Naplók és szakácskönyvek inspirálta előadások idézik fel a holokauszt emlékét, felfedve a múlt fájdalmát és az emberi kreativitás erejét.

A "Bábjátékos" című előadás a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Maladype Színház közös produkciója, amely varázslatos módon ötvözi a színház művészetét a bábjáték különleges világával. Az előadás során a nézők egy lebilincselő történetbe merülhetnek, ahol a bábok életre kelnek, és a színészek mestersége révén új dimenziókat nyernek. A látványos díszletek és a kreatív bábtechnika egyedi atmoszférát teremt, miközben a szereplők érzései és konfliktusai mélyebb rétegeket mutatnak be. Ez az előadás nem csupán szórakoztat, hanem elgondolkodtat is, hiszen a bábjátékosok művészete a valóság és a fikció határvonalán egyensúlyozik, és arra ösztönöz, hogy felfedezzük a fantázia végtelen lehetőségeit.

A Romániában született, Franciaországban élt és alkotott író, Gilles Ségal drámájának, A bábjátékosnak a középpontjában egy egykori világhírű bábjátékos áll, Samuel Finkelbaum, aki a borzalmas birkenaui tapasztalatait követően Berlinben, öt évvel a második világháború befejezése után is képtelen elhinni, hogy a rémálom véget ért. Az őszinte kétségbeesés és a múlt árnyai elől bujkálva, egy panzió magányában él, ahol felesége emlékével és soha meg nem született gyermekének bábjával osztozik a mindennapok súlyán. Samuel készül élete legfontosabb előadására, amelynek címe: Samuel Finkelbaum tragikomikus élete. A Balázs Zoltán által rendezett darab főszerepét Kiss Gergely Máté játssza, míg a báb Elise Paris Turco és Rut Nache López életre kelti a történetet. Újhelyi Kinga és Mercs János pedig változatos szavakkal és dalokkal próbálják megerősíteni, hogy a borzalmak végleg eltűntek, miközben a díszlet a Kabaré világát idézi fel.

Egy fiatal amszterdami zsidó lány, Anne Frank, 1942. június 12. és 1944. augusztus 1. között naplót írt, amelyben saját gondolatait és érzéseit örökítette meg. Eleinte csak saját magának szánt írásait vezette, de később, amikor eldöntötte, hogy író szeretne lenni, elővette korábbi feljegyzéseit, hogy azokat átdolgozza. Célja az volt, hogy a naplójából könyvet készítsen, amelyben hitelesen bemutatja a német megszállás alatt eltelt éveket. Sajnos a hátsó traktusban bujkálókat végül leleplezték, és Anne Frank nem sokkal 16. születésnapja előtt Bergen-Belsenben halt meg. Naplója számos feldolgozást inspirált, köztük Grigori Frid monooperáját is, amely Rátóti Zoltán rendezésében, Süle Dalmával kerül színpadra. Az énekes-színésznővel készült interjúnkat itt találják.

Magyarországon a Kilenc koffer volt az egyik első mű, amely mélyrehatóan foglalkozott a holokauszt témájával. Habár a Haladás című hetilapban már 1946-ban részletekben megjelent, a szerző halála miatt a mű befejezetlen maradt, és csupán 1980-ban került kiadásra könyvformában. Számos magyar filmrendező tervezte a történet megfilmesítését, de az első valódi adaptáció csak 2024-ben valósult meg: Schallinger Richárd és Molnár-Keresztyén Gabriella színpadra alkalmazták a regényt, melyet Molnár-Keresztyén rendezett meg. Az előadás nyitómondata arra ösztönöz, hogy beszéljünk a múltról: "Hallgatni kell, vagy beszélni róla." Salinger Gábor, aki az író szerepét alakítja, a második utat választja, így vezeti be a nézőket abba a borzalmas időszakba, amelyben az alapvető emberi jogok lábbal tipródtak, és mindezt ideológiai magyarázatokkal próbálták alátámasztani. Később, amikor a legaljasabb indulatok szabadjára kerültek, már nem volt szükség eszmék hangoztatására, hiszen a terror működését magyarázni sem kellett; elegendő volt azt következetesen alkalmazni. Részletes kritikánk az előadásról itt olvasható.

A Nobel-díjas Kertész Imre kiemelkedő művéből egy fiatal, dinamikus alkotócsapat készített különleges színházi adaptációt, amely lehetőséget ad a közönségnek arra, hogy átélje, milyen hatással van ránk, ha megfosztanak minket alapvető emberi szükségleteinktől. Bagossy Júlia rendezésében a regény kétszereplős verziója elevenedik meg a Katona József Színház Sufnijában, ahol Gloviczki Bernát és Jakab Balázs alakítják a főszerepeket. A színház e produkciója, bármennyire is kihívásokkal teli környezetben készült, a gyermeki rácsodálkozást ötvözi egy friss, innovatív színházi nyelvezettel. A mozgás, a színpadi tárgyak és a dialógusok egyedülálló harmóniában és ritkán tapasztalt hatékonysággal kapcsolódnak össze. Részletes kritikánkat az előadásról itt találja.

A "Szakácskönyv a túlélésért" egy különleges receptgyűjtemény, melyet a háború végső szakaszában az ausztriai Lichtenwörth koncentrációs táborba deportált magyar nők állítottak össze emlékekből. Az ebből született előadás (Németh Virág és Borgula András adaptációjában, Borgula rendezésében) egy különleges asszony, Hédi néni történetét meséli el (akinek megszemélyesítője Nagy Mari), aki a táborban, 28 kilósan, ezekből a receptekből tanult meg főzni – elméletben. Az étkezés iránti szeretete azonban már korábban megvolt. Ő készíti el a vacsorát a 44 fős közönség számára, akik a nagy családi asztal körül ülve hallgatják, nézik és ízlelik meg az elmúlt évszázad történelmét.

Egy fiatal lány, akinek élete gyökeresen megváltozik szülei válása után, apjával együtt Rómából Magyarországra költözik. A lány nehezen dolgozza fel a hirtelen jött változásokat, míg apja tehetetlenül nézi lánya dühkitöréseit és lázadását. Egy váratlan felfedezés során azonban kiderül, hogy van egy féltestvére, Tamás. Ekkor kezdetét veszi a múlt feltárása: nyomozás indul, és fokozatosan napvilágra kerülnek a család titkai, köztük az apa előző házassága, zsidó származása, valamint a családja Auschwitzban elveszett tagjainak története. A drámai elemekben gazdag művet Habermann Anna Mária azonos című írása alapján Hárs Anna dolgozta át, és Csató Kata rendezésében, Varga Bori, Lukács Gábor és Kőmíves Csongor előadásában elevenedik meg a színpadon, kiegészítve drámapedagógiai foglalkozásokkal, amelyek segítik a fiatalokat a témák mélyebb megértésében.

Fullajtár Andrea nagymamája, Galló Olga, a Népszava hasábjain osztotta meg gondolatait tárcáiban. Tragikus sors várta őt és édesanyját 1944-ben, amikor deportálták őket. Először Auschwitzba kerültek, ahol az édesanya életét vesztette, míg Galló Olgát egy másik transzporttal továbbították. A fiatal nőnek sikerült megszöknie, és Breslauban (ma Wrocław) rejtőzködnie, ahol végigélte a város ostromát. E közben írásaival, feljegyzéseivel dokumentálta a történteket, azonban a háború végét követően évtizedekre elrakta őket. Csak 1966-ban, terápiás okokból vette elő őket, hogy kiadásra előkészítse, de a politikai helyzet miatt a teljes szöveg megjelenését nem engedélyezték. További több mint tíz év elteltével végül 1978-ban, cenzúrázott formában, magánkiadásban láthatták napvilágot írásai. Most pedig a Tények és Tanúk sorozatban frissen megjelent a teljes kötet, amelyből Fullajtár Andrea nagymamája kéziratai és személyes levelezései alapján Borgula András rendező előadást készített.

A darab egy kutya perspektívájából tárja fel a holokauszt szívszorító történetét, miközben mély emberi értékekről, mint a humanizmus, barátság, lojalitás és összetartozás, beszél. A cselekmény íve a nácik hatalomra jutásától kezdve a koncentrációs táborok borzalmain át, egészen Izrael Államának megalakulásáig terjed. Asher Kravitz izraeli író megindító bestsellerét Yonatan Esterkin izraeli-amerikai színházi alkotó adaptálta a színpadra, míg a főszerepet Adam Meir, a Magyarországon született, de Izraelben felnőtt amerikai színész alakítja. Az előadás célja, hogy a nézők szívébe és elméjébe egyaránt eljusson a történet mélysége és a benne rejlő tanulságok.