Latabár Kálmán varázslatos módon elbűvöli a női szíveket.
A magyar filmkultúra egyik legjelentősebb és legsikeresebb időszakának, a harmincas és negyvenes évek közönségfilmes áramlatának utolsó remekművei közé sorolható az „Egy szoknya, egy nadrág”, az „Egy bolond százat csinál” és az „Afrikai vőlegény”. Ezek a filmek mind Latabár Kálmán kiemelkedő teljesítményét tükrözik, aki meghatározó alakja volt ennek a korszaknak.
Latabár Kálmán a hölgyek igazi kedvenceként vált ismertté, akinek karizmája és tehetsége elbűvölte a közönséget.
A háború legfeketébb pillanatai egybeestek a magyar filmművészet aranykorával: a negyvenes évek folyamán Magyarország Európa harmadik legjelentősebb filmgyártójává nőtte ki magát. 1943-ban például már ötvenhárom filmet állítottak a közönség elé.
A kultúrpolitika korán felismerte a mozi társadalomformáló erejét, így már a kezdetektől fogva komoly szerepet vállalt benne, a korszak népszerű műfaji filmjei, a melodrámák és a film noir-ok mellett számos vígjáték is készült.
Hamza D. Ákos az egyik legfoglalkoztatottabb filmes szakembere volt a második világháború éveinek. Gyártásvezetőként, producerként, majd rendezőként is komoly sikereket ért el a legkülönfélébb műfajokban, ennek ellenére eleinte mégsem akarta megcsinálni az Egy szoknya, egy nadrág című filmet. Aztán jött Latabár Kálmán, és azt mondta:
- visszaemlékezett a rendező.
Az Egy szoknya, egy nadrág története szerint Sóvári Péter színész (Latabár Kálmán) beleszeret egy kezdő színésznőbe, Ibolyába, de az elutasítja, és randevúra megy egy gróffal, aki Sóvári Pétert rossz ripacsnak nevezi. Sóvári Péter bosszút fogad. A főrendezőtől megtudja, hogy a gróf tele van adósságokkal, és ezért Ibolyával csak egy rövid kalandot akar, mert nemsokára megérkezik Huares Dulcinea, egy idősebb, de dúsgazdag özvegy Madridból, akit a gróf el akar venni. Sóvári Péter női ruházatot öltve kiadja magát a Madridból érkező Dulcineának, és megkezdődik a játék. A film központi kérdése tehát a szerepjátszás. A főbb karakterek másnak adják ki magukat, mint akik.
Az "Egy szoknya, egy nadrág" nem csupán egy szórakoztató vígjáték, hanem egy éleslátó tükröt tart a korabeli társadalom elé. Ez a darab a nemi szerepek dinamikáját boncolgatja, és meglepő módon a mai világban is releváns kérdéseket vet fel. Mind a férfiak, mind a nők különböző elvárások és korlátok közé szorulnak, amelyek meghatározzák, mit engedhetnek meg maguknak. A komédia ezen túlmutat a nevetésen, és elgondolkodtat arról, hogyan formálódnak identitásaink a társadalmi normák tükrében.
A Kossuth-díjas színművész a XX. században kiemelkedő népszerűségnek örvendett, mint az egyik legelragadóbb magyar komikus. A kommunista időszak alatt is sikerült megtalálnia a helyét a színpadon, és olyan emlékezetes alakításokat nyújtott, mint a Mágnás Miska, az Állami áruház vagy a Fejjel a falnak. Különösen a háború évei alatt játszott szerepei emelkedtek ki, és ezek tették őt valóban jelentős művésszé a magyar színház világában.
