Nem kedveli a poloskákat? Lehet, hogy érdemes átgondolnia - magyar kutatók állítása szerint számos előnyük van!

A poloskák jelentős szerepet tölthettek be a beporzás folyamatában a földtörténet korábbi időszakaiban - állapították meg magyar kutatók, akik egy közel százmillió éves burmai borostyánban fellelt ősi poloska elemzése révén jutottak erre a következtetésre.

Az ELTE közleménye szerint a borostyánzárványok vizsgálata fontos eszköze a régmúlt korok biológiai sokféleségének, valamint a különféle evolúciós mintázatok feltárásának. Bizonyos élőlénycsoportok (például az ízeltlábúak) lenyomatkövületei sokszor gyenge megtartásúak, kevéssé részletgazdagok, csupán a megkövült gyantában őrződnek meg jó állapotban.

A földtörténeti középidő (mezozoikum) egyik fontos ilyen leletanyaga a burmai borostyán (más néven burmit). A burmai borostyán a késő kréta korban, mintegy 99 millió évvel ezelőtt keletkezett a Nyugat-burmai terrán nevű földtömegen, amely ekkor már több mint százmillió éve levált a Gondwana nevű szuperkontinensről, és a késő eocénig a Tethys-óceán egyenlítői részén helyezkedett el. Bár élővilága gondwanai eredetű, évmilliókon keresztül elszigetelten fejlődött, és ezáltal egyedülálló flóra- és faunaelemekben gazdag.

Kóbor Péter, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézetének kutatója és Szabó Márton, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának, valamint az ELTE Őslénytani Tanszékének munkatársa, egy különleges zárvány vizsgálata közben bukkantak rá egy kéregpoloskára, amely az Aradidae család tagja. Ez a különleges példány az ősi jegyeket hordozó (pleziomorf) Prosympiestinae alcsalád első dokumentált képviselője a burmai borostyánfauna történetében.

A közleményben említett felfedezés különös jelentőséggel bír a rovarok családján belül, hiszen a burmai borostyánban eddig fellelt kéregpoloskák mindegyike a modern, apomorf jellemzőkkel rendelkező csoportokhoz tartozott. Ezzel szemben az ősi csoportok eddig teljesen hiányoztak a "fajkészletből". A Shaykayatcoris michalskii néven ismertté vált poloskát pedig igazán egyedivé teszi az irizáló, színjátszó köztakarója, amelyet korábban még nem dokumentáltak ebben a családban.

Bár az irizálás jelensége nem számít ritkának a poloskák világában, a kéregpoloskák esetében kifejezetten szokatlan. E különleges csoport tagjai, ahogy nevük is sugallja, jellemzően fák kérgében húzzák meg magukat, és gombafonalakon táplálkoznak. Ehhez az életmódhoz számos alaktani alkalmazkodás társul, mint például a háti-hasi irányban erősen lapított testfelépítés, vagy a nyugalmi állapotban a fejtok mögé feltekeredő, hosszú szúróserték. A Prosympiestinae alcsalád képviselői azonban eltérnek a megszokott formáktól: testük inkább hengeres, és főként avarban, vagy az avar alatt heverő rönkök és ágak között találhatók meg.

Az irizáló színeknek két alapvető szerepe lehet. Egyrészt, ha a szín élénk és figyelemfelkeltő, mint például a vibráló piros, elrettentő hatásúvá válhat. Azonban ebben az esetben ez a lehetőség valószínűtlen, mivel a poloska alapvető színe inkább barnás árnyalatú. Másrészt, az irizálás álcázásként is szolgálhat, lehetővé téve, hogy a rovar harmonikusan beleolvadjon a virágos környezetbe. E megfontolások alapján valószínűbb, hogy az irizálás funkciója a rejtőzködésre összpontosít.

A borostyánban növényi darabkák és nagy mennyiségű pollen volt az állat körül, sőt még a testére is tapadt a virágpor. Ez, valamint az irizáló színezet arra utal, hogy ez a poloska viráglátogató lehetett, tehát valószínűleg beporzó szerepet is betöltött.

"A lelet megerősíti, hogy a poloskák szerepe a viráglátogatásban és talán a beporzásban sokkal jelentősebb lehetett az evolúció korábbi szakaszaiban, mint ahogy ma látjuk. A mai poloskák többsége már nem viráglátogató, valószínűleg más, specializáltabb beporzók (például a méhek) kiszorították őket erről a "piacról".

A felfedezés lehetőséget nyújt arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a mai rovarvilág kialakulásának folyamatába, valamint a különböző fajok reakcióira a versengés és a környezeti változások hatásaira. "Ezen tudás birtokában könnyebben navigálhatunk a jelen ökológiai és mezőgazdasági kihívásain, például a beporzók számának csökkenésével kapcsolatos problémákban" - emelik ki a kutatók. A témához kapcsolódó kutatás eredményei a Scientific Reports tudományos folyóiratban kerültek publikálásra.

Cikkünk bevezető képe egyedi illusztrációval készült.