Az Andok magasan fekvő csúcsain egy ősi titok tárult fel, amely évezredeken át rejtve maradt. A felfedezés még a tudósokat is megdöbbentette, hiszen olyan új információk kerültek napvilágra, amelyek mélyrehatóan átformálják a régió történelmét és kultúráj

Ez az ital, még kis mennyiségben is, fokozza a demencia kockázatát – és a magyar lakosság jelentős része rendszeresen él vele.

A lenyűgöző Andok sziklás csúcsai évszázadok óta rejtegetik az emberi civilizáció korai titkait. Most azonban a modern technológia révén egy több ezer éves rejtély kezd körvonalazódni: a műholdas felvételek segítségével 76 különös, "V" alakú kőszerkezetre bukkantak a kutatók. E felfedezés, amelyet Adrián Oyaneder, a brit Exeteri Egyetem chilei származású régésze hozott napvilágra, merőben új perspektívát ad az andoki népek vadászati szokásainak megértéséhez.

Adrián Oyaneder a Chile északi részén fekvő, elzárt Camarones folyó völgyét tanulmányozta műholdképeken, amikor a meredek hegyoldalakban különös, hosszú kőfalakat vett észre.

- Olyan sok falat találtam, hogy már azon gondolkodtam, új szemüveg vagy új számítógép kellene - mesélte a régész a National Geographic oldalán. A falak némelyike elérte az 150 méteres hosszúságot és az 1,5 méteres magasságot, és legtöbbjük párosával futott össze "V" alakban, majd egy kör alakú kőfallal körbevett karámba torkollott.

Amikor a szakértő a terepen járt, hogy felmérje a helyszíneket, a helyiek is zavarban voltak, amikor a rejtélyes építményekről kérdezte őket. "Trampas para burros," vagyis "szamárcsapdák" néven emlegették őket, de ez csak újabb találgatásokra adott okot. A válasz végül a perui régészet mélyén bújt meg: a 20. század közepén felfedezett kőépítmények meglepő hasonlóságot mutattak ezzel a furcsa struktúrával. Az ősi inka civilizáció ugyanis hatalmas, chacu néven ismert csapdákat alkalmazott "királyi vadászatok" során, hogy a vikunyákat – a lámaszerű, értékes gyapjújukkal büszkélkedő állatokat – bekerítve és befogva biztosítsák a zsákmányt.

Több mint hatezer éves csapdarendszerek

Az Antiquity folyóiratban közzétett kutatás alapján a legújabb felfedezések során előkerült kőépítmények valószínűleg rendkívül régi állatcsapdák, amelyek közül néhány akár 6000 éves is lehet. A nyomok arra utalnak, hogy ezeket a konstrukciókat nem csupán az ősi időkben használták, hanem egészen a közelmúltig is aktívan alkalmazták. A csapdák fő célpontja a vikunya volt, amely valaha tömegesen élt az Andok magas, 3000 méternél is magasabb területein. A spanyol hódítás következtében azonban a faj majdnem teljesen eltűnt a túlzott vadászat következményeként.

A régészeti kutatások során közel 800 kőből készült menedéket és táborhelyet fedeztek fel a csapdák környékén. E maradványok arra utalnak, hogy a vadászok akár több napot is eltöltöttek a hegyekben, ami jelentősen megkérdőjelezi a korábbi vélekedéseket a közösségek életében a vadászat szerepéről. Ez a felfedezés különösen figyelemre méltó, mivel eddig az Andokban csupán egy tucatnyi hasonló csapda volt ismeretes a tudomány számára. Most viszont egy teljesen új régió titkaira derült fény.

A chilei felfedezés nem csupán Dél-Amerika történetét gazdagítja, hanem globális szinten is figyelemre méltó párhuzamokat mutat. Más kontinenseken, például Jordániában, Szaúd-Arábiában és Üzbegisztánban is rábukkantak hasonló, "V" alakú kőszerkezetekre, amelyeket gyakran "sivatagi sárkányoknak" keresztelnek. Ezeket a titokzatos építményeket valaha vadon élő csordák - mint például a gazellák és alkalmi esetekben a vad tevék - terelésére és befogására alkalmazták. Az ilyen felfedezések új fényt vetnek az ősi civilizációk vadászati technikáira és a tájhasználati gyakorlatokra.

Adrián Oyaneder megfogalmazása szerint ez a jelenség a konvergencia klasszikus példája: eltérő kultúrák, függetlenül egymástól, hasonló technológiai innovációkat dolgoznak ki közös kihívásokra.

- Ha alaposabban szemügyre vesszük az ősi halhorgok formáit, felfedezhetjük, hogy a világ különböző tájain szinte egyforma mintázatokkal találkozunk, amelyek az adott halfajta megfogására utalnak. Ugyanez a jelenség figyelhető meg ezeknél a csapdáknál is - tette hozzá a régész.

A felfedezés ráadásul új fényt vet az andoki népek életmódjára is. Korábban a kutatók úgy vélték, hogy a spanyol hódítás idején az ott élők már kizárólag földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, a vadászat pedig ezer évvel korábban eltűnt. Az eredmények viszont azt mutatják, hogy a chacu-csapdákkal való vadászatot még évszázadokon keresztül fenntartották a mezőgazdasággal együtt.

A francia CNRS régésze, Rémy Crassard, szintén elismerte a kutatás jelentőségét, hiszen ő is foglalkozott a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában fellelhető, úgynevezett "sivatagi sárkányokkal". "Ez egy rendkívül szilárd és innovatív munka" – nyilatkozta, kiemelve, hogy a chilei chacu pontos kora még további ásatások révén válhat világossá.

Adrián Oyaneder elképzelései szerint a következő lépés egy innovatív, gépi tanuláson alapuló rendszer kifejlesztése, amely műholdképek révén képes lesz az Andok más völgyeiben is azonosítani a hasonló szerkezeteket. A régész eddig tíz különböző csapdát vizsgált meg személyesen, amelyeket háromdimenziós fotogrammetria segítségével dokumentált, és négy helyszínen ásatásokat is folytatott. Bár eddig nem találtak új leleteket, a kutatási tevékenységek továbbra is zajlanak – zord és nehezen járható terepen, ahol az esőzések miatt sokszor az utak is eltűnnek.

- A táj rendkívül kemény, egyik pontból a másikba eljutni sok tervezést igényel - mondja. - De minden lépés egy újabb esély arra, hogy a múlt egy darabját visszahozzuk a jelenbe.