Az SPQR kifejezés a római hatalom ikonikus szimbóluma, amely az ókor mélységeiből egészen a középkorig kísérte a birodalom történelmét.

Az SPQR kifejezés a római hatalom sokszínű és gazdag szimbolikáját hordozza magában.

Aki valaha is ellátogatott Rómába, valószínűleg észrevette az SPQR rövidítést, amely gyakran felbukkan az utcákon és a csatornafedeleken. Ezt a betűszót hagyományosan a Senatus Populusque Romanus, vagyis "a római szenátus és a nép" kifejezéssel hozzák összefüggésbe. Az SPQR évszázadok óta a hatalom, a legitimitás és a szuverenitás szimbólumává vált. Azonban a mögötte rejlő történet sokkal bonyolultabb: jelentése folyamatosan változott, alkalmazkodva az adott politikai korszak igényeihez és céljaihoz.

A "Res publica" kifejezés a köztársaság nyitott és sokszínű fogalmát jelenti, amely a közjóra és a közérdekre összpontosít. A köztársaság nem csupán egy politikai rendszer, hanem egy olyan elv is, amely a közösségi értékek és a polgári részvétel fontosságát hangsúlyozza. A köztársaság fogalma magában foglalja a demokratikus elveket, a jogállamiságot és a társadalmi felelősségvállalást, lehetőséget teremtve a különböző nézőpontok és érdekek ütköztetésére. Így a "Res publica" nem csupán egy államformát jelent, hanem egy élő eszmét, amely folyamatosan fejlődik és alkalmazkodik a társadalmi igényekhez.

Claudia Moatti és Zdeněk Beneš kutatásai szerint az SPQR mögötti alapfogalom a res publica. Ez a "közügy" nem rögzített intézményrendszert jelölt, hanem egy vitatott, nyitott kategóriát. A köztársaság idején a politikát a szenátorok, plebejusok, magisztrátusok, szövetségesek és papok közötti együttműködés és konfliktus formálta. A pluralitás nem fenyegetés volt, hanem a politikai egyensúly alapja.

A Kr. e. 2-1. században a görög filozófia hatására, Polybios és Cicero eszméit követve, a res publica politikai rendszere már egy zárt formaként öltött testet. A vegyes alkotmány eszméje a harmónia eszményét helyezte a középpontba, ezzel háttérbe szorítva a korábban elkerülhetetlen politikai konfliktusokat. Ez a paradigmaváltás lehetővé tette a császári hatalom számára, hogy kiszorítsa a rendszerkritikus szereplőket, mint például a felforgató tribunusokat, így megszilárdítva hatalmát.

Augustus és az SPQR, azaz a "Senatus Populusque Romanus" (a Szenátus és a Római Népet) kifejezés a Római Birodalom hatalmának és egységének jelképei. Augustus, aki Kr.e. 27-től kezdve Róma első császára volt, nemcsak politikai reformokat vezetett be, hanem a római identitás alapköveit is lerakta. Az SPQR emblémája a római állam irányításának és a polgárok jogainak szimbólumává vált, a köztársasági hagyományok örökségét hordozva. A birodalom terjeszkedésével az SPQR a római hatalom és a civilizáció dicsőségét hirdette, miközben a háborúk és politikai intrikák időszakában a stabilitás és a rend szimbólumaként is funkcionált. Augustus alatt a Római Birodalom nem csupán katonai erővel, hanem kulturális és társadalmi vívmányokkal is gazdagodott, így a SPQR nem csupán egy rövidítés, hanem a római nép összetartozását és büszkeségét is kifejezte. E szimbólum, amely a hatalom, a nép és a szenátus szoros kapcsolatát jelképezi, máig él a történelemben, emlékeztetve bennünket arra, hogy a múlt hogyan formálta a jövőt.

A köztársaság időszakában az SPQR (Senatus Populusque Romanus) kifejezés viszonylag ritkán bukkant fel. Csak Augustus volt az, aki ezt a szimbólumot hivatalosan is a propaganda eszközévé alakította. Érméken, feliratokon és rendeleteken tűnt fel, hogy a principátust a köztársaság természetes folytatásaként mutassa be. Noha a valóságban a szenátus és a nép a császári hatalom alatt állt, ez a rövidítés a törvényesség és egység benyomását keltette.

Beneš kutatásai szerint az SPQR nem mindig a Senatus Populusque Romanus rövidítése volt. Középkori és epigráfiai forrásokban a Senatus Populus Quirites Romani változat is megjelenik. A quirites a római polgárok polgári státuszát hangsúlyozza, szemben a katonai szereppel. Ez a változat a hatalom civil jellegét emelte ki, szembeállítva a militarizmussal.

SPQR a középkori Rómában

A 12-14. század folyamán a római városi közösség új fényben látta az SPQR rövidítést. Ez a szimbólum a pápai és császári hatalommal szembeni függetlenség kifejeződésévé vált. Zászlókon, pecséteken és épületeken hirdették, hogy a város saját történelmére támaszkodva érvényesíti önkormányzati jogait. Ekkor a "római nép" már nem az ókori köztársaság polgárait jelképezte, hanem a kortárs városi közösséget, amely új identitást keresett és alakított magának.

Az SPQR kifejezés jelentése sosem volt statikus. A köztársaság korában csupán egy mellékes formula volt, míg a császárkorra birodalmi szimbólummá nőtte ki magát. A középkorban pedig a városi önállóság jelképévé vált. Napjainkban már turisztikai brandingként is funkcionál. Minden egyes korszakban azt tükrözte, hogy ki birtokolja a hatalmat, milyen intézmények képviseletében és milyen legitimitás alapján. Az SPQR története tehát nem csupán egyetlen, fix jelentésről szól, hanem számos, egymással rivalizáló Róma összetett narratíváját tárja fel.