A Szahara homokja lassan, de biztosan elnyeli Afrika középkori kulturális központjának maradványait.

A mauritániai Chinguetti könyvtárai őrzik Nyugat-Afrika legrégebbi Korán-szövegeit, amelyek kulturális örökségünk fontos részét képezik. Sajnos a helyi közösség egyre inkább elhagyja ezt a történelmi települést, mivel a homok fokozatosan elborítja az otthonaikat, és ezzel együtt a hagyományokat is.

Chinguetti, az afrikai történelem egyik legjelentősebb városa, fokozatosan eltűnik a Föld színéről. A jelenlegi Mauritánia területén elhelyezkedő település évszázadokon keresztül a kultúra és a tudomány fellegvára volt, ahol számos könyvtár vonzotta a költőket, tudósokat és teológusokat a világ minden tájáról. Sajnos ez a dicsőséges múlt mára a múlté lett, és a város lassan a homok tengerébe veszik, egyre inkább feledésbe merülve.

Chinguetti évszázadokon át meghatározó központja volt a transzszaharai kereskedelemnek, a karavánok egyik fő megállóhelyeként szolgálva. A város történelmi magja a 8. századból ered, gazdag múltra tekint vissza. Ma azonban a Szahara hatalmas homoktengerével lassan elnyeli ezt a valaha pezsgő települést, és a homokfoltok már a még lakott városrészeket is fenyegetik, fokozatosan teret hódítva a múlt emlékének.

A jelenség szoros kapcsolatban áll a klímaváltozással: az utóbbi időszakban a térségben jelentősen megugrott a homokviharok előfordulása, ami felgyorsítja a város eltűnésének folyamatát. Ezek a viharok hirtelen hatalmas mennyiségű homokot hordanak az utcákra és a helyiek otthonaira. A környéken több kezdeményezés indult a fák ültetésére, hogy megfékezzék a sivatag terjedését, de eddig ezek a projektek nem hozták meg várt eredményeiket.

Chinguetti egyike Mauritána négy UNESCO világörökségi helyszínének. A nyugat-afrikai ország a Szaharában fekszik, földterületének csupán 0,5 százaléka művelhető. Ezért csak ötmillió ember él Mauritániában, bár a területe hatalmas, tizenegyszerese Magyarországénak.

A szélsőséges környezet miatt Mauritánia nagyon erősen ki van téve az éghajlatváltozás hatásainak. A kutatók szerint Afrikán belül csak Szomáliát és Sváziföldet érintik intenzívebben a változások.

Chinguetti, a mauritániaiak által nagyra becsült város, az iszlám egyik legszentebb központjának számít. A kőből és vályogból készült épületei nem csupán lenyűgöző látványt nyújtanak, hanem gazdag történelmi örökséget is rejtenek. A város mecsetei és könyvtárai a nyugat-afrikai kultúra kincsei, őrzik a legősibb Korán-szövegeket, valamint olyan kéziratokat, amelyek a jogtól kezdve a matematikáig számos tudományágat felölelnek. Chinguetti tehát nem csupán egy hely, hanem a tudás és a vallás találkozópontja, ahol a múlt és a jelen összefonódik.

Ezek az értékek hamarosan eltűnhetnek a Föld színéről. Egy helyi politikus, Melainie Med el-Veli szerint olyan most Chinguettiben élni, mintha egy természeti katasztrófát nézne az ember, lassított felvételen.

"Ezt a várost egy végtelen homoktenger öleli körül, amely lassan, de biztosan felfalja a múlt emlékét. Vannak még olyan helyek, ahol mostanában sétálni lehet, de gyerekkoromra visszaemlékezve, sokáig csak a házak teteje nézett ki a homokból" - mesélte el-Veli, aki azt is felidézte, hogy egy alkalommal egy gyanútlan teve belepottyant egy ház egykori nappalijába, amelyet már teljesen elnyelt a homok.

A tudósok megállapították, hogy a homokdűnék vándorlása kulcsszerepet tölt be az elsivatagosodás folyamatában. A sivatagok, mint például a Szahara, olyan ütemben terjeszkednek, amelyre korábban nem volt példa. Ezek a homokos képződmények fokozatosan elborítják azokat a területeket, ahol csupán néhány évvel ezelőtt még buja növényzet virágzott.

"Amit öt-tíz éve még a legrosszabb forgatókönyvnek tartottunk, az ma már sokkal valószínűbbnek tűnik, mint ahogyan korábban gondoltuk" - mondta Andreas Baas, a King's College London kutatója.

Az ENSZ 2024-es jelentése az elsivatagosodásról rávilágít, hogy a Föld területének több mint háromnegyede az elmúlt évtizedek során egyre szárazabbá vált. Ez a növekvő szárazság komoly fenyegetést jelent a növények, emberek és állatok életben maradási képességére. A földek elvesztik a túléléshez szükséges nedvességet, ami a termés pusztulásához, valamint homokviharok és erdőtüzek kialakulásához vezet. A helyzet sürgető intézkedéseket kíván, hogy megőrizzük bolygónk ökológiai egyensúlyát.

Az ENSZ jelentése szerint a globális felmelegedés fő felelőse az emberi tevékenység; a bolygónk fokozatosan egyre melegebbé válik, miközben a száraz területek aránya is növekszik. E folyamat következményeként a vízhiány súlyos járványokhoz és halálesetekhez vezethet, emellett világszerte jelentős kényszermigrációt is előidéz.

A klímaváltozás hatása Chinguettiben kézzel fogható. A helyi fák elszáradnak, a kutak kiszáradnak, és az emberek megélhetési lehetőségei szűkülnek. Az 50 éves Szalima Uld Szalemhez hasonló datolyatermesztők egyre nehezebben tudják életben tartani a pálmafáikat. Kénytelenek intenzíven metszeni a növényeket, hogy hatékonyabban használják fel a tartályokból a gyökereikhez vezetett vizet.

Szalem városrésze egykoron élettel teli hely volt, tele boldog családokkal, akik közösen élték mindennapjaikat. Az idő múlásával azonban a lakók sorra elhagyták otthonaikat, és most a sivatag szorítása alatt csak homok és csend maradt. A régi házak bejáratai már szinte láthatatlanok, a homokdűnék egykori szomszédok otthonait is lassan elnyelik. A közelben álló vendégház, amelyet egy belga befektető álmodott meg évtizedekkel ezelőtt, mára félúton a múlt és a természet között létezik, a rézszínű dűnék lassan maguk alá temetik.

Az akác-, gumi- és pálmafák valaha megóvták Chinguettit a dűnék terjedésétől, ám ezek a fák lassan eltűntek a tájból. Vagy a szárazság gyötörte őket, vagy az ott élők vágták ki őket, hogy tüzelőt vagy takarmányt biztosítsanak maguknak.

Mohamed Lemine Bahane, egy nyugdíjas tanár, megosztotta tapasztalatait a homokviharokkal kapcsolatban. Elmondása szerint ezek a természeti jelenségek nem újkeletűek, de az utóbbi években sokkal erősebbek lettek, és jelentős homokbuckákat hagynak maguk után a város peremén. A helybéliek öszvérek és szekerek segítségével igyekeznek megtisztítani az utcákat, mivel azok annyira szűkek, hogy autóval vagy buldózerrel nem lehet közlekedni. Gyakran előfordul, hogy a városlakók új falakat emelnek a már meglévő épületek tetejére, ha a felhalmozódott homok már túl magasra emelkedik az utcákban.

"Amikor eltávolítjuk a növényzetet, esélyt adunk a dűnéknek, hogy elborítsanak minket. Mert végső soron a növényzet az, ami meg tudja kötni a homokot" - magyarázta Bahane.

A férfi évek óta figyelemmel kíséri a helyi esőzések alakulását, és megállapította, hogy Chinguettiben az utolsó tíz év során évente csupán 2,5 centiméter csapadék hullott. A csapadék mennyiségének csökkenése következtében a fák elhalnak, ami hozzájárul a homokvándorláshoz, így a város még inkább homokos környezetté válik. Bahane hangsúlyozza, hogy ez a homok, különösen a levegőben lévő por belélegzése révén, komoly közegészségügyi gondokat is felvet.

Bahane véleménye szerint a megoldás kulcsa abban rejlik, hogy a város területén és annak peremén is több fát ültessünk. Más afrikai városokban is hasonló kezdeményezések indultak, sőt, van egy nemzetközi összefogás is, amelynek célja, hogy egy több ezer kilométeres "zöld falat" hozzanak létre, ezzel megakadályozva a Szahara terjedését a sivatag déli határán.

Mauritánia környezetvédelmi és mezőgazdasági minisztériuma, valamint európai civil szervezetek Chinguettiben is faültetésbe kezdtek, hogy a város könyvtárait és kéziratait megvédjék a sivatagtól.

A korábbi projektek eddig nem tudták megakadályozni a Szahara terjeszkedését. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a megfelelő idő még nem állt rendelkezésre; a gyökereknek sok évbe telik, míg annyira megerősödnek, hogy tartós hatást gyakoroljanak a környezetre.

"Beletörődtünk abba, hogy az elsivatagosodás a sorsunk. De szerencsére vannak még olyan emberek, akik meg vannak győződve arról, hogy ezt el lehet kerülni" - értékelt el-Veli, aki azért maga is bízik benne, hogy az optimistáknak lesz igazuk.