Pollina, a titokzatos kisváros, ahol a napfény lágyan simogatja a macskaköveket, és a szellő halkan mesél a múlt titkairól. E rejtett gyöngyszem az Appenninek ölelésében helyezkedik el, és a látogatók szívét azonnal elrabolja. Kanyargós utcái és festői há

Egy különleges hely, amelyről az útikönyvek elfeledkeztek. A filmesek még nem fedezték fel varázsát, és a magyar vloggerek is elkerülik ezt a titkos zugot. Turisták is csak ritkán tévednek ide, így kevesen ismerik ezt a csodát. Azok, akik mégis rátalálnak, bátorságot gyűjtenek, hogy gyalogosan nekivágjanak a hegynek. Hosszú, kanyargós ösvény vezet a csúcsra, ahol a fáradt autóknak is jól esik egy kis pihenő.

Fent, a tenger kék hullámai felett, közel az ég kékjéhez, Pollina egy igazi gyöngyszem. Minden nőies vonásával bíró falucska között talán ő a legszelídebb, ám mégis nyílt szívvel fogadja az arra tévedő utazót. Szicília északi partján, Palermo és Cefalù között, esze ágában sincs dicsekedni páratlan szépségével, inkább finom bájával és titokzatos varázsával hívogat.

Kőfal fut mellettünk a kanyargós úton. Kőfal, amely nem ereszt el egyetlen rögöt sem. Markolja minden erejével. Jámbor a táj, mégis csalogató, varázsával hív egyre magasabbra, félköröket rajzolva a hegyoldalba. Errefelé minden fűszál szabad prédája a tenger felől feltámadó szélnek, viharnak. De állják a támadásokat.

Palermo, a gazdagság és szegénység, pompa és nyomor lenyűgöző keveréke, ahol a valóság néha sokkoló, máskor pedig varázslatos. Itt, a város szívében, a zsúfolt utcákban és piazzákon a régi idők szelleme keveredik a modern élettel, és minden sarkon új meglepetések várnak ránk. Cefalu labirintusos utcái, a nap minden pillanatában más színű és hangulatú tengerpartja, mintha egy másik világba repítene minket. Ez a kisváros, mint egy önálló életet élő, mini birodalom, sajátos karakterével és építészeti csodáival varázsol el bennünket. Itt az ősi hagyományok találkoznak a földrajzi szépséggel, és a messziről érkező látogatók ízlésvilágát elbűvöli a hely szelleme. Cefalu nem csupán egy úti cél, hanem egy élmény, amely a kultúra, a történelem és a természet harmóniájában bontakozik ki.

A hely varázslatosan puha esővel köszönt minket. Talán ez a módszere, hogy arra ösztönözzön, tiszta lélekkel és átgondolt léptekkel fedezzük fel az ősi kövekből emelt épületek labirintusát, ahol a múlt titkai rejtőznek. Itt, a szűk utcák kanyargós ösvényein, még a lépteink is úgy tűnnek, mintha nem akarnának nyomot hagyni, mintha a hely szelleme óvna minket a tolakodástól.

Laknak itt egyáltalán emberek, vagy már régóta elmenekültek mind, Isten tudja, mi elől? - merül fel bennem a gondolat, ahogy már egy órája járom a sikátorokat, és még egyetlen élőlényt sem látok. Se férfi, se nő, se gyerek, se öreg. Az ablakok zárva, mintha a világ zajától is elzárkóznának. Itt nincsenek gyümölcsöktől roskadozó citrom- és narancsfák, kert is alig, csak a kő, ami dominál. A kő, ami évszázadok óta itt áll, mozdulatlanul. Beletapadt a falakba, őrzi a múlt titkait, védelmet nyújt az itt nem levőknek is. Senki nem ébred kakasszóra, a harangok most csendben maradnak, az ablakok el vannak zárva. Számunkra ez csak egy elhagyatott falu, a helyieknek viszont talán egy kisváros, ahogy az olasz mondja: cittadina. Az itteniek valószínűleg büszkén lakják minden egyes házukat. Talán még azt is állítják, hogy tengerük van, hiszen egyszerre csodálhatják az ég és a Mare Tirreno kék hullámait.