Napenergia az űrből: Az európai energiapiac forradalmi átalakulása előtt Az űrből érkező napenergia egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, mivel a globális energiaigények növekedése és az éghajlatváltozás elleni harc sürgetővé teszi a fenntartható
Egy brit kutatás előrejelzése szerint 2050-re a világűrben elhelyezett napkollektorok akár az EU megújuló energiaforrásaiban a 80%-os részesedést is elérhetik.
Képzeljük el, hogy Európa energiapolitikájának legnagyobb áttörése nem a hatékonyabb szélerőművek vagy a szárazföldi napelemparkok révén következik be, hanem olyan napelemek által, amelyeket a világűrbe telepítenek. A King's College London kutatói által végzett alapos szimulációk azt mutatják, hogy ezek a rendszerek 2050-re az EU megújuló energiaigényének akár 80 százalékát is képesek lennének kielégíteni. Ezzel nemcsak a fosszilis energiahordozók felhasználását csökkentenék drámai mértékben, hanem az energiatárolásra szánt akkumulátorok iránti keresletet is kétharmadával mérsékelnék, mindemellett a teljes energiarendszer költségei 15 százalékkal csökkennének.
A NASA által kifejlesztett innovatív panelek, amelyek speciális tükrökkel vannak felszerelve, a világűrben összegyűjtik a napfényt, majd ezt a koncentrált energiát visszajuttatják a Földön kijelölt gyűjtőállomásokra. Ezek a rendszerek függetlenek a napszakoktól és az időjárási viszonyoktól, így folyamatosan és megbízhatóan működnek. Ezzel szemben a földi megoldások gyakran szembesülnek a felhők és a napszakok váltakozásának korlátaival, ami a hatékonyságukat jelentősen csökkenti.
A koncepció jelenleg sci-fi filmek világába illeszkedhet, ám a tudományos közösség optimista, és úgy véli, hogy van elegendő idő arra, hogy ez az elképzelés valósággá váljon. Huszonöt év áll rendelkezésünkre, hogy a technológia teljes mértékben kibontakozzon, és a NASA olyan hardvereket fejlesszen ki, amelyek valóban képesek ennyire nagy teljesítmény leadására. Ugyanakkor a kutatók is elismerik, hogy számos kihívás még megoldásra vár. Például nem vették figyelembe a fellövés és üzemeltetés költségeit, az energiaátvitel hatékonyságát, illetve a Föld körüli pályán egyre növekvő zsúfoltság problémáját. A világűr már most is tele van műholdakkal és űrszeméttel, így joggal merül fel a kérdés: mennyire biztonságos újabb több száz, vagy akár több ezer ilyen eszköz bevezetése a már így is forgalmas térbe?
Európa nem az egyetlen, aki merész tervekkel áll elő: Japán is bejelentette, hogy elindította saját űralapú naperőmű fejlesztését. A felkelő nap földje nem a hagyományos tükrös megoldásokat választotta, hanem mikrohullámok segítségével kívánja a világűrben összegyűjtött energiát a Földre továbbítani. Egy első kísérleti átvitelt már sikerült megvalósítaniuk, amely során egy repülőgépről egy földi állomásra sikerült az energiát eljuttatni.
