Pusztítás – Tom Hardy egy sokkal értékesebb és emlékezetesebb alkotást érdemelt volna.

A Netflix legújabb krimije, bár izgalmasnak ígérkezett, sajnos nem tudta megugrani azt a mércét, amelyet egy Hardy szintű színész megérdemelne – vagy amit a rendezőjétől reméltünk. A történet kissé felszínes, és a karakterek kidolgozottsága is elmarad a várt szinttől, így a film összhatása sajnos nem éri el a kívánt színvonalat.

A sors furcsa fintora, hogy egymással párhuzamosan - vagy csak pár nap különbséggel - két Tom Hardy produkció is kijött. Mindkettő rendkívül véres, erőszakos, Hardy pedig mindkét szerepben tök ugyanúgy néz ki - és mindkettőt rettenetesen vártuk. Az első a Paramount+ által készített, nálunk még nem látható MobLand című sorozat, amelyben mindenki kedvenc karizmatikus vadembere a Pierce Brosnan vezette londoni ír maffia végrehajtója, a második pedig kritikánk tárgya, a Pusztítás, eredeti címén Havoc, amit nem csak Hardy, hanem a rendezője miatt is vártunk.

A filmet Gareth Evans jegyzi, aki nem csupán írta és rendezte, hanem az indonéz filmipar egyik legnagyobb alakjává vált az eszméletlenül izgalmas és brutális A rajtaütés (2011) és annak folytatása révén. E művek születésekor még nem a hollywoodi stúdiók világában tevékenykedett. Az A rajtaütés két része egy vérbeli akcióorgiát kínál, ahol a koreográfiák frissessége és precizitása lenyűgöző módon ragadja magával a nézőt.

hanem egy tényleg átgondolt, kreatívan felépített "műsor", ahol mindig nehezebb, igazi ellenfél várta hőseinket a sarkon túl. Én meg pasi vagyok, és imádom az ilyet, ahogy sokan a szakmában is imádták. Ezek a filmek óriási hatással voltak a John Wick-szériára - ahol kaptak is egy főhajtást az ott szereplő indonéz harcművészek szerepeltetésével - és a Netflix egyik legnagyobb sikerére, A kimenekítésre (2020) is Chris Hemsworth-szel. A nagy kérdés nyilván az volt: el lehet-e ugyanazt a hatást érni úgy, hogy az eredeti munkákat már ezerszer lemásolták, illetve az, hogy Evans ezúttal bérmunkában dolgozott, vagy megkapta azt az alkotói szabadságot, aminek korábbi sikerét köszönhette.

A válasz az első kérdésre: nem. Nem lehet megismételni, de ezúttal nem is ez volt a cél, ami a bérmunkát illet, sajnos tényleg erről van szó, de ne szaladjunk előre. Hősünk, Walker (Hardy) zsaru, nem a legerkölcsösebb fajtából, aki időnként egy korrupt politikusnak (Forest Whitaker) dolgozik,

A dolgok úgy alakulnak, hogy a kérdéses politikus fiát okolják egy kisebb mészárlásért a kínai negyedben: nyilván nem ő volt, de a srácot Walkernek kéne kimenekítenie a városból. Ami már csak azért sem könnyű, mert nem csak a triád emberei lihegnek a nyakukban, hanem néhány mocskos zsaru is Timothy Olyphant vezetésével, aki gyakran játszik hasonló figurákat. Vannak átverések, némi félrevezetés, de az egész sztori olyan egyszerű, mint a bot, így a filmet az akciónak kell eladnia - és persze Tom Hardynak.

Maradjunk annyiban, hogy ezzel a szereppel Hardynak nem kell különösebben megküzdenie. A zsaruként megformált karaktere egy olyan múltbeli traumával birkózik, amelyet képtelen feldolgozni, így a régi démonjaival való harc elkerülhetetlen. Azonban ez a forgatókönyvi elem már-már közhelyesnek számít, és Hardy, mint mindig, most is mély lélegzetekkel és jellegzetes horkantásokkal életre kelti a figurát, ahogyan csak ő tudja. Ne érts félre: ő az a típusú ösztönös színész, akit még így is élvezet figyelni, de a tehetsége messze túlmutat ezen a kliséken.

Ezt most csupán ösztönből hozza össze. Nincs más dolga, mint előre lépni, összeráncolt homlokkal, és rombolni. Az első igazán látványos zúzásra azonban csak a film feléig kell várni; ekkor érkezik el az a grandiózus bunyó, ahol mindenki mindenki ellen küzd. Ez nem rossz, de a rajtaütés szintjét mégsem éri el, talán kissé zsúfolt is a jelenet, és az egyes párharcokat tovább is húzhatták volna.

Persze, ez most nem egy harcművészfilmről szól, hanem egy krimiről, ami viszont meglehetősen egyszerűre sikerült. A rendező is tisztában volt vele, ezért baljós atmoszférát, mocskos utcákat és lehangoló szobabelsőket igyekezett teremteni, de ez csak részben valósult meg. Az igazi probléma az, hogy a film nem tudta elterelni a figyelmet a néha kifejezetten zavaróan gyenge logikai hibákról, és arról sem, hogy a karakterek kidolgozottsága a legjobb esetben is felületes maradt. Igen, Walkernek van egy elvált felesége, a politikus és a fia között feszültség húzódik, és a meggyilkolt kínai gengszter édesanyja is szenved a veszteségetől, de mindezek az elemek csupán felszínes díszletek maradnak, nem képesek igazán megragadni a néző figyelmét.

Természetesen, itt van egy egyedibb változat: Ott vannak azok a fránya elvárások, amelyek megnehezítik a dolgomat: ha ezt nem Gareth Evans rendezte volna Tom Hardy főszereplésével, akkor valószínűleg egy átlagos B-filmként tekintenék rá. Így viszont azt kell mondanom, hogy kár volt ennyire felkészülni rá.