Trump potenciális ellenfélként léphet fel.
A Sic transit gloria mundi (Így múlik el a világ dicsősége) mondás a pápai koronázási szertartások közben hangzott el, eredetileg a világi dolgok múlandóságára, hiábavalóságára utaltak ezzel az örökkévaló hitbéli értékekkel szemben. Ma más jelentést hordoz, a múltba való révedezést. A nagy Trump imádat is lassan a múlt ködébe veszhet. Legalábbis erre utalnak Orbán Viktornak az MCC Feszten elhangzott szavai, amely szerint Donald Trump nem elég erős ahhoz, hogy a maga oldalára állítsa az európai vezetőket, ezért következett be egy transzatlanti hasadás.
Érdekes lenne látni az amerikai elnök arcát, ha közlik vele, hogy az az Orbán, akit egy elnökjelölti vitában még név szerint, elismerően emlegetett, most gyengének minősíti. Trumpot a legkevésbé sem lehet azzal vádolni, hogy hajlamos lenne az önkritikára. Így ha eljutott hozzá a hír, akkor a magyar kormányfő végképp hiába álmodozik arról, hogy az amerikai elnök ellátogat majd hozzá a jövő évi választás közeledtével.
Trump és a magyar kormány kapcsolata rávilágít arra, hogy a magyar külpolitika valójában már régóta nem létezik. Külügyminiszterünk ugyan jelen van, de nem azzal foglalkozik, hogy Magyarország hírnevét öregbítse a nemzetközi porondon. Ehelyett a külügyi tevékenységeket a kormány saját politikai érdekeinek alárendelik. A Trump iránti folyamatos lojalitás eddig nem hozott kézzelfogható eredményeket; az amerikai elnök úgy tűnik, figyelmen kívül hagyja a magyar vezetőt, aki állítólag a barátja. Pedig nem is olyan régen azt hallhattuk, hogy Trump beiktatása után megváltozik a világ, és a magyar kormány politikája a mainstream irányvonal lesz, szemben a brüsszeli vagy más nyugati liberális felfogással. Más országok is követni fognak minket. Jelenleg azonban ennek nyomai sem látszanak. Orbán Balázs tavalyi, Tusványoson tett kijelentése is feledésbe merült, amikor azt mondta, hogy ha Trump nyer, az számunkra jackpotot jelent.
Bődületes tévedések és katasztrofális helyzetértékelések azok részéről, akiknek épp a külügyek irányítása lenne a dolga. A figyelmeztetések ellenére a kormányfő kitartott a konnektivitás elmélete mellett. Mindenkivel jóba akarunk lenni Kínától kezdve Oroszországon át Trump Amerikájáig, nem gondolva arra, hogy Washington nem nézi majd jó szemmel a magyar kormány leplezetlen udvarlását Pekingnek. Talán azt gondolták, hogy az Egyesült Államok ezt nem veszi észre? Hogy az amerikai nagykövet nem tesz jelentést hazájának arról, hogy Magyarország az Egyesült Államok legnagyobb riválisával flörtöl? Orbánék arra számítottak, hogy Trump végig kitart oroszbarát politikája mellett. Ez se jött be, már szankciókat vet ki Oroszországra és komoly vámokat vetett ki Indiára, mert jelentős mennyiségben vásárol olasz energiahordozókat.
Ez utóbbi hírt különösen aggasztó lehet a kormány számára. Vajon mi is Washington célkeresztjébe kerülhetünk?
A kormány teljes mértékben lemondott a nemzeti szuverenitásról, abban a reményben, hogy Trump majd megmenti a sűrűn vérző Magyarországot. Azonban a sebek folyamatosan gyarapodnak. Orbán nem vált a globális politika kulcsszereplőjévé, de elérte, hogy Magyarország Európa betegágyává váljon. Így múlik el a világ dicsősége, amely valójában soha nem is létezett.
