Kalotaszentkirály: Lukács Endre lelkész a református közösség mindennapjairól és hitéletéről osztotta meg gondolatait.

A kalotaszegi térségben, mintegy 730 fős lélekszámával a kalotaszentkirály-zentelkei református gyülekezet igencsak jelentősnek számít. Bár az utóbbi években észlelhető egy fokozatos lélekszámcsökkenés, a közösség mégis aktívan él és fejlődik. Az egyházhoz való szoros kötődésük különösen fontos számukra - mondja Lukács Endre lelkész, akit a gyülekezet jelenlegi helyzetéről, jövőbeli elképzeléseiről és az egyház közösségi szerepéről faggattunk.

- Milyen egyházi tevékenységeket, rendezvényeket szerveznek Kalotaszentkirályon? Mennyire aktív a részvétel ezeken az alkalmakon?

A gyülekezetünkben heti négy alkalommal tartunk istentiszteletet: vasárnap délelőtt és délután, valamint hétfő reggel és szombat este. A legnépszerűbb esemény a vasárnap délelőtti istentisztelet, ahol átlagosan 160 hívő gyűlik össze. A délutáni istentiszteletre is szép számmal érkeznek, általában 30-35 fő. Emellett rendszeresen tartunk gyülekezeti bibliaórákat, míg a nőszövetség havi rendszerességgel szervezi meg alkalmait. A gyermekek vallásoktatása szombatonként két különböző csoportban zajlik, és különös figyelmet fordítunk arra, hogy a fiatalokat is bevonjuk a közösségi életbe. A gyülekezetünk kórusa, amely négyszólamú, főként télen aktív, de évente több fellépésen is részt vesz különböző gyülekezeti eseményeken és rendezvényeken. Nyáron hagyományosan megrendezzük a vakációs bibliahetet a gyerekek számára, amely évről évre töretlen népszerűségnek örvend. Ezeken az alkalmakon általában 40-50 gyermek vesz részt, és sokszor a nagyszülőknél nyaraló unokák is csatlakoznak, mivel hallanak a barátoktól, milyen élvezetes itt lenni. Alkalmanként különböző konferenciákat is szervezünk, korábban már tartottunk egyházmegyei presbiteri konferenciát, nőszövetségi és ifjúsági értekezletet, sőt, a Romániai Református Egyház Zsinata is ülésezett nálunk.

- Kisebb településen az egyház gyakran többet jelent a vasárnapi istentiszteletnél, közösségi tér, találkozási pont, lelki kapaszkodó is. Hogyan látja ma az egyház szerepét Kalotaszentkirály közösségi életében? Milyen szerepet játszik a vallási identitás a helyi közösség önmeghatározásában?

- Kalotaszentkirályon több egyesület és intézmény is működik, amely a közösségi élet egy-egy szeletét célozza meg. A helyi iskola például számos programot, nyári tábort szervez a gyermekeknek. A tánccsoport a néphagyományt, a néptáncot ápolja. Ezért abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egyház arra a sajátos feladatára összpontosíthat, ami egyházzá teszi. Ez pedig nem más, mint az evangélium hirdetése, a hívek lelki gondozása, a lelki élet erősítése. Mivel a település 80 százaléka református, ez nagyban meghatározza a közösség identitását. A szülők többsége fontosnak tartja, hogy gyermekét megkeresztelje, vallásos nevelésben is részesítse, konfirmáljon, és Isten áldásával induljon a házas életre. Úgy is mondhatnám, hogy az egyház végigkíséri az életet a bölcsőtől a koporsóig.

A fiatalok bevonása a közösségi életbe kihívást jelent minden közösség számára. Milyen tapasztalataid vannak arról, hogy az egyház mennyire képes megszólítani a fiatalabb generációt? Léteznek olyan kezdeményezések, amelyek hidat építenek a különböző nemzedékek között?

A fiatalok elérése számunkra igazi kihívást jelent. Számos program áll rendelkezésükre, így bőven van lehetőségük a részvételre. Nagy ünnepeken, mint például az úrvacsoraosztás, sok fiatal látogat el a templomba, büszkén viselve a hagyományos népviseletet. Azonban a heti ifjúsági alkalmakra már nem annyira lelkesednek. Arra törekszünk, hogy olyan eseményeken vegyünk részt, ahol hasonló korú fiatalokkal találkozhatnak, és közösen élvezhetik a programokat. Ilyenek például a negyedévente megrendezett egyházmegyei ifjúsági találkozók, a nyári táborok, illetve az egyházi fesztiválok. Idén sokan jelentkeztek a Csillagpont fesztiválra, és bízom benne, hogy az egyházmegyei táborra is sok fiatal eljön majd.

Az utóbbi évek során Kalotaszentkirály egyre inkább a figyelem középpontjába került, számos kitüntetést és elismerést nyerve el. Ön szerint mennyire lehet az egyház aktív szereplője ennek a fejlődésnek, és milyen módon járulhat hozzá a falu arculatának formálásához?

- Úgy gondolom, hogy az egyház a maga helyén, sajátos szerepét betöltve tud hozzájárulni a falu arculatához. Ahogy említettem, alkalmanként különböző egyházi rendezvényeknek adunk helyet, vagy éppen szervezünk, amelyeken más közösségek tagjai is részt vesznek. Műemlék templomunknak köszönhetően sok belföldi és külföldi turista is felkeres bennünket, alkalmanként az istentiszteleten is részt vesznek. Évente számos más gyülekezet is ellátogat hozzánk kirándulások alkalmával, esetleg nálunk szervezik meg a különböző közösségi alkalmaikat, tábort, konferenciát, csendes napot. A gyülekezeti házunkban szállást tudunk biztosítani a különböző csoportoknak, a gyülekezeti termünk programok szervezésére alkalmas, szép rendezett, csendes környezetben van, amely lehetőséget kínál a lelki feltöltődésre.

Mennyire jellemző a közös gondolkodás és az együttműködés a helyi közösség különböző szereplőivel, mint például az iskolák, civil szervezetek és az önkormányzat?

Kapcsolataink a helyi szervezetekkel és intézményekkel rendkívül gyümölcsözőek. A közös céljaink és programjaink megvalósítása érdekében folyamatosan támogatjuk egymást, ahogy csak lehet. Helyi önkormányzatunk számos alkalommal anyagi és infrastrukturális támogatással segítette rendezvényeinket és programjainkat, sőt, az ingatlanjaink karbantartásához és felújításához is hozzájárult. Az iskolával fenntartott kapcsolatunk szintén példaértékű. Minden tanévet egy közös tanévnyitó istentisztelettel indítunk, és igyekszünk aktívan részt venni az általuk szervezett eseményeken. Karácsony táján a bentlakó diákokat csomagokkal lepjük meg, és a diákok jutalom könyvvásárlását is szívesen támogatjuk. Az iskola is készségesen segít nekünk, különösen rendezvények szervezésekor. Gyakran bocsátja rendelkezésünkre az étkezdéjét, és időnként a gyermekek szállításában is támogatást nyújt. Mindenki számára egyértelmű, hogy az összefogás elengedhetetlen a sikerhez, és mi is mindent megteszünk ennek érdekében.

Két évvel ezelőtt a helyi református templom felújítását ünnepelték, amely jelentős mérföldkő volt az egyházközség életében. Azóta történt-e valamilyen figyelemre méltó fejlesztés, beruházás vagy pályázati lehetőség az egyházközség keretein belül? Milyen tervekkel készülnek a közeljövőre, hogy tovább erősítsék a közösség életét?

Mivel az egyházközség jelentős ingatlanportfólióval bír, folyamatosan szükség van karbantartási és felújítási munkálatokra. Bár a templom átfogó felújítása nem minden évben esedékes, kisebb-nagyobb tatarozások és karbantartási tevékenységek rendszeresen zajlanak. Az idei évben az imaterem tetőszerkezetének javítása, a garázs építése, valamint az iroda bővítése szerepel a terveink között.

A közösség jövője számos izgalmas lehetőséggel és kihívással teli. A gyülekezetnek fontos feladatai lesznek az elkövetkező években, hiszen a társadalmi változások és a technológiai fejlődés új megközelítéseket igényel. Először is, a közösség összetartó erejének megőrzése érdekében a gyülekezetnek nyitnia kell a fiatalabb generációk felé, akik más értékeket és elvárásokat képviselnek. A digitalizáció térnyerése új lehetőségeket kínál a kapcsolattartásra, de ugyanakkor kihívásokat is jelent, hiszen a személyes kapcsolatok ápolására is nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Másodsorban, a társadalmi problémák, mint a szegénység, a diszkrimináció és a környezeti válság, olyan kérdések, amelyekre a gyülekezetnek aktívan reagálnia kell. A közösségi szolgálatok és a helyi kezdeményezések erősítése érdekében a gyülekezet tagjainak együttműködése és elköteleződése kulcsfontosságú. Végül, a gyülekezetnek a belső kohézió megőrzésére is figyelnie kell. A különböző vélemények és nézőpontok összehangolása, valamint a konfliktusok kezelése elengedhetetlen a közös célok eléréséhez. Összességében a közösség jövője fényes lehet, ha a gyülekezet képes alkalmazkodni a változó körülményekhez, és aktívan részt venni a társadalmi életben.

Bízom abban, hogy gyülekezetünk nemcsak fennmarad, hanem hűségesen őrzi küldetését, Isten Országának hirdetését is. Isten mindig is gondoskodott arról, hogy minden körülmények között legyen egy mag, egy maradék, amely megőrzi a hitét, és továbbviszi az evangélium üzenetét. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a lelki élet terén tapasztalható egyfajta hanyatlás. A jövőben valószínű, hogy egyre kevesebben fognak istentiszteletekre járni, és az egyházi közösségi életben is csökken a részvétel. Azok a folyamatok, amelyek Nyugaton már zajlanak, kisebb-nagyobb késlekedéssel, de hozzánk is elérnek. Gondolok itt a templomok elnéptelenedésére, a vallási helyek más célokra való hasznosítására, és a liberális gondolkodás térnyerésére, amely néhány egyházat jellemzi. Ez a tendencia már nálunk is megkezdődött, és a jövő egyik legnagyobb kihívása az lesz, hogy az egyház hű maradjon azokhoz a bibliai értékekhez, amelyek évszázadok óta megvédik a pusztulástól. Úgy vélem, a következő évek legfontosabb feladata az egyháztól való elhidegülés, az elvilágiasodás megakadályozása és a hit megőrzése lesz. Végső soron a Krisztushoz való hűség megtartása. Ha ezt a harcot sikerül megnyernünk, akkor Kalotaszentkirály-Zentelkén a jövőben is lesz élő egyház. Hiszek abban, hogy az Úrban végzett munkánk nem hiábavaló.