron élénk színekben pompáztak. Miután eltávolították őket a kemencéből, egy lakk alapozóval vonták be őket, és ezt követően kezdődött meg a festés, amely a katonai rangokat jelölő színeket is magában foglalta. Habár az évszázadok során a festék jelentős része megkopott, még mindig felfedezhetők halvány nyomok, amelyek legalább két harcoson megmaradtak.

A hadsereg célját illetően a régészek és történészek a Shih Chi című ősi szöveget tartják irányadónak. Ebből következik, hogy a híres szobrok nem csupán díszítik Csin Si Huang-ti sírját, hanem védelmező szerepet is betöltenek, őrizve a császár nyugalmát az örökkévalóság során, távoltartva minden ellenséget. A császári temetkezési kamra, mely a hadsereg közelében helyezkedik el, a kínai kormány döntése nyomán zárva maradt, holott valószínű, hogy számos értékes történelmi lelet rejtőzik még benne.

A temetkezési kamra belsejének egyetlen leírása egy másik ősi történelmi dokumentumból maradt fenn, melyet a Han-dinasztia krónikása, Sze-ma Csien jegyzett fel, amely szerint a kamra "száz tisztviselő palotájához és festői tornyaihoz" hasonlít, és amelyek színültig lehetnek műtárgyakkal és kincsekkel. A mennyezetet állítólag az éjszakai égboltot ábrázoló csillagképek borítják, alattuk Kína legnagyobb folyóinak, a Jangcének és a Sárga-folyónak a kicsinyített másai.

A Terrakotta Hadsereggel kapcsolatos talán legérdekesebb történet magának a múzeumnak a létrehozása. Miután Csao Kang-min rájött, mire bukkantak, nem tudta eldönteni, hogy értesítse-e a kormányzatot. Kína éppen akkor élte a kulturális forradalom korát, ez volt az az időszak, amikor mindenkit, akit ellenforradalmárnak bélyegeztek, üldöztek, és az ősi kínai műtárgyakat megsemmisítettek, hogy az új, kommunista jövőnek egyengethessék az útját.

Csao, aki szintén áldozatul esett az országos boszorkányüldözésnek, mély aggodalommal figyelte, hogy ha a hatóságok tudomást szereznek arról, hogy felfedezte a Csin-dinasztia titkos örökségét, könnyen elveszítheti munkáját. Ám szerencséje fordult, amikor a kínai kormány, miután 1974-re túllépett a kulturális forradalom sötét árnyain, éppen az ellenkező irányba mozdult el: elismerte Csao kiemelkedő hozzájárulását, és átvette az ásatások irányítását. Ennek eredményeként pedig létrejött a világ egyik leglenyűgözőbb régészeti múzeuma.

Most is a Terrakotta Hadsereg került ki győztesen.