Feltáruló igazságok a megdöbbentő nyomorúságról: A neves festő múzsái végre megszólaltak.

A 1926-ban készült Cseléd szárnyasoltár festmény modelljei életre keltek, és nosztalgikus mesékbe kezdtek. Szóltak a gyermekkori nehézségekről, a cselédsor szürke hétköznapjairól, valamint Kunffy Lajos emlékezetes festéseinek varázslatos pillanatairól, amelyek mély nyomot hagytak a szívükben.

Kunffy Lajos mindig érzékenyen reagált környezete nyomorúságára, nemcsak megfestette, hanem igyekezett enyhíteni is a szenvedéseket. A "Cselédi triptichon" című festménysorozatán a szolgalét három fő mozzanatát örökítette meg: a születés örömét, a családi vacsorát, illetve a gyászt. A középső, vagyis a családi vacsora szereplői közül kettőt megkerestek a Somogyi Néplap munkatársai 1984-ben, hogy a kép születésének körülményeiről faggassák őket.

A különleges interjúk alkalmával készült fényképek kerültek elő archívumunk mélyéről, amely mellett a kenyérszegés hagyományának izgalmas története is napvilágot lát.

Egyikük, Csekk Lajosné, mindössze 13 éves volt, amikor Kunffy Lajos festménye számára modellt állt. A művön látható, ahogy a fejét az anyai vállra támasztja, szemeiben pedig a gyermeki kíváncsiság tükröződik. Az asszony visszaemlékezéseiben felidézte, hogy abban az időszakban Somogytúron hatalmas szegénység uralkodott. Mesélte lapelődünk munkatársainak, hogy a család összesen 12 gyermekkel élt egy apró, szűkös helyen; a legkisebbeket gyakran az ágy alá rejtették, és a festmény készítésekor sokszor ott húzódtak meg, hogy elkerüljék a külvilág zűrzavarát.

A cikk másik érdekes szereplője Németh István, akiről már korábban szó esett, mint Csekk Lajosné testvéréről. A Kunffy festményen István öccse vállán pihenteti a kezét, miközben tekintete a kenyérre irányul, tele várakozással. Az interjú során elárulta, hogy ő volt a hetedik gyermek, aki a világra jött a családban. Hatvanhét évesen mesélte el emlékeit, és felidézte, hogy gyermekként egy hosszú cselédházban éltek. Apja kocsisként dolgozott, ami lehetővé tette számukra, hogy kis földdel, egy tehénnel és egy kerttel rendelkezzenek.

Kunffy Lajos triptichonja nem csupán egy egyszerű vizuális feljegyzés, hanem egy mély érzelmeket és gondolatokat közvetítő művészi alkotás is. Ez a három panelből álló kompozíció nemcsak a látvány világát idézi meg, hanem a nézőt is egyfajta belső utazásra hívja. Minden egyes részlet, szín és forma egyedi jelentéssel bír, melyek együtt formálják a mű üzenetét. A triptichon így nem csupán festmény, hanem egy komplex narratíva, amely a nézőt arra ösztönzi, hogy mélyebb összefüggéseket keressen a látottakban.

Mindkettőjük élete a cselédsor és a szegénység árnyékában bontakozik ki, ahogy a földosztás és a mezőgazdasági munka tapasztalatai formálják sorsukat. Az aratás, kaszálás és a majori dűlők megmunkálása mellett a téesz és a traktorvezetői feladatok is részei lettek életüknek. Évtizedek során házakat emeltek, családokat alapítottak, és a politikai fordulatok, valamint a hadifogság nehézségeivel is meg kellett küzdeniük. - A sors végül Tardpusztára, az Inkey-birtokra sodort minket. Negyvenöt után kaptunk 11 holdat, de én akkor már halott hírek közé keveredtem. A hadifogság tartott vissza, negyvenkilósan tértem haza. Pedig nekem még viszonylag jó sorsom volt, gépkocsit vezettem – idézte fel a múlt küzdelmeit a férfi, akinek szavai az idő múlásával is megőrizték fájdalmukat és reményeiket.