Nyerges Attila: Most már Magyar Péter is megtalálta a helyét mellettem.

A cikk megosztásához kérjük, hogy kattintson ide, vagy másolja ki az alábbi linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/magyarorszag/embernek-lenni-a-mocsokban-2-1001900/

A "Bár a lényeget még nem értheted, amíg nem éltél nehéz éveket" sor valóban mély gondolatokat hordoz. Az élet nehézségei sok mindent megtanítanak az embereknek, és ezek az élmények formálják a felfogásukat. Kérdés, hogy a magyarországiak mára mennyire élték meg a saját nehézségeiket, és hogy ezek a tapasztalatok mennyire segítették őket a lényeg mélyebb megértésében. A társadalmi és gazdasági kihívások, valamint a történelmi események hatásai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy közösség hogyan látja a világot. Sokan talán már megtanulták a leckéket, és képesek reflektálni a nehézségeikre, míg mások esetleg még mindig keresik a válaszokat. Az élet tapasztalatai formálják a gondolkodást, így idővel egyre többen juthatnak el a lényegekhez, amelyeket a nehéz évek tanítanak.

- Amikor ezt a dalszöveget megalkottam, hatalmas falak álltak a magyarok között, elválasztva minket egymástól. Azóta rengeteg minden megváltozott; a belső magyar közösség és az elcsatolt területek közötti határok sokkal inkább elmosódtak, mind lélekben, mind a valóság szintjén. Aki ma sem fogja fel, mit jelentenek ezek a „nehéz évek”, az valószínűleg sosem fogja megérteni. Én pedig már túl vagyok azon, hogy folyamatosan magyarázkodjak. Elegem van abból, hogy mindenkit megpróbáljak meggyőzni a hitemről és az értékrendemről. Nincs szükség rá! Aki nem látja, az lemarad.

- Ez a kor velejárója?

- És tapasztalatból ered. Küldetéstudatom is még annyiban van, hogy továbbra is a helyes utat járom, és figyelek arra, hogy ne tegyek olyat, amiben nem értenék egyet a régi önmagammal. Arról már letettem, hogy megváltsam a világot. Az elmúlt csaknem harminc év során rájöttem, hogy nincs sok értelme állandóan nekirohanni a falnak, mert fáj. A motorbalesettel járó tapasztalatom is ráébresztett arra, hogy fölösleges olyan dolgok miatt idegeskednem, amiken nem tudok változtatni. Nem pazarlom az időmet hülyékre és megmásíthatatlan dolgokra. A környező világ azért szerez néha meglepetést, például hogy milyen alakok jelentek meg a magyar politikában, amellett nehéz szó nélkül elmennem.

- Pedig először azt akartam kérdezni, mit gondol arról, hogy eltűnt az életünkből...

Őszintén szólva, egyfajta csalódottságot érzek, mivel ő volt az a figura, akit a legnagyobb ellenségemnek tartottam, még ha a közéletben már nem is volt olyan domináló szerepe, mint a kétezres években. Csendesen távozott, és azt hittem, hogy legalább valamilyen formában megjelenik, hiszen ha már felelősségre vonni nem tudtuk, legalább a búcsúja legyen valami figyelemreméltó.

- Mit várt volna tőle?

Egy bocsánatkérés hiánya. Úgy érzem, hogy Feri tartozott volna egy őszinte elnézéskéréssel az egész magyar nép felé; megérdemeltünk volna legalább egy ilyen keserédes megkönnyebbülést. De ő egyszerűen eltűnt, és ezzel mély csalódást okozott számomra. Csak a rossz emlékek maradtak hátra, semmiféle eredmény, semmiféle pozitív tapasztalat, úgy tűnt, hogy feleslegesen volt jelen az életünkben. Ráadásul miatta sokáig szégyenkeznünk kellett, különösen amikor a határon túli közösségünkkel találkoztunk.

Lucifer szarvának hegyessége tompán pihen, a hetedik napon újra kinő, öltönye vérvörösen csillog, patáján pedig egy friss Gucci cipő tündököl.

- Azóta a Gucci cipő lekopott a patájáról. Ezt akkor írtam, amikor az emberek tele voltak dühvel és elkeseredéssel. Akkoriban született meg ez a szöveg. Az új emberünkről másképpen és mást írtam.

- Írt dalt Magyar Péterről?

Az új albumunkon ő is szerepelni fog, és várhatóan év végén, legkésőbb januárban debütál. Szóval most már teljesen a helyére került nálam.

Nem tudta elképzelni, hogy tényleg megjelenik. A meglepetés szikrája átsuhant az arcán, amikor színre lépett.

A legjobban az emberek reakciója lepett meg. Az ilyen trógerek mindig felbukkannak, de általában az emberek inkább elkerülik őket, ahelyett, hogy a tenyerükön hordanák őket.

- Az egyik eseményük során felcsendült a Nélküled. Így próbálja elnyerni a nemzeti színű pecsétet?

Demjén Rózsi és Varga Miklós dalai már többször is felcsendültek, és sokan kifejezték véleményüket a témában. Hivatalos lépések azonban nem igazán lehetségesek, mivel ha a szöveget nem módosítják, a dalokat szabadon előadhatják.

- Nyilván fel akarja használni a dal szimbolikus és érzelmi tőkéjét.

Természetesen, íme egy egyedibb változat: - Nyilvánvaló, de az egész nagyon hamisnak tűnik, nem hiszem, hogy valaha célt érhet vele. Talán néhány embert átverhet, de aki igazán érti ennek a dalnak a mondanivalóját, az könnyedén átlát a látszaton. Ez csupán felületesség, mint egy díszes matyó hímzés a tartalom nélküli semmiben. Még Nagyváradra is román népviseletbe bújva vonult be. Hát, rajta áll vagy bukik.

- Ha már közélet, a Költők és kígyóbűvölők című daluk például a 2006-bos rendőrterrorról szól. Belegondolt abba, hogy manapság már majdnem húszévesek azok, akik 2006-ban születtek? Tőlük az akkori események ugyanannyira távol vannak, mint például tőlem a rendszerváltozás.

- Ön rockzenész, miért nem találja vonzónak ezt a fajta lázadást? A rock zene mindig is a lázadás szimbóluma volt, ráadásul a rendszer kritikáját is magában hordozza.

Ebből a lázadó igaz, de a rendszerellenesség nem állja meg a helyét, hiszen ha egy rendszer pontosan azt képviseli, amiben én hiszek, akkor miért is lázadnék ellene? Igyekszem inkább valami mellett kiállni, mintsem valami ellen harcolni. De ez az út nem mentes a bonyodalmak elől; amikor leteszem a voksomat egy ügy mellett, akaratlanul is ellenlábasokat szerzek. Olyan ez, mint egy ördögi kör, amelyben az egyik lépés vonzza a másikat.

- Ön sem kerüli a politikát a dalszövegeiben, de mit gondol arról, ahogyan Caramel beszélt a koncertjén ("ezek a f*szfejek annyit tanultak meg a kib*szott Oxfordon, hogy hogy kell megosztani az embereket")? A Pogány Induló nevű rapper fellépésein pedig "mocskos Fidesz"-t kiált a közönség.

- Amikor elkezdtem dalszövegeket írni, először mindig édesapám asztalára tettem, ha elkészültem eggyel. Megmutattam neki, és fel sem merülhetett volna, hogy valami hasonlót jóváhagyjon. No, nem azért mutattam meg neki, mert az engedélyére volt szükségem, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy nem akarok egy bizonyos szint alá süllyedni. Azt gondoltam, hogy ha apámnak megfelel, akkor talán jó úton járok. Ezek a srácok nem ezt teszik. Nagyon fiatalok, nincs sok színpadi tapasztalatuk, a közönségük pedig a saját korosztályuk, és ezek a gyerekek valamiféle szabadságként élik meg, hogy azt mondhatnak a színpadon, amit csak akarnak. Nem hiszem, hogy otthon így beszélnének a szüleikkel, a koncerteken élik ki magukat, a színpadon és a nézőtéren. Ez el fog múlni. Van egy még szomorúbb dolog.

Természetesen! Itt van egy egyedibb változat: - És mégis, miért is?

Szomorú, hogy a jelenlegi társadalmi klíma, a média és a gazdasági érdekek mind hozzájárulnak ehhez a jelenséghez. A tüntetéseken nem azok szólalnak meg, akik valóban átgondolt véleményekkel rendelkeznek, hanem inkább olyan fiatalok, akik tapasztalat híján csak ordítanak valami vulgárisat a mikrofonba. Ez a megközelítés sokkal egyszerűbb módja a figyelem felkeltésének, mint hogy valaki értelmes, tartalmas beszédet mondjon.

Fankadeli, akivel korábban közösen dolgoztak egy dallamon, most egy érdekes, sőt vitatott helyzetbe került: úgy tűnik, hogy szeretné betiltani az említett rapper kecskeméti koncertjét, mivel véleménye szerint a droghasználatot népszerűsíti a dalszövegeiben. Ez a lépés felveti a kérdést, hogy mennyire felelősségteljes a művészi kifejezés, és hogy milyen hatással van a fiatalokra a zene. Fankadeli álláspontja valószínűleg a társadalmi felelősségvállalásról és a pozitív üzenetek közvetítéséről szól, de kérdéses, hogy mennyire lehet hatékony egy koncert betiltásával elérni a kívánt célt. Mindenesetre érdekes megfigyelni, hogyan reagál a közönség és a zenei közösség erre a lépésre.

Hallom, hogy sokan a drogok használatáról és népszerűsítéséről írnak "szövegeket", és erről énekelnek a színpadon, miközben a közönségük visszhangozza a szavaikat. Ha ezt a jelenséget támogatjuk, akkor megkérdőjeleződik a drogellenes kampányok értelme az iskolákban. Hiszen ha az állami intézmények mindent megtesznek, hogy lebeszéljék a fiatalokat a szerhasználatról, akkor hogyan lehet, hogy egyesek mégis népszerűsíthetik a drogozást állami rendezvényeken vagy államilag támogatott fesztiválokon? Ez egy abszurd helyzet... De ha visszatérek az előző gondolatomra: én nem írok ilyen tartalmakat, és nem is beszélek így. Nem akarok szenteskedni, de emlékszem, gimnazista koromban, amikor focizni mentünk, a beszédstílusunk sokkal nyersebb volt, viszont otthon sosem jutott volna eszembe, hogy így beszéljek.

- Ám aki a színpadon áll és így beszél, az legitimálja ezt a beszédmódot.

Valóban, ez a helyzet aggasztó. A társadalom morális értékrendje egyre inkább mélyrepülésbe kezdett, és nem nehéz észrevenni, milyen elgondolkodtató műsorok hódítanak a televízió képernyőin, vagy kik jelennek meg a különböző csatornákon. Az influenszerek, akik sokszor csak üres frázisokkal és tartalom nélküli életmóddal hódítanak, szinte már a kultúra új ikonjaivá váltak. Ahogy a fiatalabb Bödőcs Tibor fogalmazott egykor: az ilyen jelenségeket régen a tábortűzre dobtuk volna. Szomorú, hogy olyan emberek kapnak rivaldafényt, akik nemcsak hogy nem értenek semmihez, de a bunkóságukkal és ostobaságukkal büszkélkednek is. Ők a fiatalok új bálványai, és ez a tendencia valóban aggasztóan mutatja, hogy merre halad a világ.

Milyen érzéseid vannak a jövőnket illetően: inkább a fényes lehetőségekben bízol, vagy a kihívásokkal teli utat látod?

Úgy érzem, hogy a következő évtized kulcsfontosságú fordulópont előtt állunk. Most dől el, hogy csupán a pusztulás ütemét tudjuk lassítani, vagy valóban új utakat nyithatunk meg a jövőnk számára. Az is lehet, hogy még inkább felgyorsítjuk a romlást, és egyre közelebb kerülünk a megsemmisüléshez. Jelenleg nyilvánvaló, hogy rossz irányba tartunk. Ez nem csupán a felelőtlen környezetvédelmi intézkedésekre vonatkozik, hanem az emberek viselkedésének és gondolkodásának mélyebb problémáira is. Azonban biztató, hogy sokan már keresik a kiutat ebből a helyzetből. Remélem, hogy közösen sikerül megtalálnunk a helyes irányt.

Hogyan formálhatjuk meg a saját felelősségünket ebben a helyzetben?

Ezeket a folyamatokat nem én, és nem is te fogjuk megváltoztatni. A valódi változás sokszor kívül esik a hatáskörünkön; amiért azonban felelősséget vállalhatunk, az a saját életünk rendben tartása. Arra törekszünk, hogy gyermekünknek vagy unokánknak mindent átadjuk, amit tudunk, hogy felkészítsük őt a kihívásokra, és segítjük, hogy eligibilis legyen ebben a csodálatos, mégis összetett új világban.

- "Ember legyél a mocsokban, s a csőcselék között állva"?

- Valahogy így. Ha megtanítod a gyermeket arra, hogy hogyan kezelje a körülötte zajló dolgokat, akkor rendet teremthet a fejében és boldogabb életet élhet. Ellenkező esetben, ha nem jut el ehhez a tudáshoz, akkor könnyen hasonló sorsra juthat, mint a Z generáció sok tagja, ami igencsak aggasztó, hiszen ezek a fiatalok gyakran elveszettnek érzik magukat, és nem találják a helyüket a világban.

Mi az, ami megőrizte az ön lelkének ragyogását?

- Minket azért nem visel meg ennyire ez a digitális pestis, mert volt stabil családi hátterünk, "erős" gyermekkorunk, ami simán kihúz ebből a mocsárból. Minket nem tud berántani egy kommentáradat, hiszen mit érdekel engem, hogy mit írogat rólam Gipsz Jakab? Ezek a gyerekek meg belerokkannak, ha nem felelnek meg a kortársaiknak. A gödöllői tragikus öngyilkossághoz hasonló hetente-havonta előfordul, és erről nem ezek a kölykök tehetnek, hanem azok, akik ilyen társadalmat teremtettek nekik és ennyire kiszolgáltatottá, gyengévé tették ezt az egész nemzedéket. Kit érdekel, hogy mit gondol rólam egy senkiházi? Ötvenhat évesen tán engedélyt fogok kérni, hogy mit és hogyan csináljak?

- Önnek mit jelent a nemzeti összetartozás?

- Nekem mindig is teljesen természetes volt, nagyon örülök, hogy most már napja is van, és szükség is volt erre, főleg azokban az időkben, amikor elkezdtünk róla beszélni, gondolkodni. De ez az érzés nekem olyan természetes, mint a lélegzetvétel, mint az, hogy itthon magyarul beszélünk és a családomban biztonságban érezhetem magam. A zsigereimből jön. Határok ide vagy oda, számomra magyar és magyar között csak egyenlőségjel van, ez ilyen matematika. Most már csak az igazán suttyóktól és tudatlanoktól lehet hallani románozást.

- De ők is a magyar nemzet részei.

A jelenlegi politikai helyzetre reagálva sokan felfedezik a magyarságukat, míg mások azonnal elhatárolódnak tőle. Emlékezzünk csak George Simion ügyére! Orbán Viktor egyértelműen jelezte, hogy támogatni fogja azt, aki a választásokat megnyeri, függetlenül attól, hogy ki az. Ez a nyilatkozat sokakban felébresztette a magyarság iránti érzéseket; olyanok, akik eddig sosem foglalkoztak azzal, mit is jelent magyarnak lenni, most hirtelen nagy magyar patrióták lettek, és elkezdték aggasztani az erdélyiek sorsa miatt. De ez a lelkesedés valószínűleg csak a választásokig tart majd. Amikor a határon túli magyarok is szavazhatnak, és a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt ők elképzelik, ismét visszatérnek a román identitásukhoz. Én magam is megtapasztaltam a diplomatikus állásfoglalás fontosságát az egyik első erdélyi koncertünk során.

- Mi történt?

Nem tartottam vissza magamat, a színpadon kemény szavakat mondtam. Ezt követően beszélgettem egy székely férfival, aki megosztotta velem a gondolatait. Azt mondta, hogy egyetért azzal, amit kifejtettem, de hozzátette: "Te másnap hazautazol, én viszont itt maradok, így kérlek, amikor a színpadról beszélsz, gondolj arra, hogy nekem itt kell élnem, és el kell viselnem a szavaid következményeit."

- Január 24-én lesz az Ismerős Arcok nagykoncertje a Papp László Sportarénában, addigra meg fog jelenni az új lemezük is. Mire számítsunk?

Ez az album nem a múlt nosztalgiáját idézi, hanem inkább a legutóbbi évek eseményeire reflektál. Olyan művek születnek, amelyek tükröt tartanak a társadalom elé, és igazán felszabadító örömzenélésben lesz részünk, hiszen újra felfedeztük a különböző zenei stílusok varázsát. Közben a billentyűsünket, Lecsót, sajnos elveszítettük, de örömmel üdvözöljük Papp Gyulát, aki nem csupán egy kiváló zenész, hanem egy igazi legenda. Zenei tudása máris gazdagította a zenekarunkat, és már közösen is írtunk dalokat. Külön öröm számomra, hogy Bodrogi Gyula bácsi vállalta, hogy felolvassa azt a rövid verset, amiben kifejezem, mit is jelent számomra a hazám.