Randi a hófödte hegyek között, sípályán, vagy éppen a Balaton közepén ringatózva – ezek az extrém helyszínek, ahol kreatív munkánk során felfedeztük a lehetőségeket. Az izgalmas környezet inspiráló hatással van ránk, hiszen a természet szépsége és a kalan

Az újságírás, akárcsak sok más szakma, lehetőséget ad arra, hogy csupán egy laptop vagy telefon és egy stabil internetkapcsolat birtokában a világ bármely pontjáról végezhetjük a munkánkat. Persze az ideális munkakörülmények között a csend, a rendezettség és a megfelelő környezet is sokat számít, és úgy vélem, mindannyian arra törekszünk, hogy ezeket megteremtsük. Ugyanakkor a rugalmas munkaidő és a home office előnyei, mint például a szabadság, együtt járnak a hátrányokkal is: gyakran találkozunk azzal, hogy olyan helyszíneken és időpontokban dolgozunk, amelyek távol állnak a hagyományos munkahelyi miliőtől. Dián Dóri gyűjtése.

Mindenkinek megvan a maga bejáratott módszere: van, aki az étkezőasztalnál, más íróasztalnál, van, aki a fotelben, az ágyban, én pedig a kanapén ülve szeretek a legjobban dolgozni. Az évek alatt kitapasztaltuk, mi a számunkra ideális otthoni munkakörnyezet - azonban nem mindig állnak úgy a csillagok (meg a határidők), hogy a számunkra ideális körülmények között végezhessük a munkánkat.

Én például hívtam meg már vendéget egy műsorunkba Lisszabonból, írtam cikket anno az egyetem folyosóján és órán is, élesítettem podcastot repülőtérről, rendszeresen írok telefonon a buszon a szerkesztőségbe menet, legutóbb pedig Prágában, a Károly hídról instruáltam apukámat, hogyan kell exportálni a gépemen a Ki vele! (január 20-tól a Viasat3-on látható) második évadának egyik szerkesztett adását, hogy a vágók el tudjanak kezdeni dolgozni rajta, mert akadt némi technikai malőr.

A legemlékezetesebb pillanatom talán az volt, amikor egy véletlenszerű kertes házas környéken helyezkedtem el a járda szélére, kipakoltam a laptopomat, és ott fejeztem be a cikkemet.

Egy olyan időpontra indultam, amit semmiképpen sem akartam lemondani, de sajnos a cikkem befejezése a tervezett indulásig nem sikerült. Így hát elhoztam a laptopomat, és mivel a leadási határidő sürgetett, a környéken pedig nem akadt egyetlen kávézó sem, ahol kényelmesen dolgozhattam volna, végül az útpadka lett a munkahelyem.

Megkérdeztem a többieket, hogy nekik hol volt a legextrémebb munkahelyük, és Kurucz Adrienn meséje rávilágított arra, hogy nem mindig a legideálisabb választás egy kávézóban dolgozni. Az élmények és kihívások sokszor meglepő formát ölthetnek!

Nemrégiben egy hangulatos kávézóban töltöttem a péntek estém, ahol a szombat-vasárnapi anyagokkal foglalkoztam. Eddig talán nem hangzik túl különlegesnek, de tegyük hozzá, hogy éppen osztálytalálkozóm zajlott körülöttem, ahol mindenki vidáman csevegett és fröccsözött. Én viszont inkább csak néha csatlakoztam a beszélgetéshez, főleg amikor megkértem valakit, hogy lehetőleg ne öntse a borát a laptopomra. Körülbelül másfél óra alatt sikerült befejeznem a munkát, de már olyan kimerült voltam, hogy nemsokára távoznom kellett. Szerencsére a régi osztálytársaim kifejezetten empatikusak, de a helyzet miatt nem érzem magam a legjobban.

A kollégák visszajelzései egyértelműen bebizonyították, hogy az anyukák számára szinte nincs olyan helyzet, ami megoldhatatlan lenne, ha a feladataik teljesítéséről van szó. Kőrizs Kata egy teljes cikket szentelt annak idején a „nyári home office kisgyerekek mellett” kihívásainak, de Tóth Flóra sem marad el tőle, amikor a munka bárhol és bármikor való elvégzéséről van szó.

"Amikor kisgyerekek mellett elkezdtem dolgozni, több interjút szerveztem játszótérre, általában az volt a menet, hogy a gyerekekkel volt még rajtam kívül valaki, így rám csak vészhelyzet esetén volt szükség. A cikkeim egy része az ovis öltözőben, a roppant kényelmetlen, még nekem is mini padon ülve született ebben az időszakban. De az iskolában (a büfétől a folyosón át az üres terembe elvonulva) is elég sok munkaügyet intéztem. Azon még a kollégáim is meg szoktak lepődni, hogy a YouTube-videókat rendszeresen publikálom és ágyazom be piros lámpánál, és nyilván vezetés közben intézem a munkaügyi hívásaimat. Telefonos interjút úgy szoktam útközben csinálni, hogy kihangosítom a telefont, az anyósülésen pedig megy a laptopon a felvevő. Ezt otthon senki ne próbálja ki.

A nyári szünet szokott még elég extra lenni, uszoda előtere, erdő, kilátó, Balaton közepe SUP-pal (köszönet a szuper vízálló tokoknak), vadaspark, strand, lovarda, Velencei-tó bringakör, IKEA, ami hirtelen eszembe jut.

Mivel a videókat általában megadott időpontban publikálom és ágyazom be, amire telefonos értesítőt állítok be, ez tényleg bármilyen helyzetben megtörténhet. És ami a leggyakoribb: egyik forgatáson (Elviszlek magammal, Ki vele! például) intézem a másik forgatás/műsor ügyeit, de szerintem ez nem olyan extrém."

Z. Kocsi Blanka számára a lehetetlenség csupán egy kihívás, amit örömmel fogad.

"A szülőség (pláne az egyszemélyes haderőállapot) a legfurább helyeken mixeli a munkát a magánélettel. Dolgoztam már hányós gyerek haját fogva, nyaralás alatt a fürdőszoba padlóján, parkban, játszótéren és halálosan unalmas szülői értekezleten a pad alatt. A kocsiban vezetés közben nonstop munkaügyben telefonálok, és előfordult már, hogy randin véglegesítettem vagy adtam le cikket. Utóbbi esetben amúgy is az az álláspontom, hogy

Az utóbbi évek során a legnagyobb kihívások a kisgyermekes élethelyzetből fakadtak. Például előfordult, hogy hűtőfürdő közben kellett befejeznem egy cikket: egyik kezem a vízben, a másikkal pedig a billentyűzetet püföltem. Videós interjút készítettem covidosan, 38 fokos lázzal, miközben a háttérben három beteg gyerek is játszott, és néha bele-beleszóltak a beszélgetésbe. Ez volt az én extrém helyzetem. Hawaii-on még nem kellett imádkoznom a térerőért, de tudom, hogy ez is eljön egyszer. Az ember igazán fókuszált tud lenni, amikor szigorúan limitált az idő: a meseregényemet például alvásidőben írtam, miközben egy három- és egy fél éves kisgyerekkel zsonglőrködtem.

Én nagyon szeretem a szabadúszó, home office lehetőséggel teli, rugalmas létet, aminek a nehézsége, hogy betegség és gyerekbetegség esetén nincs táppénz, és ugyanúgy van határidő. Viszont nekem ez abszolút megéri!

Valószínűleg ezért van az, hogy amikor utazom, előtte mindent elintézek, és leteszem az összes munkámat. Ennek köszönhetően nincsenek repülőtéri élményeim, viszont vonaton már írtam kézzel cikket, hogy csak a végén kelljen beírnom. Utazás közben egyébként kifejezetten utálom a laptopot használni, inkább viszek magammal egy noteszt. Persze az is igaz, hogy útközben is rengeteget írok a fejemben és jegyzetelgetek a telefonomban. De gondolom, ezzel sokan vagyunk így.

A kollégáim meséiből egyértelműen kiemelkedik, hogy a multitasking jegyében szinte senki sem úszta meg, hogy ne végezzen munkát utazás közben.

Gabi története első pillantásra talán hétköznapinak tűnhet, hiszen a sajtóutak világában a munka az alapvető norma. Azonban egy váratlan internetkapcsolati probléma teljesen más megvilágításba helyezte a helyzetet, és izgalmas kihívások elé állította őt:

Egy különleges sajtóúton a hotel igazgatójának szobájában akadtam rá a cikkek javításának kihívására. Fönt a hegyek között, ahol a térerő szinte elérhetetlen volt, csak nála találtam menedéket. Bekopogtam az ajtaján, és elmagyaráztam a helyzetemet. Ő pedig kedvesen átadta nekem a helyét, lehetővé téve, hogy zavartalanul dolgozhassak. Az egész szituáció igazán mulatságos volt!

Takács Dalma ellen egyszer összeesküdtek az elemek, azonban egy kedves idegen megmentette, hogy ne csússzon ki a határidőből:

Az én történetem talán nem a legszokványosabb, inkább csak kellemetlen emlékekkel teli: egy nyári napon az Everness fesztivál felé tartottam, amikor a hőség elérte a negyven fokot. A vonaton nemhogy wi-fi, de még légkondicionáló sem működött, és ülőhelyek is alig akadtak. Ráadásul, a legrosszabbkor, valahol a semmi közepén leálltunk, miközben nekem sürgősen fel kellett volna töltenem egy cikket az admin felületre. A helyzet igencsak próbára tette a türelmemet!

Kétségbeesésemben már majdnem elsírtam magam, amikor az iszonyú retkes vécének dőlve, a földön ülve mellém telepedett egy srác, hogy oké, szerkesszem be a telójáról az anyagot.

Szóval egy vadidegen ember mobiljáról bepötyögtem egy 7000 karakteres cikket (már nem tudom, miért nem volt opció a ctrl+c-ctrl+v), miközben mindkettőnkről szó szerint folyt a víz, és iszonyú koszosak is voltunk már. Ott helyben gyűlöltem az egészet, de utólag kedves élmény, hogy találkoztam egy ennyire segítőkész emberrel."

Pichler Zsófi számára a napi rutin elengedhetetlen részévé vált, hogy munkáját útközben is végezze:

"Az Insta-storyk általában különböző tömegközlekedési eszközökön készülnek, az esti műsorpromók pedig gyakran mászótermekből, kocsmákból, születésnapi bulikról, próbatermekből reppennek fel az internetre. Előfordult már, hogy online egyeztetésekre távolsági buszról vagy vasútállomásról tudtam becsatlakozni, de intéztem már munkaügyeket a hegy tetejére tartó felvonókabinban, és síelés közben a felvonóhoz sorban állva is."

A természet varázslatos öle mindig inspiráló hatással van ránk, serkentve az ihletet és a kreatív gondolkodást. Sokszor a környezetváltozás segíthet abban, hogy új ötletekkel gazdagodjunk és fokozzuk a hatékonyságunkat. Ugyanakkor nem ritka, hogy a kimozdulás nem csupán egy tudatos döntés, hanem a körülmények szüleménye is.

Bereczki Szilvia például a krumpliföld közepéről is jelentkezett már be értekezletre:

Azt hiszem, a legemlékezetesebb élményem az volt, amikor egy traktorról tartottam megbeszélést Domival, a krumplis zsákok között.

Mivel nagy szenvedéllyel járok vidékre és gazdák közé, már több alkalommal is részt vettem az istálló és a mezők életében. Rókák, tehenek, juhok és kutyák társaságában töltöttem az időt, felfedezve az állatok csodás világát. A Budapest és Erdély közötti útjaim során mindig készítek legalább egy cikket, miközben az anyósülésen ülök. Volt már olyan különleges pillanat is, amikor Csíksomlyóra gyalogolva, a telefonomban írtam meg az írásomat, megörökítve az utazás élményeit.

Iliás-Nagy Katalin kifejezetten nem szeret unortodox helyeken dolgozni, de az új élethelyzet és az írás iránti vágya miatt neki is van néhány ilyen élménye:

Amikor néhány éve a furgonunkba költöztünk, egy sor izgalmas élményt hozott magával az új életforma. Az eredeti ötletem az volt, hogy leteszem az írást, ám hamarosan jelentkeztek az elvonási tünetek, és kénytelen voltam újra a klaviatúrához nyúlni. Cikkeket írtam a pult alá, a furgon rakterében (nulla fokban, ami igencsak megpróbáltató volt), egy szivacson félig ülve, félig fekve. Írtam a tóparton, amikor a többiek éppen napoztak, a tengerparti parkolónkban, domboldalon, sőt, még az erdő mélyén is. Folyamatosan aggódtam: vajon lesz-e elegendő internetkapcsolatom a munkához?

Valójában nem éppen szórakozás. Sokkal inkább kedvelem, amikor otthon, a konyhaasztalnál ülve végezhetem a munkámat.

Csepelyi Adrienn néha tudatosan kerüli a megszokott "iroda" formáit, és egyedi megoldásokat keres.

Számos sportlétesítményből és nyári fesztivál különböző helyszíneiről tudósítottam már a világ minden táján. A vonat és a repülőtér természetes választás, de az 5-ös buszon is gyakran dolgozom. Részt vettem egy élő rádióadáson is, amelyet egy liverpooli emeletes busz tetejéről közvetítettek, de küldtem már hírlevelet a legelő közepéről és a Tisza partjáról is. Mégis, a legjobban azt szeretem, amikor nyáron a szülővárosom strandjának gyógymedencéjében ülve gyűjtöm az anyagot (akár telefonról, akár könyvekből) a cikkeimhez vagy a Popfilterhez.

Ha már dolgozom, közben hadd legyen jó!"

Vannak olyan munkatársaink is, akiknek a produktivitása szempontjából elengedhetetlen a megfelelő környezet. Milanovich Domi például megosztotta velünk, hogy számára nem léteznek ilyen külső igények; amikor dolgozik, inkább visszahúzódik, és így tud a legjobban koncentrálni.

Tedd egyedivé a szövegedet: Így van ezzel irodavezetőnk, Reményi Erika is:

"Én nem tudok extrém körülmények között dolgozni.

Számomra már az is különleges élménynek számít, ha nem a hagyományos irodai vagy otthoni székem fogad, és a laptopom nem az állványon pihen.

Zajban nem tudok koncentrálni, a rendetlenség meg elvonja a figyelmemet, és amíg nem kerül minden a helyére, addig képtelen vagyok produktív lenni."