Se ki, se be: kilenc hónapra önkéntes karanténba vonulnak a gazdák.

Március végétől hat Csongrád-Csanád vármegyei baromfitelepen is megjelent a madárinfluenza, emiatt több ezer szárnyast kellett leölni. Az állattartók hiába követik a szigorú szabályokat, sokszor csak a szerencsén múlik, hogy elkerülik-e a fertőzést.

A baromfiágazat súlyos válsággal néz szembe. Az utóbbi hetekben az egész ország a ragadós száj- és körömfájás vírus okozta helyzetre összpontosított, ám közben, március 31. és április 24. között, 31 baromfitelepen is felbukkant a madárinfluenza vírusa – tájékoztatott a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal hivatalos weboldala.

Március 31-én Hódmezővásárhelyen brojler tyúkokban, április 11-én Mórahalmon tömőludakban, április 13-án Bordányban szintén tömőludakban, április 16-án Csengelén mulard tömőkacsákban, április 17-én ismét Bordányban pecsenyekacsákban, végül pedig április 24-én Mártélyon pecsenyeludakban azonosították a H5N1 vírust. Az érintett állatokat azonnal le kellett ölni.

A madárinfluenza nyomozásnál fontos lehet a látogatási napló

Vizi Roland Székkutason él és gazdálkodik. Kezdetben az állatbetegségekkel összefüggő kereskedelmi célú állattelepekhez bevezetett látogatási napló kapcsán kerestük meg őt. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyire tartja hasznosnak ezt az intézkedést, és mennyire nehezíti meg az állattartók mindennapjait. A gazdálkodó elmondta, hogy a látogatási naplóval kapcsolatos kötelezettségek csupán a legkisebb gondot jelentik számára.

- Nagy létszámú telepem van, ahol háromezres tömőlúddal dolgozom. Ahhoz, hogy új állományokat fogadhassak, elengedhetetlen a naplózás. Ez lehetőséget ad arra, hogy nyomon követhessük, például honnan érkezik a takarmányszállító, mielőtt beérkezik hozzám. Ez az információ különösen fontos lehet egy esetleges kitörés során - mondta a 38 éves gazdálkodó.

Náluk nem zajlik a folyamatos ki-be járkálás, csupán a tápot hozó autót várják.

Nyolc éve már, hogy a madárinfluenza árnyéka ott lebeg mindannyiunk feje felett, és a mindennapi életünket határozza meg. Az első pillanattól kezdve igyekeztem mindent megtenni a vírus terjedésének megakadályozásáért, betartva a folyamatosan szigorodó szabályokat. Mégis, három évvel ezelőtt a telepemre is betört a kór, és sajnos kénytelen voltam elpusztítani a libákat. Ez egy rémisztő élmény volt. Bár kártalanítást kaptam, a kifizetésre csak fél év múlva kerülhetett sor. A naplózásra visszatérve: valójában a takarmányszállító autóról van szó, hiszen telepünkön nem zajlik ki- és behajtás. Még mi, a dolgozók is, és én is, inkább bent maradunk, és életvitelszerűen a telephelyen tartózkodunk, a néhány éve épült szociális épületben. Ez 8-9 hetes időszakot jelent, amikor "bebörtönözzük" magunkat a hizlalási időszak alatt, hogy minimalizáljuk a vírus bejutásának esélyét – mondta Vizi Roland.