Krekó Péter megjegyzése szerint Orbán Viktor a jelenlegi nemzetközi helyzet ellenére is ügyesen lavírozhat, és sikeresen képviselheti az oroszbarát álláspontját.

Trump barátsága ellenére a kormány számára nem kedvező hír, hogy Rubio kerülhet az amerikai külügyminiszteri posztra. A szövetségből való elfordulásért most sem kapnak majd elismerést.

Orbán Viktor megítélése szempontjából mennyit számít majd, ha záros határidőn belül tűzszünet vagy béke lesz?

Krekó Péter: Elsősorban azt gondolom, hogy talán célszerűbb figyelmen kívül hagyni azt a feltételezett forgatókönyvet, miszerint a közeljövőben tűzszünet vagy béke állhatna be az ukrán fronton.

Még ha Ukrajna esetleg beleegyezne is egy tűzszünetbe - miközben Zelenszkij elnök az EPC ülésen határozottan kifejezte ellenállását az azonnali tűzszünettel szemben -, és az amerikaiak is támogatnák ezt a lépést, akkor sem értem, miért lenne ez Vlagyimir Putyin érdeke. Csak abban az esetben lehetne releváns, ha Oroszország olyan elfogadhatatlan feltételeket támasztana Ukrajnával és a nyugati világgal szemben, amilyeneket a Trump-adminisztráció sem fogadna el.

Az orosz csapatok most lassan, de sikeresen haladnak előre az ukrán fronton, és amíg ez így lesz, nem látok esélyt tűzszünetre. Putyin többször elmondta, hogy bár szívesen tárgyal, az amerikai elnökválasztás eredménye nem befolyásolja a politikáját és a "különleges katonai művelet" céljait. Hogy ezek alatt pontosan mit ért, azt nem könnyű megválaszolni, ezek a célok dinamikusan változnak 2022. február 24. óta. Ami a biztos minimumnak tűnik, hogy Oroszországhoz akarja csatolni az egyoldalúan annektált területeket, ki akarja zárni Ukrajna NATO-csatlakozásának a lehetőségét, és bele akar szólni a következő ukrán kormány kiválasztásába. Most Putyin nyeregben érzi magát, úgyhogy könnyen lehet, hogy ennél is többet "kérne" egy esetleges tárgyaláson.

A tűzszünet kérdése az ukránok részéről nem éppen sürgetett prioritás, sőt, inkább elzárkóznak tőle. Ugyanakkor, ha az amerikai kormány megvonja tőlük a támogatást, talán hajlandóbbak lennének tárgyalásra lépni. Az orosz oldal viszont, még ebben a forgatókönyvben sem mutatna hajlandóságot a kompromisszumra, kivéve, ha minden követelésük teljesülne.

Természetesen létezik egy olyan logikai forgatókönyv, amelyet Mike Waltz leendő nemzetbiztonsági főtanácsadó is említett. Ez a forgatókönyv azt sugallja, hogy az amerikai kormányzat az oroszokat azzal fenyegeti, hogy még több és még hosszabb lőtávolságú fegyvert juttat Ukrajnába, amelyeket korlátozások nélkül használhatnak orosz célpontok ellen. Azonban ezt a lehetőséget két okból is kétségesnek tartom. Először is, a korábbi ciklusban a Trump-adminisztráció, amely az agresszív fellépéséről volt híres, nem fogalmazott meg konfrontatív hangnemet Putyinnal szemben.

Azért Trump keményebb volt az oroszokkal, mint Obama.

Igaz, hogy ő bocsátott először Javelin páncéltörőket Ukrajna rendelkezésére, és az adminisztráció szankciókat vetett ki Oroszország ellen. Ez azonban egy más szintje lenne a konfrontációnak, és a második Trump-adminisztráció is más, mint az első. Lehet, hogy csak csekély a képzelőerőm, de Erre tudomásunk szerint az előző ciklusban sem került sor: az oroszokkal szembeni konfrontatív intézkedéseket sokszor Trump ellenében verték át az adminisztráció geopolitikai realitások iránt érzékenyebb tagjai.

Másrészt a kampány is korlátozza az elnök mozgásterét. Azok után, hogy a kampányban a "MAGA tábor" kórusban Ukrajna fegyveres és pénzügyi támogatásának a megvonásáról beszélt, hatalmas arcvesztés lenne számára annak megduplázása. Így a második forgatókönyv is csak üres fenyegetőzésnek hatna.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a konfliktus továbbra is fennmarad. Folytatódhat a megszokott módon, vagy amennyiben az Egyesült Államok visszavonja támogatását, az orosz hadsereg még gyorsabban léphet előre. Azonban még ebben az esetben sem várható, hogy egyik napról a másikra bekövetkezik az orosz győzelem.