Talán a popzene slágerei lesznek azok, amelyek végül megmentik bolygónkat?

A rock and roll mindig is protestált a háborúk, és a fegyverkezés ellen, a popsztárok pedig nemcsak az egészen hosszú haj, és az egészen rövid szoknya viselésért álltak ki, hanem a környezetszennyezés ellen is. A hatékonyságukat egyedül a slágerlistákon tudjuk mérni, a klímacélok és a popdalok közötti összefüggéseket még nem tárták fel.

Ezzel mi is adóssággal maradunk, ám cserébe a Föld napjára öt fantasztikus pophimnuszt hozunk nektek, amelyek mind sajátos módon küzdöttek azért, hogy bolygónk ne egy koponyára emlékeztessen, mint ahogy Jean-Michel Jarre ikonikus Oxygène albumának borítóján látható, hanem inkább egy zöldellő, élettel teli világra.

Dave Gahan arról énekel a Depeche Mode 1983-as The Landscape Is Changing című dalában, hogy változik a táj, sír, mert több ezer hektárnyi erdő pusztul el, miközben a patakokat savval szennyezik. A felvétel nemcsak állapotleírás, de egyben felhívás is a környezetvédelemre, a refrénben arra kér minket, hogy vigyázzunk a világra.

A dalt Alan Wilder jegyzi, aki 1982-ben csatlakozott a Depeche Mode-hoz, miután válaszolt a Melody Maker hirdetésére, amely szintetizátorost keresett Vince Clarke távozása után. Bár a Depeche Mode dalainak zöme Martin Gore nevéhez fűződik, Wilder is bizonyította kreatív tehetségét, különösen az 1983-as Construction Time Again album "The Landscape Is Changing" című számában.

A Talking Heads utolsó lemezén, a Naked-en hallható (Nothing But) Flowers című lenyűgöző afro-pop táncdal nem csupán a fogyasztói társadalom éles kritikáját tárja elénk, hanem Bret Easton Ellis klasszikus regényének, az Amerikai pszichónak is emblematikus mottója lett, amikor egy sorát így idézi: "És az senkit sem érdekel, hogy közben minden darabokra hullik." Ez a dal tehát nemcsak zenei élményt nyújt, hanem mély társadalmi reflexiót is kínál.

A David Byrne, Chris Frantz, Jerry Harrison és Tina Weymouth közreműködésével készült dal nem csupán zenei élvezetet nyújt, hanem egy különös víziót is fest egy jövőről. Ebben a képzeletbeli világban a természet győzedelmeskedik a civilizáció felett, és a fákat, virágokat ismét birtokba veszi. Egykor parkolók és betonrengeteg borította a tájat, de most békés oázisok bújnak meg a város szívében. Olyan helyek, mint a régi Pizza Hut, ma már százszorszépmezőkké alakultak, mindezt pedig egy szarkasztikus csavarral tálalva, hangsúlyozva a modern kor hősének dilemmaját: "Ne hagyj itt! Nem tudok alkalmazkodni ehhez az új életformához!"

A "Don't Go Near The Water" című dal a Cash 1974-es "Ragged Old Flag" albumán hallható, és mélyen tükrözi a Watergate-botrány korának feszültségeit. A dalban említett szennyezett víz nem csupán a politikai élet tisztátalanságaira utal, hanem egyben a környezetvédelmi problémák sürgető fontosságát is hangsúlyozza.

A hegyek forrásaiból friss, hűs víz csordogál, tiszta és kék, mint az ég. Ám amikor a városokba ér, a természet ajándéka elveszíti ragyogását, és sötét, piszkosszürke árnyalatot ölt, tele mérgező anyagokkal és szennyeződésekkel. Gyerekek, vigyázzatok! Ne közelítsetek a vízhez! Látjátok, a halak immár nincsenek közöttünk... A víz, ami egykor életet adott, most már nem más, mint egy szennyes áramlás.

Cash kifejezetten termékeny szerző volt, az 55 stúdióalbuma közül az 1974-es keltezésű Don't Go Near The Water a 47. volt a sorban.

Az "Is This The World We Created...?" című Queen dal 1984 februárjában debütált a The Works albumon, és a világ éhező emberei iránti aggodalommal foglalkozott, hasonlóan a Bob Geldof és Midge Ure által jegyzett "Do They Know It's Christmas" című jótékonysági slágerhez, amely tíz hónappal később jelent meg. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a szeretet nem versengés tárgya, ahogyan a világ sorsáért érzett aggodalom sem az.

A Queen dalát aztán egy tökéletes helyen (Wembley aréna) és időben (1985 július 13.) és egy tökéletes rendezvényen (Live Aid) mutatta meg élőben. A rocktörténeti jelentőségű legendás blokkjuk ráadásaként adta elő Freddie Mercury és Brian May. Az Is This The World We Created...? finoman szólva is hatásos, így ér véget: Ez az a világ, amit feldúltunk, csontig romboltunk? Ha van egy Isten az égben, aki lenéz...Mit gondolhat arról, amit tettünk? És mit gondol most, 2025-ben? - tehetnénk hozzá.

Magához az anyatermészethez írt himnuszt, a Mother Nature's Sont alapvetően Paul McCartney írta, amikor hazalátogatott az apjához, de Lennonnal együtt szerepelnek a dal kreditjében. A felvétel az 1968-as The White Album különleges darabja, amit többek között Maharishi Mahesh Yogi egyik előadása ihletett, amikor a Beatles Indiában járt. A másik ihlető forrás McCartney közlése szerint Nat King Cole Nature Boy című dala volt, amit még gyerekkorában hallott.

McCartneyról közismert, hogy nagy természetbarát, maga a dal az anyatermészet fiáról szól, aki egész nap csak ül és énekel egy hegyi patak melletti füves mezőn, és nézi, ahogy mederben emelkedik a víz. Ken Scott hangmérnök állítása szerint Lennon nagyon kiakadt, amikor megtudta, hogy McCartney a zenekar többi tagja nélkül, George Martinnal vette fel számot, ami aztán önálló életet élt, mert feldolgozta többek között Jack White, Sheryl Crow, de Jay-Z a December 4th című dalának mashup verziójában is felhasznál egy hangmintát a dalból.