Sulyok Tamás szavaival élve: "A szabadság nem osztható, nincs külön magyar és román szabadság; a szabadság egy közös érték, amely mindannyiunkat összeköt."
A temesvári népfelkelés 35. évfordulója alkalmából a Temesvári Integratio Alapítvány szervezett háromnapos rendezvénysorozatot december 13-15. között Temesváron, a közép- és kelet-európai rendszerváltozásokban részt vett forradalmárok, egyházi elöljárók, politikusok és közéleti személyiségek részvételével. Az Új Ezredév Református Központban megtartott évfordulós rendezvények csúcseseménye volt a szombat esti gálaműsor, ahol részt vett és beszédet mondott Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke, Emil Constantinescu, Románia egykori államelnöke, Dominic Samuel Fritz, Temesvár polgármestere és Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a temesvári népfelkeléshez vezető forradalmi események élharcosa.
Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke ünnepi beszédében felidézte, hogy magyarok és románok páratlanul bátor összefogása valósult meg Temesváron 35 évvel ezelőtt: "Sorfalat alkottak, hogy együtt védjenek meg egy magyar lelkészt, együtt mentsenek meg a jogtalan elűzéstől egy romániai családot. Ezzel egy olyan folyamatot indítottak el, amelynek hatására megdöntötték a népnyúzó terrorállamot, eltörölték az embertelen kommunista rendszert. A mai szabad Románia itt Temesváron fogant, a szabadság felé vezető út innen indult 1989. december 15-én."
A köztársasági elnök kiemelte, hogy a temesváriak összefogása egy több éves folyamat eredménye volt, amelynek során Tőkés László temesvári lelkészként először a református gyülekezetet, a presbitériumot, majd a magyar közösséget építette. "A templom egyre zsúfoltabb lesz, szinte zarándokhellyé válik. Felfigyelnek rá mások is: katolikusok, baptisták, ortodoxok. Románok és magyarok." Mert Tőkés László megszólalt "a szólni nem tudók helyett, és a szólni nem merők nevében is. Azután kiállt a tenni nem tudók érdekében és megküzdött a tenni nem merőkért is. Ragaszkodott az igazsághoz minden körülmény között, még a könyörtelen hatalommal szemben is. (...) Hirtelen elolvad minden előítélet és ellentét, csak a közösség számít. Temesvár lakói visszanyerik hitüket és erejüket. Emberhez méltó, szabad életet akarnak élni. És a szabadság megélését ott kezdik, hogy megvédenek egy embert, egy családot. Magyarok és románok, románok és magyarok együtt (...) kiáltották: SZABADSÁG - LIBERTATE, mert tudták, hogy a szabadság közös. Nincs külön magyar és külön román szabadság. Ezt jól ismerték fel a temesváriak 35 évvel ezelőtt. Tudták, ha kiállnak a másikért, akkor magukért állnak ki - mondta Sulyok László, majd hozzátette: a román-magyar közös történelmet jó néhány fekete folt tarkítja ugyan, de hiba lenne csupán ezekre fókuszálni (...) mert az együttélésnek megannyi fénylő pontja van. A legfényesebbek egyike éppen a 35 évvel ezelőtti összefogás."
Emil Constantinescu, Románia korábbi elnöke, aki 1996-tól 2000-ig töltötte be ezt a tisztséget, ünnepi beszédében kiemelte, hogy 1989-ben a hit volt az egyik legfontosabb tényező a kommunizmus, az emberiség történelmének egyik legkegyetlenebb diktatúrája, összeomlásában. "A vallás és az egyház rendkívüli szerepet játszottak a kommunizmus bukása után is, hiszen a megbékélés üzenete segített a népek között. Ez teremtette meg a békés építkezés alapjait a forradalom utáni évtizedekben" - mondta Constantinescu, aki emlékeztetett a 1996-os elnökválasztási kampány során Ion Iliescuval folytatott vitájára. "Amikor megkérdeztem tőle, hogy hisz-e Istenben, ezt nem csupán kampányfogásként tettem. Úgy vélem, hogy egy olyan ember, aki nem ismer el semmilyen felette álló hatalmat, és tisztségét nem alázattal gyakorolja, alkalmatlan az ország vezetésére" - tette hozzá az egykori államfő.
Tőkés László püspök, EMNT-elnök beszédét köszönetnyilvánítással indította: "Köszönetet mondok azoknak, akik annak idején templomunkhoz jöttek, és mellénk álltak, amikor hívtam őket, majd amikor irántuk való féltő szeretetből hazaküldtem őket, nem mentek el. Ma már világosan látható, hogy életüket kockáztató bátorságuk és összefogásuk nélkül csúfos vereség lett volna az osztályrészünk. De nem hátráltak meg, s ilyenképpen lettünk Isten szabadító kegyelmének eszközeivé a Ceauşescu-rezsim megdöntésében és a szabadság kivívásában. Temesvár közel tíz nemzetiséghez és ugyanennyi vallásfelekezethez tartozó népe a sokféleség példás egységében ezenképpen lett a kovásza a hamarosan az egész országra kiterjedő forradalomnak és szabadságharcnak. (...) Temesvár neve és az Úr születésének 1989. esztendeje rendkívüli jelképiséggel telítődtek. Ez az a hely és ez az az év, ahol és amikor a Ceauşescu-diktatúra és a hírhedt Securitate megosztó politikájával szembefordulva egymásra találtunk, megteremtve ezáltal a román-magyar nemzeti megbékélés régóta érlelődő lehetőségét. Csodával határos módon egy olyan román és magyar nemzeti ébredésnek lehettünk tanúi országszerte, mely egymás mellé állította nemzeteinket". A román-magyar egymásra találás folyamatának vetett véget Marosvásárhely fekete márciusa.
"Három évtized elteltével meggyőződésem, hogy amit egykor elkezdtünk, ahhoz a kezdetekhez visszatérve kell folytatnunk. Az Ion Iliescu nevével jelzett utódkommunista rezsim egyik legnagyobb hibája, hogy megakadályozta a román-magyar megbékélés ügyét. Nekünk az a feladatunk, hogy előmozdítsuk a romániai kisebbségpolitikai változást, és támogassuk a nemzeteink közötti történelmi megbékélést. A szélsőséges román nacionalizmus jelenlegi térnyerése idején határozottan és bátorsággal kell kiállnunk a magyarság közösségi jogaiért és a román-magyar megbékélés mellett. Közös múltunk és Temesvár szelleme erre kötelez bennünket" - zárta gondolatait Tőkés László.
Dominic Samuel Fritz, a város frissen újraválasztott polgármestere, mélyrehatóan vizsgálta, hogy miért éppen Temesvárról indult el az 1989-es népfelkelés. Kiemelte, hogy a városban megtalálható egyedi elemek közé tartozik a temesvári lakosok erős szabadságvágya és a különböző etnikai és vallási csoportok iránti nyitottság. Fritz emlékeztetett arra, hogy a helyi diákság már 1956-ban kiállt a magyar forradalom mellett, és az 1970-es években a rockzene (például a Phoenix együttes), a képzőművészet (a Sigma csoport) és az irodalom (az Aktionsgruppe Banat) révén fejezték ki az elnyomás ellen érzett ellenállásukat. A polgármester hangsúlyozta, hogy a temesvári forradalom öröksége, amelyet meg kell őriznünk, a szabadság iránti elkötelezettség, a másság iránti nyitottság és a közös összefogás képessége. Ezen értékek biztosítják számunkra a valódi szabadságot, emelte ki Dominic Samuel Fritz.
Az ünnepi megemlékezés előtt a közönséget Kristófi János Zsigmond, a nagyváradi orgonaművész lenyűgöző koncertje kápráztatta el. A gálaműsor végén pedig Molnár Levente operaénekes és a Partiumi Keresztény Egyetem canto szakos hallgatói egy rendkívül szórakoztató és emlékezetes előadással zárták az estét, amelyet hatalmas tapsvihar kísért a jubiláló rendezvény résztvevőitől.
