Sárkány Zalán megosztotta az Index olvasóival a világbajnoki aranyérem megszerzésének titkát.

A magyar úszósport kiváló formában van, és eredményeit örömmel üdvözölhetjük. Akik attól féltek, hogy Milák Kristóf hosszúra nyúlt olimpia utáni pihenője hátráltatja csapatunk teljesítményét a rövid pályás világbajnokságon, azok tévedtek. Kós Hubert ezüstérme a 100 méteres hátúszásban teljesen megfelelt a várakozásoknak, míg a női 4x200 méteres gyorsváltó fantasztikus második helyezése már igazi bónusz volt. Sárkány Zalán 800 méteres gyorsúszásban aratott győzelme pedig felülmúlja a szavakat, hiszen olyan teljesítményt nyújtott, amelyre nincsenek megfelelő jelzők. Exkluzív interjúnk következik a magyar sport szombaton felrobbant szupernovájával, akit már most egy nemzet új kedvencévé választottunk.

Sárkány Zalán olyan fiú, amilyenről egy szülő csak álmodhat. Mosolygós, tisztelettudó, szókimondó, közlékeny, nem, vonakodik nyilatkozni, nem sumákol, kimondja a frankón, és ami talán a legfontosabb: szikrázóan tehetséges. Konkrétan ez idő szerint, 25 méteres medencében a világ legjobbja 800 méteres gyorsúszásban.

Egy hölgy vasárnap délelőtt megosztotta a Facebookon azt az izgalmas hírt, hogy valaki a rákosmenti kötődéssel világbajnoki címet szerzett. De vajon mit rejt magában ez a "rákosmenti háttér"? Milyen értékek, élmények és közösségi kapcsolatok formálták ezt a győztest?

Rákoskeresztúr és Rákoscsaba határán láttam meg a napvilágot, és azóta is sok szál fűz ehhez a helyhez. Az édesanyám még mindig ott él, ám én kétéves koromtól Kőbányán nőttem fel. Később Gyömrő varázslatos utcáit is bejártam, sőt, még Arizonában és az Indiana állambeli Bloomingtonban is megfordultam. De bárhova is sodorjon az élet, a nagymamámhoz mindig visszatérek Csabára, ahol most is élek, és ahol a vízben felnőtt úszó lettem belőlem.

No igen, a híres Kőbánya SC-ben, Turi Györgynél, illetve a mesteredző vezette szakemberi kollektívánál.

„Igen, úgy érzem, az úszás iránti szenvedélyem végleg ott kezdődött, amikor Krajnyák Gyuri bácsinál először bemutattam az oroszlánkörmeimet. Ez a lelkesedés csak fokozódott, amikor Veszprémbe látogattam Laci bácsihoz (Szokolai Lászlóhoz – a szerk.), majd az Arizona Állami Egyetemre Bobékhoz (Bob Bowman, Michael Phelps, Léon Marchand és Kós Hubert edzője), végül pedig az Indiana Egyetemre. Ha most egy Oscar-gálán ülnénk, számos edzőnek kellene köszönetet mondanom. Először is a nevelőedzőimnek, akik megalapozták az úszástudásomat, majd Krajnyák Györgynek és Szokolai Lászlónak, de főként neki...”

Ez érdekes, mert Szokolainál, Veszprémben nem töltött olyan hosszú időt Sárkány Zalán, hogy ez ekkora hatást gyakoroljon rá. Mégis újra meg újra őt emlegeti meghatározó mestereként.

"Igen, mert az talán tartalmát tekintve nem volt annyira hosszú, de nagyon is minőségi idő volt. És hivatalosan még mindig a Balaton Úszó Klub versenyzője vagyok. Most itt a Duna Arénában megköszöntem Bob Bowmannek is, meg a másik arizonai edzőmnek, Logan Hirkának. De az elmúlt fél évben Laci bácsitól kaptam a legtöbbet, meg a két edzőmtől az Indianáról, Cory Chitwoodtól és Luke Ryantől. Ők voltak azok, akik olimpiai bajnokot faragtak a tunéziai Ahmed Hafnáviból, aki Tokióban állt a dobogó tetejére a 400 méteres gyorsúszás döntője után. Ahmedet azonban egy időre eltiltották doppingvétség miatt, mert három alkalommal nem találták meg az ellenőrök az előre megadott helyen."

Sárkány Zalán, akit szülői szemmel akár mintagyereknek is nevezhetnénk, valójában nem szenvedett olyan problémától, ami sok fiatal sportolót érint. Ez a tehetséges fiatal nem csupán hogy alkalmazkodott az amerikai edzésmódszerekhez és a versenyrendszerhez, de mindezt egyedi módon, a helyi hagyományoktól eltérő elvekkel tette. De mégis, miben rejlik a különbség? Az amerikai sportkultúrában a versenyszellem és a teljesítményorientáltság dominál, amely gyakran a szigorúbb edzésrendek és a folyamatos fejlődés iránti elvárásokat is magában foglalja. Míg itthon sokszor a hagyományos és családias megközelítések érvényesülnek, addig az amerikai rendszerben a versenyhelyzetek gyakorisága és a mentális felkészülés kiemelt szerepet kap. Zalán ezt a dinamikát ügyesen kihasználta, és a versenyekre való felkészülés során a folyamatos önfejlesztésre helyezte a hangsúlyt. Egyedi módon építette fel saját edzéstervét, amelyben a fizikai felkészülés mellett a mentális tréning is középpontban állt, így nemcsak az izmait, hanem a lelkét is edzette a kihívásokra. Ezzel a megközelítéssel nemcsak a sportága, hanem önmaga határait is folyamatosan feszegette, ami példaértékű lehet minden fiatal sportoló számára.

Elsősorban intenzitásában - vágta rá a világbajnok. - Ennyire kemény és fárasztó edzéseken életemben nem vettem részt. Mennyiségüket tekintve a magyarországi tréningek hosszabbak, no de az intenzitás... Annyira fáradtnak még sohasem éreztem magamat, mint Bloomingtonban. Ezért is mondanám, hogy a 800 és a 400 a két kedvencem az 1500-zal szemben. Utóbbinál ugyanis a mennyiség, míg előbbieknél a minőség dominál.

A kemény indianai edzések titka abban rejlik, hogy a regenerálódási időszak szinte elhanyagolható, és a rajtok között alig van lehetőség a pihenésre. Ez a módszer nem éppen sétagalopp. Sárkány Zalán véleménye szerint a legérdekesebb az egészben az, hogy a két bloomingtoni edző, Chitwood és Ryan folyamatosan együttműködik Szokolaival, így mindig friss ötletekkel és stratégiákkal állnak elő.

"Megvan köztük a kommunikáció, nincs az, hogy ott kint úszunk valamit, aztán itthon meg valami egészen mást. Megvan minden egyes ciklus, amit Laci bácsi elvár tőlük, szóval, teljes az összhang."

Körvonalazódni látszik, miért lett ennyire fényes és sikeres a 2024-es év. A belgrádi Európa-bajnokságon elért két bronzérem, az egyéni csúcsok a párizsi olimpián, és most, decemberben, a hazai pályán szerzett világbajnoki cím mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az esztendő emlékezetessé váljon.

Nagyon élvezetes volt? Ezzel kapcsolatban nem vagyok teljesen biztos, mert úgy érzem, az olimpiám nem teljesítette a várakozásaimat, még akkor sem, ha egyéni csúcsokat úsztam. Párizsban valóban sikerült megdöntenem a saját rekordjaimat, de valahogy csalódott voltam, hogy nem jutottam el a döntőig. Viszont az, ami a Duna Arénában történt, egy igazi gyöngyszem, és sokat jelentett számomra, hogy előtte már részt vettem egy Európa-bajnokságon és az olimpián is. Így láthattam, hogyan fejlődöm, és az a tény, hogy nem voltak komolyabb mélypontjaim, segített abban, hogy minden versenyen tudjak egy kicsit tovább javítani, és időt nyerni a rekordjaimhoz képest.

Lenyűgöző, milyen erőteljes élmények sorozatát élte át Zalán az elmúlt másfél év során.

"Tavaly szeptember óta mindössze hat pihenőnapom volt. Karácsony második napján, 26-án megyek vissza Indianába, addig nem is akarok vizet látni. De aztán kezdődik a leggyilkosabb időszak, a "winter training", ami borzalmasan intenzív és hosszú edzésekből áll arra való tekintette, hogy ilyenkor, januárban nincsen suli."

A magyar úszó nyíltan megosztotta gondolatait arról, hogy miért döntött úgy, hogy egyetemet vált, és miért hagyta el a napfényes Arizonát, hogy a hűvösebb Indiana államba költözzön.

"Ez egy hosszú történet, de az a lényege, hogy Bob Bowmannek el kellett mennie Arizonából Texasba, és utána én úgy gondoltam, hogy nem kell ott maradnom, mert rendszerint az történt, hogy Laci bácsival szépen megalapoztuk a fejlődésemet, aztán után itt Arizonában visszaestem. Változtatásra volt szükségem, és ez bejött. Texas, Florida, North Carolina is felmerült, de azt hiszem, jól választottam."

Zalán, a sárkány, rendszeresen kilátogat csapattársaival a helyi amerikaifutball-csapat mérkőzéseire. Saját szavaival élve még akkor is élvezetesnek találja a lelátóról zajló eseményeket, ha a játék szabályait nem ismeri teljesen...

Ennyit az egyetemi úszásoktatás módszereiről. De ennél talán izgalmasabb, hogyan is zajlott életének eddigi legfontosabb napja, 2024. december 14-e.

Reggel nyolckor fölkeltem, jól kialudtam magam az 1500 gyors után. Előzőleg lázas voltam, a 400 gyors után meg hőemelkedésem volt, éreztem, hogy nem vagyok százszázalékos, de a hosszú alvás kiűzte belőlem a betegség maradványait is. Szóval, délelőtt edzettem egyet Laci bácsival itt a Duna Arénában, majd ebédeltem, megnéztem a futamokat online, hogy mennyire is kell majd igyekeznem. Láttam, hogy Florian Wellbrock nagyon jó időt úszott.

Zalán, a sárkány, már régóta dédelgette az álmait, és most elérkezettnek látta az időt, hogy megvalósítsa őket. Fejében már körvonalazódott a győzelemhez vezető út, a taktikák pedig szinte maguktól álltak össze. A nap végén, mielőtt a verseny megkezdődött volna, még egy órát pihent, hogy felfrissítse elméjét. Ekkor pedig egy titkos mentális felkészülésbe merült, amelyet nem osztott meg senkivel – ezt a tudást szigorúan megőrizte magának, hiszen ez volt az ő kis hadititka, amely segíthetett neki a dobogós helyezés elérésében.

"Egy kis önszuggesztió, meg ilyesmi. Nem szabad túlgondolnom, ez a lényeg. Lezuhanyoztam, és kimentem az uszodába, aztán megnyertem... Láttam úszás közben, hogy a táv felétől már vezetek, az utolsó kétszázon pedig már hallottam is, ahogy tombol a tömeg. Ez bizony plusz erőt adott nekem. Azt nem tudtam, hogy ennyire jó lesz az időm, de azt éreztem, hogy megjavítom a saját országos csúcsomat, és annak elégnek kell lennie a dobogóhoz."

Amikor beért a célba, elkezdett hunyorogni, szemüveges lévén nem volt egyszerű beállítani a fókuszt, legalább három másodpercre volt szüksége, mire élesedni kezdett a kép.

Lassan kezdett tisztulni a kép, először csak annyit érzékeltem, hogy hét-harminc valahány. Te jó ég, Florian hét-harmincegy-kilencet futott, ez azt jelenti, hogy megvan az aranyérem! Ahogy a gondolatok lassan összeálltak, lépésről lépésre kezdtem realizálni, hogy világbajnok lettem. De az igazat megvallva, ezt a mai napig nehezen tudom felfogni.

Az emberben feltolul a kérdés, hogy milyen érzés egy csapásra egy nemzet kedvencének, hősének lenni. Mert a közösségi médiát böngészve egyértelmű, hogy most nincs népszerűbb ember Magyarországon Sárkány Zalánnál.

Nem gondolom azt, hogy az ország hőse lennék, én csak egy egyszerű srác vagyok Pestről, aki nagyon akart úszni, és meg akarta mutatni, hogy mire képes. És ennek a nézőközönségnek meghálálni, hogy megvették a belépőjegyet, és kijöttek ide a Duna Arénába szurkolni nekem. Én csak le akartam úszni ezt a 800 métert, hogy jó idő legyen. Az már csak a plusz, hogy ezzel világbajnok tudtam lenni.