Bár sokan úgy vélik, hogy az emberi nyelv rendkívül egyedi és különleges, valójában nem annyira különbözik más kommunikációs formáktól, mint ahogyan azt sokan elképzelik. A National Geographic cikke rávilágít arra, hogy a nyelv fejlődése és struktúrája sz

A vadon élő csimpánzok képesek átalakítani a különböző hangjaik jelentését, amikor ezeket egy bonyolultabb hangsorba integrálják. Ez a folyamat párhuzamba állítható az emberi nyelv működésével, amely szintén a hangok és jelentések gazdag kombinációjára épül.

Az emberi faj a Föld egyedüli képviselője, aki képes összetett nyelvi kommunikációra (amit természetesen mi magunk definiáltunk), így a nyelvünk eredete egy rendkívül izgalmas és mélyen gyökerező kérdés. Hogyan is született meg a nyelv? Milyen előzményei voltak a kommunikációs formáknak az állatvilágban? Vajon ez a fejlődés egy hirtelen, különleges eseményhez köthető, vagy inkább folyamatos, apró lépések sorozataként bontakozott ki? A nyelv evolúciója valószínűleg egy komplex folyamat, amely a társadalmi interakciók, a környezeti kihívások és a kulturális szükségletek összefonódásából fakad. Az állatvilágban már léteznek kommunikációs formák, amelyek az alapvető információk átadására szolgálnak, de ezek nem érik el azt a szintet, amit az emberi nyelv képvisel. A kérdés tehát nem csupán a nyelv eredetének feltárása, hanem annak megértése is, hogy miként formálta át az emberi közösségeket, gondolkodásmódot és kultúrát.

Egy friss kutatás eredményei azt sugallják, hogy a nyelviség nem olyan különleges jelenség, mint ahogyan eddig gondoltuk. A Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet osztotta meg velünk ezt az izgalmas felfedezést.

Nyelvünk a hangok varázslatos szövedékéből szőtt szavakból áll, amelyek együtt mondatokká formálódnak, és ezek végtelen jelentésbeli lehetőségeket rejtenek magukban. A jelentés kialakulása nyelvi szabályrendszerekre épül, amelyek meghatározzák, hogyan is értelmezhetjük az egyes kifejezéseket más szavakkal való összefonódásukban. A nyelv lényegi alapja abban rejlik, hogy a szavak elhelyezkedése és kapcsolódása döntő szerepet játszik az adott szöveg konkrét jelentésének megformálásában.

A nyelv eredetének kutatása során a szakértők gyakran az állatok kommunikációját elemzik. Érdekes módon az állati hangok általában külön-külön hallhatók, és csupán ritkán alkotnak összetettebb kifejezéseket. Ezen ritka kombinációk többsége is csupán a ragadozókra figyelmeztető vészjelekre korlátozódik.

Úgy tűnik, hogy legközelebbi rokonainknál a kommunikációs formák meglehetősen korlátozott keretek között zajlanak, így nehezen értelmezhetjük őket a mi gazdag, sokrétű nyelvhasználatunk evolúciós előzményeként. Felmerül a kérdés, mennyire ismerjük igazán az emberszabásúak közötti kommunikációt: elképzelhető, hogy olyan kombinációkat alkalmaznak, amelyekről eddig még nem is tudtunk?

A kutatók a Szenegálban található Taï Nemzeti Parkban élő csimpánzok három csoportjában több ezer hangadást rögzítettek. Ezt követően alaposan tanulmányozták, hogyan változik a 12 különböző csimpánzhang, amikor azokat párosítva alkalmazzák.

Catherine Crockfort, a kutatás egyik vezetője kifejtette: "Az emberi nyelv sajátossága, hogy a hangok új, vagy összetett jelentéseket nyerhetnek. Ezért kulcsfontosságú az emberi nyelv eredetének feltárásában, hogy alaposan megvizsgáljuk, vajon legközelebbi rokonaink, a csimpánzok és a bonobók is birtokolják-e ezt a képességet." Hozzátette, hogy a természetes környezetben rögzített hangok ezrei szolgáltathatnak alapot az ilyen jellegű összehasonlításokhoz, hiszen csak így lehet hitelesen dokumentálni a rokonaink kommunikációs képességeit.

A kutatásban négyféle olyan módozatot mértek fel, amelyekkel a csimpánzok megváltoztatják a hangadásuk, és összesen 16 különböző értelmű kombinációt részletesen vizsgáltak, amelyekben valamilyen módon megváltozott az eredeti hang jelentése.

Egyik típusban egyszerűen kombinálták az eredeti jelentéseket, pl. evés és pihenés hangok együttes jelentése a két tevékenység együttesét adta. Egy másik típusban pontosították a többféle jelentéssel rendelkező hang jelentését, így a kombinációból az derült ki, melyik az aktuális jelentés.

A harmadik típusban egy teljesen új koncepciót hozott létre a két alapvető hang kombinálása. Például a "pihenés" és "befogadás" kifejezések együttes jelenléte a fészekrakás fogalmát idézte elő. A negyedik esetben pedig az történt, hogy ugyanazok a hangok különböző élethelyzetekben eltérő jelentéseket nyertek el, így alkalmazásuk során gazdagabb értelmet nyertek.

Ez azt is jelenti, hogy valóban lehet valami különleges az emberelődök és az emberszabásúak kommunikációjában, és ez már a közös ősünkben jelen volt. A csimpánzok kommunikációs rendszere igen sokféle módon használható, a hangok kombinációival képesek új jelentéseket alkotni, ez pedig rendkívüli ritkaság az állatvilágban.

Valószínűleg jóval komplexebb a csimpánzok repertoárja, hisz itt csak 16-ról készültek vizsgálatok, azonban a majmok több száz kombinációt alkalmaznak, és van, hogy nem 2, hanem 8 "szó" kombinációja egy-egy hangadásuk. Van még bőven vizsgálni való tehát e téren.