Magyar tudósok innovatív megoldása forradalmasíthatja a biológiai szúnyogirtás módszereit.

Korábban már részletesen megírtuk, hogy miféle ökológiai, illetve ökotoxikológiai veszélyekkel jár a kémiai szúnyogirtás, amelyről az is ismert, hogy egyénileg és kollektíven is nagyon súlyos árat fizetünk érte. Öröm az ürömben, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság évek óta egyre bővülő területen folytat biológiai szúnyoggyérítést.

A szúnyogok elleni védekezés terén innovatív megoldásokat alkalmazunk, ahol a Culicidae családba tartozó csípőszúnyogok irtása a Bacillus nemzetség talajban élő baktériumainak (mint például Bacillus thuringiensis israelensis és Bacillus sphaericus) közreműködésével történik. Ezek a mikroszkopikus élőlények természetes életciklusuk során olyan spórákat hoznak létre, amelyek a szúnyoglárvák táplálékává válnak. Amikor a lárvák elfogyasztják ezeket a spórákat, a bélcsatornájukban olyan toxinok szabadulnak fel, amelyek támadják a bélfalakat. Ennek következtében az emésztőrendszer tartalma a testüregbe jut, ami mérgezést okoz, végül a lárvák elhalálozásához vezet. Ez a módszer kiemelkedő előnye, hogy rendkívül szelektív, vagyis az alkalmazott dózisok pontos betartása mellett nem károsítja a többi vízi élőlényt, és a szárazföldi rovarokra sem gyakorol hatást. Ezen felül a biológiai védekezés preventív jellegű, mivel a szúnyoglárvákra összpontosít, ellentétben a kémiai megoldásokkal, amelyek a kifejlett egyedeket célozzák. Így a biológiai irtás tartósabb hatású, mivel nem csak a pillanatnyi felnőtt populációt csökkenti, hanem megakadályozza a következő generációk fejlődését is.

Ugyanakkor a környezet- és természetkímélő technológia hátulütője, hogy a célterületek zömmel sűrű növényzettel borítottak, így komoly probléma, hogy a mikrobiológiai "hatóanyag" nem jut el a vízfelszínig, vagyid oda, ahol a lárvák táplálkoznak. Megoldásként a permetezendő folyadékot valamilyen granulátumra, például homokra, vagy műanyagra rögzítik, ám az előbbiek de ez a módszer is számos nehézségbe ütközik. A sokszor használt homokszemcsék, bár természetes anyagok, éles széleik károsíthatják a növényeket, ráadásul túl gyorsan süllyednek le az aljzatra. A "műanyag hordozók ugyan kiküszöbölik ez utóbbi problémát - hiszen könnyű szemcseként sokáig lebegnek a felszínen -, de a kémiai irtószerekhez hasonlóan környezetkárosítók. A speciális fehérjékből készült jégpelletek is jó megoldást jelentenek, de gyors olvadásuk korlátozza a használatukat, különösen azokon a meleg klímájú területeken, ahol jellemzően nagy a szúnyog-koncentráció" - olvasható a HUN-REN hétfői közleményében.

A Természettudományi Kutatóközpont, az ELTE TTK Kémiai, valamint a Fizikai és Csillagászati Intézet, együttműködve a Bay Zoltán Kutatóintézettel, nemrégiben bemutattak egy innovatív hordozó granulátumot, amely egyszerre hatékony és környezetbarát, számolt be a HUN-REN. A megoldás lényege, hogy a hordozó egyesíti a gipsz, a cement és a tapétaragasztóként ismert karboximetil-cellulóz jellemzőit, lehetővé téve ezzel, hogy a szúnyoglárvák ellen kifejlesztett anyagot egy porózus adszorbensre vigyék fel. Az így kialakított szemcsék a víz felszínén lebegnek, majd miután telítődnek vízzel, természetes formájukban süllyednek az aljzatra.