Mire használnád a 1300 lóerőt? Elképzelhető, hogy egy szuperautó volánjánál ülnél, és élveznéd a sebesség adta izgalmat. Vagy talán egy különleges projektbe vágnál bele, mint például egy versenyautó építése, amely a pályák királya lehet. Esetleg a lóerőke

Még meg sem száradt a tinta a Mercedes-Benz legújabb rekordjain, mi pedig máris kipróbálhattuk, milyen új szuperautójukkal a Nardò-i pálya gyors körén autózni

Alig néhány másodperccel azután, hogy beültettek az AMG GT XX sportülésébe, máris a kilométeróra 250-nél tartott, szinte zökkenőmentesen. Nem is meglepő, hiszen a három axiális fluxusú villanymotor összesen 1360 lóerőt produkál, ami olyan erővel lök a Nardò-i pálya sima aszfaltjára, hogy szinte katapultál. A cél pedig nem más, mint a lenyűgöző 360 km/órás végsebesség elérése.

A dél-olasz napfény már önmagában is szemet gyönyörködtető, de amikor a föld mélyéből ugrunk a világosságba, a hatás még drámaibb. Csak néhány pillanatnyi hunyorgás, és máris az autó mellett elsuholó színes csíkok árulkodnak a sebességről, ha éppen nem pillantok a műszerfalon ragyogó számokra.

Most, a lenyűgöző technikai részletek - mint a forradalmian új motorformák, az olajban áztatott akkumulátorcsomagok, a kifinomult hőkezelési rendszerek és a légellenállás világbajnoki teljesítménye - helyett fókuszáljunk arra, milyen hatalmas erőfeszítéseket tettek azért, hogy ezek a rekordok, vagyis ez a rendkívüli teljesítmény összejöhessen.

Körülbelül 170 lelkes szakember fáradozott a siker érdekében, három eltérő helyszínen. A versenyre 17 kiváló autóversenyző váltotta egymást, miközben két autó száguldott a pályán, egymástól távol, de egyszerre. Ezek az autók átlagosan 3-7 kört tettek meg az egyes kiállások között. A sofőrök közül a legismertebb név George Russell volt, aki a Mercedes Forma-1-es csapatának kiemelkedő pilótájaként tette le névjegyét.

Sokáig nem lehet bírni ezt a koncentrációt, ezért kétóránként váltották egymást a sofőrök, a szükséges kerékcseréket az átlagosan 2-4 percig tartó gyorstöltések alatt végezték el. Kerékcseréből 23-ra volt szükség, szélvédőt 300-szor mostak, naponta úgy 8000-szer szólt bele valaki a rádióba, és egész pontosan 6002-as szám szerepelt az elfogyasztott kávékat listázó táblázat rubrikájába.

De térjünk vissza az AMG GT XX kényelmes fotelejéhez! Az ember könnyedén alkalmazkodik a lenyűgöző sebességhez; a zéró zajszint és a többi jármű hiánya olyan érzést kelt, mintha egy korlátlan autobahnon száguldanánk. Csak a pályán felbukkanó kisebb-nagyobb, oda nem illő akadályok elkerülésére kell figyelnie a vezetőnek.

Valószínűleg fejből tudja már, hogy mikor kell finoman fordítani egy keveset a csokornyakkendő-formájú kormányon, hogy ne gázoljunk át a vékony ágnak tűnő valamin, néhány kilométerrel később meg a gumidarabnak látszó dolgon. Itt most első a biztonság. Valószínűleg ezért is vagyok talpig tűzálló ruhában, nyakvédőben, bukósisakban. Pedig a sebesség távol van a halálostól.

A tempó stabil, a horizont folyamatosan balra hajlik az ülés kényelméből nézve, de az izgalom hiánya ellenére a vezetés komoly odafigyelést követel. Békés, mégis ijesztően gyorsan peregnek a kilométerek. A monitoron világosan látható, hány kör van még hátra a kiállásig, és amikor elérkezik az idő, itt is érkezik a figyelmeztetés: a sofőrnek csökkentenie kell a gázt, hogy az autó vitorlázni tudjon a pályán.

A koreográfia minden egyes millimétert és másodpercet precízen megtervezett, hiszen az autónak éppen a töltőállomás előtt kell megállnia.

Rövid vitorlázás után megérkezik a következő jelzés, amely azt mutatja, hogy mostantól maximális erősségű rekuperációra váltunk. Ez a folyamat lassítja az járművet, miközben a motorok 500 kW teljesítménnyel táplálják az akkumulátort. Ez valóban figyelemre méltó, hiszen ez a lassulás 0,6 G-t is elérhet. Közben néhány ügyes kormánymozdulattal ismét beugrunk a felszín alatt kialakított pit stopba, ahol csak az utolsó métereken szükséges fékezni. Ennyi az egész!

Nekem néhány kör volt, de rekorddöntésen dolgozó pilóták végtelenszer csinálták végig ugyanezt. Éjjel, nappal, esőben, pokoli hőségben, hogy nyolc nap alatt letudják a Föld kerületével megegyező 40 075 kilométert.

Bár a nyolc napos kaland során rengeteg váratlan kihívással kellett szembenézniük, a kísérőm szerint az időjárás volt az egyik legnagyobb próbatétel. Ő mutatta meg nekem a föld alá épített bázis fedett területét, ahol valódi menedéket találtak. Itt aztán szinte minden előfordult: a napfényes pillanatok mellett érkeztek olyan bibliai méretű zivatarok is, amelyek miatt 20 percre teljesen leálltak a forgalomban lévő autók. A fedett terület nemcsak az eső elől, hanem a tűző nap sugaraitól is védte az itt dolgozókat. Ez a hely igazi központ volt, ahol a vezérlőállomástól kezdve a töltőkön át az aggregátorokig minden szükséges eszköz megtalálható volt.

Mivel már szóba került az aggregátor, érdemes megemlíteni, hogy ez a helyzet is meglehetősen tanulságos volt. Egy tisztességes áramszünet ugyanis rendesen megviselte a rekorddöntők idegrendszerét. Már a tervezési fázisban világossá vált, hogy a Mercedesnek kell megteremtenie a megfelelő, brutális energiaigényeket kielégítő és megbízható töltőinfrastruktúrát, hiszen a pálya elektromos rendszere nem volt felkészítve ilyen kihívásokra.

Több kilométernyi kábelt fektettek le a pálya szélén, hogy három különleges töltőállomást lássanak el összesen 2,5 MW energiával. Ezek a töltőpontok a specifikus igényekhez lettek optimalizálva, és körülbelül 900 kW-os teljesítményre képesek. Az aktív hűtéssel felszerelt kábelek esetében akár 1000 amper is áramolhat, amely végül egy szabványos gyorstöltő-csatlakozóban végződik.

Természetesen, a dízel aggregátorok bevetése elengedhetetlen volt, hiszen egy tartós áramszünet komoly kihívások elé állította volna a küldetést. Az ideiglenes, nagy teljesítményű töltőállomás felépítése is figyelemre méltó gyorsasággal zajlott. Az építési engedély igénylésétől kezdve az üzembe helyezésig mindössze három hónap telt el, ami valóban rekordnak számít.

Még mindig széles mosollyal lépek be a békazöld G-osztályú járműbe, amely visszavisz az épülethez, ahol minden kezdődött. Lehúzom magamról a tűzálló ruhát, és gondosan visszaakasztom a sisakot a helyére, akárcsak a többi felszerelést. A hivatalos programnak vége, és fantasztikus érzés, hogy részese lehettem egy ilyen grandiózus kísérletnek. Még ha csak a végén is, de ott lehettem! Látni és érezni azt a szenvedélyt és lelkesedést az emberekben, akikkel találkoztam, felbecsülhetetlen élmény volt.

A csapat minden tagja, a kiszolgáló személyzettől kezdve a szakértőkön át egészen a pilótákig, folyamatosan fáradozik. Ők azok, akik a napok, sőt hetek feszített munkája, stressze és sikerei után sem engedik el a gyeplőt, hanem kitartóan folytatják a versenyt, hogy nekünk örömet szerezzenek. Mindig készségesen válaszolnak - szinte - minden felmerülő kérdésünkre. És természetesen az autók sem változnak. A motorjaikban hatalmas teljesítményű gyorstöltők rejtőznek, míg az órájukon már bő 40 ezer kilométer tapasztalata tükröződik.