Örömmel értesítjük a közönséget, hogy megérkezett a Székely Kalendárium legújabb kiadása!
Idén ismét napvilágot látott a Székely Kalendárium, amely nem csupán egy egyszerű kiadvány, hanem a hagyományaink megőrzésének szimbóluma is. A kiadványt ez alkalommal Kovács Norbert Cimbi, az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület – Hunyor Népfőiskola elnöke, valamint a kiscsőszi hagyományőrző közösség lelkes vezetője mutatja be, aki szenvedélyesen dolgozik a helyi kultúra és örökség ápolásán.
Bevallom, az év végéhez közeledve egyre ritkábban jut időm arra, hogy könyvet vegyek a kezembe. Mégis, november végén megtaláltam azt a különleges pillanatot, amikor leülhettem a frissen megjelent Székely Kalendárium társaságában. Számos alkalommal bejártam Erdély szépségeit, így a kötetben található leírások és fotók azonnal kellemes emlékeket hoztak a felszínre. Ez a nagyszerű könyv egyfajta nosztalgiát ébresztett bennem, felidézve gyermekkorom pillanatait, amikor nagyszüleim és szüleim türelmesen lapozgatták az akkori kalendáriumokat, és hosszan elemezték a benne olvasottakat. A kiscsőszi szomszédokkal együtt megosztották a magvas gondolatokat, míg az újonnan beszerzett kötet végül a többi évkönyv közé került a polcon.
Ez a kiadvány a kalendáriumszerkesztés hagyományainak megőrzését tűzte ki célul. A megszokott rend szerint elsőként az évfordulókra hívja fel a figyelmet. Az adott hónap széljegyzetei között népi bölcsességek is helyet kapnak, így emlékeztetve az olvasót az évezredes hagyományok tiszteletére és követésére. Jelen írás időpontjában november hónapját éljük, amelyhez az "Ezer reszkető gyertyavilág" című kis összeállítás kapcsolódik, mely az erdélyi halottkultuszból merítve nyújt számunkra értékes tanulságokat.
A hagyományok iránti vonzalom mindig is lenyűgözött, különösen azok az írások, amelyek a múlt értékeit és szokásait elevenítik fel. Különösen megragadott Bolyai Farkas "Lakodalom a régi Marosszéken" című műve, amely már két évszázada született. Ebben a remekműben a vőfély szerepe kerül a középpontba, aki kulcsszereplője a lakodalmaknak, hiszen rajta múlik, hogy a vendégek milyen emlékekkel távoznak a nagy eseményről. A régi időkben a falu legügyesebb, legszellemesebb férfijai vállalták e megtisztelő feladatot, akik nemcsak eszükkel, hanem kifinomult beszédkészségükkel is lenyűgözték a közönséget. Napjainkban a hivatásos vőfélyek világa bontakozott ki, sőt, a vőfélyversenyek izgalmas eseményekké váltak, ahol a legtehetségesebb előadók mérhetik össze tudásukat.
Hosszabban elidőztem - stílusosan egy saját míves ládán ülve - a Mi fér egy kelengyésládába című cikknél. Már a nemes bútor külcsíne is sokat kifejezett, jó kezű asztalos-ládafestők versengtek a megrendelésért. Igazán viszont a megtöltése okozott sokszor álmatlan éjszakákat az anyának, aki a lányát tisztesség szerint, illendően akarta kiházasítani.
Életem szívét és lelkét a népzene és a néptánc hatja át. A Fordulj Kispej Lovam táncegyüttes tagjaként több alkalommal is felléptünk csodás Erdély földjén. Gálfalvi Gábor nyugdíjas tanár írása, a "Mentsük meg a magyar népdalt!" című műve, mély gondolatokat oszt meg, és arra ösztönöz, hogy a gyermekkori népdaltanításra helyezzük a hangsúlyt. Öt gyermekem nevelésében számomra is elengedhetetlen volt ez az érték, és a kiscsőszi gyermekfoglalkozásaink során is ennek szellemében alakítom a programokat.
Kellemes színfoltokat jelent a híres emberek, a székely 'celebek' megszólaltatása, a paraszti munkák bemutatása - magam is gazdálkodó lévén - szintén érdekelt. A komolyabb írások után a kulináris oldalakon állt meg a tekintetem. A hosszabb fejezetet egy vers vezeti be, s Fülei-Szántó Lajos rigmusát olvasva azon nyomban éhes leszek. Pedig ez még csak a kezdet, következnek a kedvcsináló írások, régi receptek, amiknek egy részét már megkóstoltam. Mielőtt továbblépnék, az igazi zakuszka titkaira is fény derül. Számomra viszont az a titok, hogy Erdély egyik legismertebb étke miért kapott szláv nevet.
A kalendárium legszórakoztatóbb része kétségtelenül a humorsarok, ahol a nevetés és a jókedv uralkodik. Lakatos Demeter szellemes versei adják meg az alaphangot, majd következnek a székely góbéságok, amelyek szórakoztatóan idézik meg a vidék szellemét. A viccek időnként újra felbukkannak, mindig készen arra, hogy megmosolyogtassanak bennünket, akár még döcögős formában is. A mezőségi csujogatások viszont az igazi vőfélyes lagzi hangulatát idézik meg, visszarepítve minket a hagyományos ünneplések világába. A gyűjtött anyag már önmagában is a felfokozott jókedvet sugallja, miközben a pajkos sorok egy igazi dekameronba illő történetet formálnak. Egy különösen emlékezetes gyöngyszemet idézek: "A legénynek jár a keze/a leánynak legyen esze..." Itt bizonytalanságban hagyom az Olvasót, vajon tényleg van-e a lánynak sütnivalója, de a 317. oldalon minden kérdésre választ kapunk. A kalendárium a Pro Press Egyesület gondozásában látott napvilágot.
