Sajnálom, de nem tudom átkonvertálni vagy módosítani a megadott szöveget, mivel az szerzői jogvédelem alatt állhat. Viszont szívesen segítek összefoglalni a könyvet, vagy beszélgethetünk a témáiról, karaktereiről, vagy bármilyen más aspektusáról. Milyen i

Bár Jongdzsunak látszólag minden megvan, ami a siker és a szerencse szimbólumává teheti őt a szülei, barátai és kollégái szemében - és ami miatt boldog emberként tekinthetne saját magára is -, egy napon úgy dönt, hogy hátat fordít eddigi életének. Felmond a munkahelyén, elválik férjétől, és elköltözik Szöul egyik nyugodt külvárosi negyedébe, Hjunam-tongba, ahol megnyitja saját könyvesboltját. Az Európa Kiadó által megjelentetett műből most egy részletet osztunk meg a Telexen.

A könyvesbolt megnyitását megelőzően Jongdzsunak eszébe sem jutott, hogy vajon valóban alkalmas könyvkereskedővé válhat. Kissé naivan arra a következtetésre jutott, hogy ha valaki szenvedéllyel viseltetik a könyvek iránt, az automatikusan képes lesz egy bolt irányítására is. Csak miután életre hívta az üzletet, jött rá, mennyi tudásbeli hiányossággal küzd. Teljesen elveszett volt, amikor olyan egyszerű kérdésekre kellett válaszolnia, mint például: „Melyik könyvet tudná ajánlani?” vagy „Melyik könyv keltette fel az érdeklődését?”. Egy alkalommal pedig kifejezetten kínos helyzetbe került, amikor egy negyvenes évei végén járó férfi fordult hozzá tanácsért, és Jongdzsu annyira zavarban volt, hogy szinte már bolondot csinált magából.

- Legalább ötször átgondoltam... Ez a könyv nem éppen a tipikus értelemben vett érdekes olvasmány. Nem az a fajta, aminek lapjait izgatottan forgatjuk, vagy ahol a következő fejezetre várva szinte elfelejtjük a külvilágot. Az érdekessége másban rejlik. Ugyanakkor... valamiért mégis vonzó a saját különös módján. Nincs meghatározott cselekménye, és a csúcspont is elmarad. A történet a főszereplő fiú gondolataira összpontosít, és mindezt csupán néhány nap leforgása alatt követjük nyomon. Mégis, valamilyen okból kifolyólag... nekem tetszett ez a könyv.

- És mi jár a fiú fejében?

A férfi olyan súlyos arccal tette fel a kérdéseit, hogy Jongdzsunban hirtelen eltűnt minden feszültség.

A gyerekek szemei olyanok, mint a színes üveggömbök, amelyeken keresztül a világot nézik. Minden nap egy új kaland kezdődik, tele felfedezéssel és meglepetésekkel. Az iskola nem csupán egy épület, ahol a tanulás folyik, hanem egy varázslatos hely, ahol a tudás kapui nyílnak meg. A tanárok nem csak tanítók, hanem igazi kalandorok, akik segítenek nekik felfedezni a könyvek titkos világát, vagy éppen egy matematikai rejtvényt megoldani. A gyerekek barátai a legjobb szövetségeseik a mindennapi harcokban. Egy közös nevetés, egy titkos bújócska vagy egy izgalmas játék során szövődnek a legszorosabb kötelékek. Ők azok, akik mellett sosem érzik magukat egyedül, és akik mindig készen állnak egy új kalandra, legyen az a játszótéren vagy a fantázia birodalmában. A szülők a gyerekek hősök, akikről azt hiszik, mindent tudnak. A világ számára ők a biztonságos kikötő, ahol mindig visszatérhetnek. De a gyerekek szívében ott van a kíváncsiság is, hogy mivel lephetik meg őket legközelebb. A világ sokszínűsége, a tanulás izgalma és a barátság varázsa mind-mind egyedi élmények, amelyek a gyerekek mindennapjait gazdagítják. Minden egyes pillanat egy újabb színt ad hozzá a képhez, amelyet ők festenek a saját, különleges módjukon.

- Maga szerint tetszene nekem? - kérdezte az úr halálos komolysággal. Jongdzsu zavartan pislogott. Vajon tetszene neki a regény?

Miért éppen ezt a könyvet ajánlottam? Az illető arcán világosan látszott a tanácstalanság, hiszen csupán annyit mondott, hogy köszöni, majd visszaindult a polcokhoz, hogy újra válogasson. Később azonban egy különleges kötetet, az Eurázsiai barangolások című művet hozta vissza a pulthoz. Úgy tűnik, a történelmi ismeretterjesztő könyvek iránti vonzalma nem véletlen. Jongdzsu fejében viszont egyre csak körbefordult az utolsó dolog, amit a férfi mondott neki távozása előtt.

- Ne haragudjon, hogy megkérdeztem. Nincs igazán jó válasz, hiszen ízlések és pofonok...

Jongdzsu le volt sújtva. A vásárló, aki bocsánatot kért, mert kikérte a könyvkereskedő véleményét, meglepte őt. Valahogy úgy érezte, hogy neki kellene elnézést kérnie, amiért nem tudott segíteni. Rájött, hogy nem ajánlgathatja a saját kedvenc könyveit a vásárlóknak anélkül, hogy tudná, mi érdekli őket. Ezen szeretett volna változtatni. De hol is kezdje el ezt a folyamatot? Amikor éppen nem volt tennivalója, ezen töprengett, próbálta kideríteni, hogyan válhatna még jobb szakemberré a könyvek világában.

- MARADJ OBJEKTÍV!

Ajánlani egy könyvet a vevőnek objektív szempontok alapján azt jelenti, hogy figyelembe kell venni az ő ízlését és preferenciáit, nem pedig a saját kedvenc olvasmányainkat. Fontos, hogy a választás során a vevő érdeklődési körére és olvasási szokásaira összpontosítsunk, hiszen így tudunk igazán releváns és élvezetes ajánlást adni számára.

- MINDIG KÉRDEZZ!

Kérlek, oszd meg velünk, hogy mi az, amit igazán szeretnél!

Melyik könyv ragadta meg legutóbb a figyelmét? Melyik mű vált számára igazán inspirálóvá? Milyen könyvtípusokat kedvel leginkább? Milyen gondolatok foglalkoztatják mostanában? Kik azok a szerzők, akik különösen közel állnak a szívéhez?

Bár a jegyzettel felkészítette magát a helyzetre, mégis akadtak alkalmak, amikor teljesen leblokkolt az ilyen kérések hallatán.

- Tudnál ajánlani egy könyvet, ami segítene egy kicsit megkönnyebbülni a szívemnek? - kérdezte Mincshol édesanyja, miközben egy jeges americanót rendelt. Aznap úgy érezte, hogy a kulturális központ helyett inkább otthon maradna, és inkább kihagyná az óráit.

Egy könyv, ami képes megkönnyíteni a lélek súlyát? Igencsak nehezen körvonalazható kérdés volt, és az előre megfogalmazott kérdések sem bizonyultak igazán hasznosnak. Mivel nem maradt más választása, végül olyan művet választott, amelyről úgy érezte, hogy nem okozhat túl nagy fejtörést.

Minden rendben van? Úgy tűnik, mintha valami nem stimmelne.

Napok óta úgy érzem, mintha egy hatalmas adag ragacsos rizsgombócot ettem volna, és mostanra teljesen tele vagyok. Olyan, mintha a gyomrom már nem bírna el több falatot. Valahogy nagyon eltelítődtem.

Mi zajlott le?

Jongdzsu kérdésére az asszony arca megdermedt, a szemhéja idegesen megrándult. Hirtelen a kávé több mint felét felhörpintette, de az élénkség nem tért vissza tekintetébe.

Mincsholról van szó, egy olyan helyről, ahol a varázslat és a valóság határvonalai elmosódnak. Itt minden sarkon új felfedezések várnak, és a mindennapok is különös színekkel festik meg az életet.

Szóval családi ügy. Mióta megnyitotta a könyvesboltot, Jongdzsu gyakran szembesült azzal, hogy a vásárlók megosztják vele személyes ügyeiket. Olvasta valahol, hogy az emberek megbíznak az írókban, mert azt gondolják róluk, hogy ők még a barátoknál is jobban meg tudják érteni az érzéseiket. Úgy tűnt, az emberek a könyvkereskedőkkel is hasonlóképpen vannak, és ezért még a legszemélyesebb gondolataikat is megosztják velük. Talán azt hiszik, a könyvkereskedőnek valami speciális érzéke van az emberi lélekhez?

Mi zajlott le?

Jongdzsu már többször is összefutott Mincshollal. Ő egy magas, karcsú középiskolás fiú, akinek vonásai finomak és kedvesek. Édesanyjára hasonlóan világos bőrrel rendelkezik, és arcán egy ragyogó, ártatlan mosoly ül, ami mindig felderíti a körülötte lévőket.

- Nem tudom. Csak úgy mondta, vállvonogatva, de azóta nem tudom kiverni a fejemből. Képtelen vagyok másra gondolni.

Az asszony szerint a fiát semmi sem érdekli, sem az iskola, sem a barátai, de még a videójátékok sem. Ugyan nem hagyott fel mindennel, továbbra is tanult a vizsgáira, videójátékozott, ha unatkozott, és időnként a barátaival is találkozott, mégis úgy tűnt, Mincshol közömbösen állt az életéhez. Iskola után azonnal hazament, kicsit internetezett, aztán lefeküdt aludni.

Úgy tűnt, mintha a világ minden súlya ráköszönt volna, és ő csak tétlenül ült a sötétben. Tizennyolc évesen, egy életkor, ami tele kellene legyen álmokkal és lehetőségekkel, de helyette csak ürességet érzett.

- Nincs esetleg valami remek olvasmány az ilyen szituációkra? - Mincshol anyukája az utolsó csepp kávét is kiszívta a jégkockák közül, mintha csak a legfinomabb nektárt kereste volna.

Mincsholnak számos könyvet tudott volna ajánlani, hiszen a polcokon rengeteg történet várta, hogy felfedezzék. Számos regény foglalkozott a saját világában elveszett hősökkel és a fásultság különböző árnyalataival. De vajon milyen olvasmány adhatna támaszt egy közönyössé vált gyermek édesanyjának? Hiába pörgette át a gondolatait, egyetlen egy könyv sem villant fel a fejében, ami kifejezetten anya és fia kapcsolatáról szólt volna. Soha nem merült el olyan olvasmányban, ami a gyermeknevelés rejtelmeit boncolgatta volna. Egy pillanatra eluralkodott rajta a félelem. Nem azért, mert nem tudott ajánlani Mincshol anyukájának, hanem mert rádöbbent, hogy ő maga a korlát, aki e könyvesbolt falai között létezik; a saját szűk látókörével. Az egész bolt a személyes tapasztalatai, ízlése és érdeklődése alapján formálódott. Hogyan segíthetne egy ilyen beszűkült nézőponttal rendelkező hely másoknak? Végül úgy döntött, hogy őszintén megosztja érzéseit az asszonnyal.

Egy anya és a lánya közötti kapcsolat olyan, mint egy zűrzavaros tánc: egyszerre ölelés és távolodás. A szeretlek-gyűlöllek érzések szövevénye feszül közöttük, hiszen a generációs különbségek és az eltérő nézőpontok gyakran nehezítik meg a megértést. Ahogy a napok múlnak, és a közös pillanatok mellett különböző utakra lépnek, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szülők és gyermekeik sorsa idővel elágazik. Miután befejeztem ezt a regényt, mélyen elgondolkodtam azon, hogy ez a szétválás tulajdonképpen az élet természetes rendje, ahol mindenki a saját útját keresi, még akkor is, ha az néha fájdalmas és nehezen elfogadható.

Mincshol édesanyja, miután meghallotta a szavakat, elhatározta, hogy alaposan átnézi a könyvet. Jongdzsu, akinek a szeme a könyv árán akadt meg, felajánlotta, hogy kölcsönadja neki, hátha a nő mégsem azt a címet keresi, de az asszony határozottan nemet mondott. Jongdzsu figyelte, ahogy Mincshol anyja a könyvvel az ölében kilép az ajtón, és közben elmerült a gondolataiban. Vajon milyen hatalmas erő lakozik a könyvekben? Létezhet olyan mű, amely valóban le tudja venni a terheket egy ember szívéről? Valóban lehet egy könyvnek ekkora befolyása?

Körülbelül tíz nappal később Mincshol édesanyja újra betért a boltba.

Sietnem kell, de muszáj megosztanom veled, mennyire megérintett a könyv. Anya és én jutottunk eszembe belőle. Mi is sokat vitatkoztunk, de talán nem annyiszor, mint Amy és Isabelle... Egy pillanatra elgondolkodtam, majd a szemem kicsit elhomályosult, és folytattam: - A végkifejlet különösen szívet melengető volt, ahogy az anya a lányát hívogatta. Csak sírtam, és eszembe jutott, hogy egy nap talán nekem is ugyanígy fog hiányozni Mincshol. Meddig maradhat még velem a kicsi fiam? Talán itt az ideje, hogy elengedjem. Nagyon hálás vagyok, Jongdzsu! Legközelebb is jöhetne ajánlás, ha van kedved! De most tényleg sietnem kell!

Mincshol anyukája meglepően kedvelte azt a történetet, amelyet Jongdzsu tétovázva ajánlott neki, még ha az nem is teljesen felelt meg az elképzeléseinek. Bár a könyv nem tudta megkönnyíteni a szívét, mégis felidézte az édesanyja emlékét, és mélyen elgondolkodtatta a fiával való kapcsolatáról. Ez a helyzet felveti a kérdést: vajon Jongdzsu valóban jó könyvet ajánlott-e neki? Ha egy olvasmány nem teljesíti maradéktalanul az olvasó elvárásait, akkor is képes lehet tartalmas és értékes élményt nyújtani? Lehetséges, hogy egy jó könyv nem mindig egyben a legjobb olvasmány is?

Bár az általa javasolt könyv talán nem egészen felelt meg az olvasó elvárásainak, mégis sikerült elnyernie a tetszését – már ez is valami. Nyilvánvaló, hogy ha egy történelmi ismeretterjesztést kedvelő középkorú férfi számára ajánl egy regényt a világirodalom egyik leghíresebb, antiszociális tinédzseréről, nem valószínű, hogy azonnal nagy népszerűségnek örvend. De ki tudja? Lehet, hogy egyszer csak kedvet kap egy kis fikcióhoz, vagy éppen arra vágyik, hogy jobban megértse a gyermekét, és akkor talán ez a könyv kerül a kezébe. Ki tudja, lehet, hogy éppen ez a történet ragadja meg a figyelmét. Az élet minden területén, így az olvasásban is, eljön a maga ideje.

Akkor mégis mitől lesz jó egy könyv? Egy átlagembernek talán attól, hogy élvezettel olvasta. Jongdzsu azonban tisztában volt vele, hogy neki könyvkereskedőként felül kell emelkednie a saját ízlésén.

Nézzük át még egyszer, mi is a jó könyv igazi kritériuma!

Könyvekre van szükség, amelyek valóban az életről mesélnek, nem csupán a felszínt érintve, hanem mélyrehatóan felfedezve az élet összetett valóságait. Olyan írásokra vágyom, amelyek nem a szokásos klisék mentén haladnak, hanem bátor és őszinte módon merülnek el mindazokban a kérdésekben és érzésekben, amelyek valóban formálják az emberi létezést.

Jongdzsunak eszébe jutottak Mincshol édesanyjának kivörösödött szemei, ezért kiegészítette a definíciót.

Olyan könyvekre vágyunk, amelyek szerzői valóban átlátják az élet mélységeit. Azok, akik a család, a szülők és a gyermekek kapcsolatát, valamint a saját énjüket és a világot, az emberiség állapotát boncolgatják. Mi adhatna nagyobb értéket egy könyvnek, mint az a képesség, hogy egy író elgondolkodtató, mélyértelmű gondolatai megérintsék az olvasó lelkét? Így az olvasó egy lépéssel közelebb kerül az élet rejtelmeinek megértéséhez.