A szakmák fokozatosan eltűnnek a láthatárról: a valódi munkahelyek helyett csupán a kármentés marad, ami nem éppen a leginspirálóbb jövőképet festi.

Egy pécsi cipész ideiglenesen bezárja boltját. Az egykor virágzó cipész szakma képviselői manapság komoly kihívásokkal szembesülnek.

Én is gyakran látogatok el a cipészhez, de be kell vallanom, hogy ritkán cipőjavítás céljából. Már vittem hozzá sporttáskát, hogy zippzárat cseréljen, bőrövet, amit lukasztania kellett, sőt, még bőrkarkötőt is, amelynek kapcsát újította fel. Bár egyik sem kapcsolódik közvetlenül a cipőhöz, minden alkalommal lenyűgözött a szolgáltatás színvonala és a kiváló munka, amit kaptam.

- Tedd különlegessé a mondandódat - javasolta a pécsi cipész, amikor éppen egy újabb látogatásomra érkeztem hozzá.

Legyünk őszinték: manapság, ahol az új cipők élettartama egy-két szezonra korlátozódik, és a talpuk egy év alatt szinte papírvékonnyá kopik, ahol a felsőrész varrás helyett csupán ideiglenes ragasztásra lehet számítani, ott a cipész mestereknek nem sok érdemi feladat jut. Csak némi méltatlan kármentés marad nekik, mivel a valódi mestermunka helyét a gyorsan eldobható divat vette át.

A cipész is jól tudja, hogy a fogyasztói társadalom kihívásai mind a mesterek, mind a vásárlók számára komoly nehézségeket okozhatnak.

Azt tapasztalom, hogy sajnálatos módon a fogyasztói társadalom működésének ez az átka nem csak a cipőpiacot, a cipészeket, és ezen keresztül természetesen a fogyasztókat érinti hátrányosan. Hasonló véleményt hallottam a szerelőktől, amikor a kávéfőzőt vagy a mosógépet vittem javításra, sőt, legutóbb már az autószerelő műhelyben is az volt a téma, hogy melyik márkát melyik évjáratig vásárolhatja és tarthatja meg valaki bizalommal.